2014 - 2015

2015. július 3-12.: Csapattábor, Palást, írta: Szedenik Júlia

2015-ben is elérkezett a várva várt július 3-a, amikor elindulunk a táborba. Az idei nyár azért is volt különleges, mert Szlovákiába utaztunk. Együtt indultunk útra, a hihetetlenül kényelmes különbusszal, és a határt átlépve megérkeztünk a táborhelyre, ahol már várt ránk a lelkes felderítőcsapat. Miután megismerkedtünk a tábor biztonsági szabályaival és a szerszámok használatával, azon nyomban elkezdtük

felépíteni a sátrainkat, asztalainkat, padunkat és mindent, ami a kényelemhez kell. Azonban ezek után kezdődött csak az igazi móka! Egyszer sem unatkoztunk. Népdalokat tanultunk, métáztunk, nyomoztunk a tolvaj után, fociztunk, kereskedtünk, tanultunk arról, hogyan óvjuk a természetet, célba lőttünk, zsákban futottunk, a főzőversenyen finomabbnál finomabbakat ettünk, és persze minden este együtt mulattunk a tűz körül. Nem csak kész programokban vettünk részt, volt, hogy saját magunk találtuk ki az akadályversenyt, és azon mentünk végig. Szerencsénkre az idő is a mi oldalunkon állt, így a vizes játékok sem maradtak el: vízibombát dobáltunk, egymást spricceltük vízi pisztollyal, vízi kidobóst játszottunk és köpő versenyt tartottunk. Nagyon nagy élményt jelentettek a szlovákiai magyar cserkészekkel közös programok, amikor játszottunk kereskedőset, „kislovat” és sok hasonló népi játékot, és tarottunk egy nagy, közös tábortüzet is. Úgy gondolom, amellett, hogy jól éreztük magunkat sokat tanultunk is tőlük. Hihetetlen szeretettel és nyitottsággal fordultak felénk. Jó volt hallgatni a kiejtésüket, új szavakat tanulni tőlük, megismerni szokásaikat és őket. Az egynapos portya is elérkezett, ahol minden őrsnek alkalma volt tovább építenie az összetartását. Kiknek kisebb, kiknek nagyobb távval kellett megbirkózni, de mindenki feltalálta magát és sikeresen kiállta a próbát. Mikor már a hetedik napja vagyunk a természetben, ránk fér egy kis felfrissülés (bármelyik lány megmondja). Míg a fiúk fociztak, mi illatos füvekkel hajat mostunk és házi krémekkel arcpakolást csináltunk. Kell ennél több?! A puszi-posta sajnos csak az utolsó pár napban működött. Így viszont mindenki rendesen kihasználta, csak úgy röpködtek a levelek! A sok pörgős program mellett alkalmunk volt egy kis pihenésre is. A csendespihenők nélkül nem is lett volna igazi tábor! Sütött a nap a réten, volt, aki gitározott, volt, aki hallgatta, volt, aki karkötőt font, volt, aki a következő programot szervezte, és volt, aki csak pihent. Mindegy, hogy hogyan, de mindenki része volt ezeknek a tökéletes pillanatoknak. A legutolsó és legélvezetesebb tábortűznél, nagy örömére mindenkinek addig lehettünk fent és játszhattunk ameddig csak bírtunk, majd a csillagos ég alatt aludtunk. Sajnos, végül eljött az utolsó nap is, amikor el kellett válnunk egymástól, de szomorúak mégsem voltunk, hiszen egy év múlva megint találkozunk!

2015. május 30.: Magyarok világtalálkozója - Pátyi métabajnokság, Budapest-Páty

2015. április 24-26.: Tavaszi portya, Tahitótfalu, írta: Tirczka Sebestyén

Baljós árnyak köszöntöttek a Sík Sándorosokra. A portyával elkezdődött egy új évad, egy új keretmese, új küldetésekkel. Először is minden padavannak jedivé kellett képződnie, melyre a legalkalmasabb Maci tahitótfalui kiképzőközpontja bizonyult. Újpest-Városkaputól indultak az űrhajók, és a sofőr olyan jófej volt, hogy Nóri még azt is bemondhatta a hangosbemondóba, hogy a Tatooine bolygó következik. A sátorállítást és vacsorát követően sok újonc élete első cserkész tábortüzén vehetett részt. Másnap a szokásos reggeli torna után útra keltünk, hogy meghódítsuk a Vörös-kő nevű csúcsot. Ebéd után a mérges orrszarvúk, a lapos cicák és a harcos sáskák legendás nyakkendőharc összecsapása következett, ahol mindenki kellően töltekezhetett az élményekből. De még korántsem volt vége a napnak, hiszen a hazaérkezés után következett az újoncpróba. Erre egész évben készültek a cserkészek. A próba alatt a többiek métáztak. Az esti tábortűz után az újoncokon kívül mindenki elvonult, hogy előkészítsék a fogadalom helyszínét, mely idén különösen szép helyen volt. Szemünk elé tárult a kivilágított falu egy-egy szelete, és a csillagok is szépen fénylettek, de ami még ennél is jobb élmény volt, hogy több új cserkésztestvérrel bővült csapatunk. Vasárnap szép reggelre ébredtünk. C3PO zenés reggeli tornája után mindenki összepakolt, lebontottuk a sátrakat. Sietnünk kellett, hogy visszaérjünk a piarba a szentmisére, ahova a szülők is hivatalosak voltak. Wettstein József atya tartotta a misét, melyen természetesen a cserkészek teljesítették a liturgikus és zenei szolgálatokat.

Remélem mindenkiben jó élmények maradtak, és a legjobb, hogy felcsillant egy új remény!

2015. március 14.: Nagyböjti lelkinap, Budapest, írta: Karczub András

Csapatunk a tavaszt egy lelkigyakorlattal indította, amely a Piarista Gimnáziumban zajlott. Egy kis játékkal és közös elmélkedéssel indítottuk a napot. Utána mindenki a vele egykorúakkal külön csoportokra oszlott. A legkisebbeknek rengeteg játék és gyakorlat segítségével mutattuk meg, hogy mennyire fontos a tisztelet és a figyelmesség embertársaink felé. Az idősebbek megbeszélték az életükben jelenlévő szerepeket, értékrendjeiket. Jobban megismerték önmagukat, és megvitatták, hogy miért és kikért kell felelősséget vállalniuk, és később mi vár még rájuk. A felnőttek főleg a testtel és a kommunikációval foglalkoztak. Érzelmeink kifejezése szavakon túl, emberi kapcsolataink és az egymással történő testi érintkezés volt a beszélgetés témája. Félidőnél mindenki tartott egy ebédszünetet, ahol a csoportok tudtak egymással beszélgetni, majd a szünet után folytatódott a közös munka. Amikor a program második fele is véget ért, a nagyböjtre való tekintettel egy nagy, közös elmélkedés és beszélgetés vette kezdetét a lemondásainkról. Ötleteket kaptunk, hogy hogyan tudunk felkészülni húsvétra. Az egész napot közös mise zárta, amit Kerényi Lajos atya tartott. A mise után elbúcsúzkodtunk és mindenki indult hazafelé.

2015. február 7., Sportnap, Budapest, írta: Zábrádi Barbara

Február 7-én nem akármilyen napra ébredt kis csapatunk: ezen a napon volt esedékes a várva várt sportnap, a piaristák kockatornatermében. Lassacskán összegyűlt a nép. Dávidék maguk köré szólítottak bennünket és kezdődött a lényeg: rövidke bemelegítést tartottak. Ezután mind kaptunk egy-egy cetlit, melyek öt

csapatra osztottak bennünket: a tündérek, a békák, a királylányok, a szőke hercegek és a törpék csapatára. A sors pedig hozzánk vezette elátkozott királynőnket - ismertebb nevén Fólit -, aki vázolta áldatlan helyzetét és ennek megoldására szolgáló tervét, amihez a segítségünket kérte. Így, királynőnk utasításaival, buzdító szavaival és elcsúfított ábrázatának hátborzongató emlékképeivel felszerelkezve indultunk el az átok feloldásának rögös útján. Első feladatunk uralkodónőnk aranyszőke tincseinek visszaszerzése volt, melynek végrehajtásától még a labirintus és a mocsár – az igencsak virgonc aljnövényzetével karöltve – sem tudta eltántorítani harcosainkat. Másodjára Fóli királynő aranycipellői kerültek terítékre; némi tánccal érdemeltük ki őket. Harmadjára Piroska elveszett köpenyét juttattuk vissza tulajdonosához, hosszadalmas kosár- és röpimeccsek díjaként. Utoljára pedig Őfelsége féltett kis fehér tehénkéjére találtunk rá: ide a puszta vidámság vezetett el bennünket, amelynek oka többek között egy rakat édesség lelkes elfogyasztása volt. Mindezen nemes tettek jutalmaképp királynőnk megszabadult az átoktól, visszanyerte szépségét és megajándékozta népét két egész zacskó gumicukorral. Azóta is mindenki boldogan él és remélhetőleg senki meg nem halt.

2014. december 28-30., Téli portya, Kurtabérc, írta: Gombkötő Janka

Első nap vonatoztunk egy nagyot, tök jól szórakoztunk. Mindenki osztogatta mindenét, Rebeka a mézeskalácsát, én a muffinomat, Tomi meg a szétesett mézeskalácsházát. Leszálltunk a vonatról és felszálltunk a kidíszített, karácsonyi villamosra, ahol még zene is szólt! Amikor megérkeztünk a villamossal a végállomáshoz, Péter felvitt minket kocsival, de csak egy köves útig, ahonnan gyalog mentünk a lányokkal. Nehezek voltak a hátizsákok és jöhetett az, hogy a mínusz 8 fokban kimehettünk ágakat gyűjteni. (Persze ez is János ötlete volt.) A kiadós reggeli lefagyás után jöhetett az evés. A szakács, Péter, lecsót csinált reggelire.

Finom volt (szerintem). Aztán összekészültünk és jöhetett a kirándulás! Fagyos hideg volt, ezért mindent duplán kellett venni: zoknit, pulóvert és nadrágot is. Csapatokra oszlottunk (6-8 fősekre). Én Julival, Kucival, Tomival és Dénessel voltam egy csapatban. Sokat kirándultunk, sétáltunk, jégen csúszkáltunk. Összességében NAGYON jó volt. Mi értünk haza leghamarabb, a többiek csak hét körül. Amíg ők kirándultak Tomival és Kucival Bang-eztünk. Végül mindenki megérkezett. Amíg Péter a vacsit csinálta, mindenki játszott valamivel. Amikor kész lett a vacsi, ettünk (isteni chilis babot). Aztán János bejelentette: „Mindenki vonuljon be a lakosztályába, és öltse magára a legszebb, legelegánsabb ruháját!” Mindenki felöltözött, és jöhetett a bál első része, a NYITÓTÁNC! Mindenki (úgy értem a nagyok) választottak maguknak párt, és táncoltak. Aztán már minden fiú választhatott magának lányt. Engem elsőnek már fel is kértek (Farkas) és Rebekát is (Tomi)! Egymás után adták a számokat és kérték fel a lányokat táncolni. Nagyon sokáig maradtunk fenn, mert volt még popzene meg büfé, úgyhogy ettünk, ittunk, táncoltunk! Tényleg mint a mesében... Olyan fél 12 fele, mindenki lefeküdt és elaludt. Másnap (kedd) reggel jöhetett a reggeli: „Megfagyok, de azért még fát gyűjtök és még reggeli tornázom is!” Nyolc óra. Reggelizünk (tejbepapi volt) és elkezdünk összepakolni mindent, az ágyunkat rendbe raktuk stb. Aztán mi voltunk az elsők, akik a villamoshoz értek persze végig kocsival. Péter fuvarozott minket. A villamoson Bandival végig beszélgettünk. Odaértünk az állomásra. Ott is nagyon sokat beszélgettünk, mert nagyon hamar odaértünk, közben beszállingóztak a többiek is. Aztán úgy 45 perc múlva felszálltunk a vonatra. Ott is játszottunk, nevettünk, beszélgettünk. Végül hazaérkeztünk, még előbb is mint kellett volna. Aztán mindenkiért megjöttek a szülei és feloszlottunk. Így hogy visszagondolok rá csodás volt. Mintha csak álmodtam volna, vagy egy mesében lettem volna. Tényleg!

2014. október 4., Évnyitó program, Budapest

Október 4-én, tartottuk a 2014/15-ös cserkészév első csapatprogramját. Az esemény ötvözte a hagyományos toborzó kirándulás, a táborértékelés és az október 6-i megemlékezés elemeit. A csapat oszlopos tagjain kívül az újonc Kivi, Karvaly és a Mangó őrsök is részt vettek. A reggeli találkozót követően Arany János szavaival emlékeztünk az aradi vértanúkra és Batthyány Lajos miniszterelnökre az utóbbiról elnevezett téren. A program eredeti helyszínén, a Margit-szigeten sajnos csak egy turbómétára jutott idő,

mert a permetező eső gyorsan eláztatott minket. Így a fennmaradó programokat a Piarista Gimnázium épületében tartottuk meg: ebéd előtt egy kör (a rossz nyelvek szerint paraszt-) activityt játszottunk, utána pedig egy izgalmas akadályversenyen ismerkedhettek meg újoncaink a cserkészprogramok sokszínűségével: Bear Grylls tanmesék, egy Angry Bird, a selfiezés, a logika, a vakon mozgás és a retró tárgyak egyaránt próbára tették a versengő őrsöket. Az activityt a Karczub Andris nevével fémjelzett vegyes csapat, az

akadályversenyt pedig a sokat látott és alkalomszerűen Győrfi Marcival kiegészült Sakál őrs nyerte. De az újonc lányokat sem kell félteni, a Kivik beállították az Angry Birddel dekázás rekordját (131 felütés!), a Mangók pedig a logikai állomáson alkottak kiemelkedőt.

A csendespihenő idejében rövid táborértékelésre és ehhez kapcsolódóan a Pál Zsombor Érdemrendek átadására (2013 - Lontay Dávid, 2014 - Hód őrs), valamint az új őrsvezetői megbízásokra (Győriványi Flóra, Karczub András, Szedenik Júlia, Ullrich Dénes) is sor került.

2014. szeptember 6., Roverseny, Csákvár

A csapat vezetői három csapatban képviseltették magukat, melyek az előkelő harmadik, ötödik és hetedik helyezést szerezték meg.