Krónika
Minden, ami a kettesekkel történik, ráadásul egy helyen!
Itt olvashatsz részletesen csapatunk híreiről, láthatod beszámolóinkat a csapatprogramjainkról.
Évnyitó kirándulás
Októberben megkezdődött idei csapatprogramjaink sora egy kirándulással. Ezután egy szülőkkel közös misével és agapéval zártuk a napot a Városmajorban.
HOTYKA-24 avagy a csapattábor
Az Úr 973. esztendejében, Áldás havának hatodik napján magyar nemzetségek (őrsök) érkeztek Fehérvárra (Makkoshotykára), ahol már a Német-római Birodalom lovagjai és szerzetesei (kószák), valamint Géza fejedelem és udvara várta őket.
Első napjainkat a letelepedéssel, ezzel együtt a jurtáink felállításával töltöttük, vasárnap, a második napon pedig már a keresztény vallással ismerkedtünk meg: a szentmise után lelki program következett, az egyik állomáson egy görögkatolikus pappal találkoztunk, míg a másikon egy piarista és egy ferences szerzetes tartott előadást.
Hétfőn, mikor a jurták már készen álltak, sportjátékok űzésével tartottunk hadgyakorlatot. A sok métázás és az ebéd után hagyományőrzők – vagy mondhatom, időutazók? – jöttek látogatóba, akik az első és a második világháború fegyvereit, gyakorlatait mutatták be a nemzetségeknek. Ki tudja, ki és miért járt esőtáncot, de késő délután zivatar söpört végig a táboron: veszélyes ágakat kellett leszedni, jurták áztak be, végül szerencsére mindenki megúszta – többé kevésbé – szárazon.
Kedden a cserkészek és a kószák többnyire egymástól különálló programokon vettek részt: a nemzetségek például bevonultak Makkoshotykára, és megnézték a falu összes (3) nevezetességét.
A szerdai nap nagy meglepetést tartogatott: a nemzetségek portyázni indultak. Míg a legtöbben gyalog barangoltak, a kószák a Bodrogon eveztek – útjuk a magyarokkal csak csütörtökön találkozott, amikor Sárospatakon megmártózhattak a folyóban, valamint továbbadhatták az evezés fortélyait.
Pénteken délelőtt újabb hadgyakorlat következett: négy csapatra oszlottunk, és hadijátékban mérkőztünk meg egymással. A szokásos stúdium után ebédeltünk, majd kézműves programon vettünk részt: voltak, akik gyertyát, mások inkább gyűrűt készítettek – mindenki meg tudta találni a magának valót. Este a tábortűz alatt valami ismeretlen, de annál kegyetlenebb pogányvész ütött ki: két nemes lelkű magyart is kórházba kellett szállítani. Így az egészségünket elsőként helyezve a nyolcadik és a kilencedik napon búcsút intettünk a magyaroknak. Egyedül a lovagok és a Fejedelmi Tanács maradtak, akik – bár az utolsó éjszaka sokukat sújtotta a dögvész – hétfőn végül sikeresen lebontották a tábort.
A tábor igazolta: nem egyszerű kereszténynek lenni…
Gauland Kristóf,
Vidra őrs
Tavaszi Portya
2024. április
2024. április
Jó szokásunkhoz híven idén is már tavasszal megkezdtük a szabadban sátrazást, nem is akárhogy.
Idei tavaszi portyánk pénteken fél 5-kor az Örs vezér terén kezdődött, ahonnan HÉV-vel eljutottunk Gödöllőig, kis séta után pedig 6 óra körül már a Teleki Pál Cserkészpark tiszta – ám igen hűvös – levegőjét szívhattuk. Zászlófelvonás után – még világosban – álltunk neki a sátorállításnak, ugyanis nem rettentünk el attól, hogy az éjszakai hidegben (2-3°C) aludjunk (akik kérték, a házban is megszállhattak). Miután minden sátor állt, az otthonról hozott kajából megvacsoráztunk, majd fél 10 körül tábortüzet raktunk – aminek a hidegre való tekintettel most gyakorlati haszna is volt... Persze a népdalok és a játékok sem maradhattak el, a tűz végén a derék helytállóknak tea volt a jutalma. Fél 12 körül kerültünk hálózsákba – ki a sátrában meleg, ki a házban nyárias öltözetben.
Szombaton reggel 7 körül egy zenei remekműre keltünk, majd egy minden testrészünket megmozgató intenzív reggeli tornán vettünk részt. A mozgás után jött a jól megérdemelt reggeli, 9-kor pedig elindultunk a szemerkélő esőben kirándulni. Az idő azonban egyre esősebbé vált, egy rövid túra (talán inkább csak sétának lehetne nevezni…) után vissza is tértünk a cserkészparkba, ahol négy helyszínen négy csapat vándorolt állomásról állomásra: megtanultunk tűzgyújtási technikákat, belekóstoltunk a csomózásba, egy kicsit falatoztunk az eü-táska tartalmából – tudomásom szerint csak átvitt értelemben –, a negyedik állomáson pedig megtanultunk két új népdalt.
Az ebéd hot dog volt, amit csendespihenő követett, délután pedig a játékokkal ütöttük el az időt. 6 órára mise volt beígérve, már oda is gyűltünk a rétre polifoamokkal felszerelkezve, de az atya – bármennyire is vártuk, – nem jött meg. A cserkésztörvény hetedik pontjának értelmében („A cserkész feljebbvalóinak jó lélekkel és készségesen engedelmeskedik.”) a legnagyobb Feljebbvalónknak akaratát elfogadva gyorsan szerveztünk egy rövidke lelki programot az aznapi olvasmányokkal és az őrsök könyörgéseivel. Röviddel ezután vacsoráztunk – le a kalappal a készítők előtt: mind a tíz ujjunkat megnyaltuk az ínycsiklandó bolognai spagetti után. Az estebéd után mindannyian felöltöttük cserkészegyenruháinkat, és még az este folyamán tizenöt új tagot fogadtunk csapatunkba, ami után a tivornya sem maradhatott el, így 11 óra körül mindenki sikeres nap fényében térhetett nyugovóra.
Vasárnap 8 órakor volt ébresztő, ami után a gyönyörű napsütéses réten reggeli tornáztunk, majd megreggeliztünk. Ezután már csak pár feladat maradt hátra a portyából: az első mindenekelőtt a háztakarítás, illetve a sátrak összepakolása volt. Miután ezt sikeresen abszolváltuk, zászlószertartás következett, majd csapatkép, raji és őrsi fotók készültek, és végül, de nem utolsó sorban az újoncok széles seregét örökítettük meg. Fél 2 körül indultunk aztán vissza a HÉV-állomásra, ahová rövid várakozás után jött meg a vonat, majd bezsúfolódtunk egy kocsiba. 3 óra körül érkeztük vissza az Örs vezér térre, és – merem állítani, hogy – mindenki jó élményekkel a háta mögött köszönt el egymástól.
Gauland Kristóf,
Vidra őrs
Téli Portya 2024-es kiadásban
Január utolsó hétvégéjén szokás szerint portyázni indultunk, ezúttal Gödöllőre. Nagy vonalakban pénteken ismerkedtünk, szombaton kirándultunk és kitáncoltuk magunkat, a vasárnap pedig már a hazautazásról szólt. Beszámolónkat alább olvashatjátok!
Ahogy az minden évközi portyánknál általános már péntek délután megkezdődtek az események. Ennek megfelelően öt órakor találkoztunk az Örs Vezér Téren, majd hévvel és egy kis gyaloglással eljutottunk a gödöllői 802. Szent Korona Cserkészcsapat otthonába, ahol a hétvégét töltöttük. A zászlófelvonás és az otthonról hozott finom falatok elfogyasztása után megkezdődhetett az esti program. Először népdaltanulás, majd különböző ismerkedős és cserkész játékok kerültek terítékre, amivel párhuzamosan kisebb programok is zajlottak, melynek keretében hirtelen mindenki 1955-be utazott vissza.
Szombaton, a szokásokhoz híven, reggeli után túrázni indultunk, melynek célja az időutazáshoz szükséges anyagok megszerzése volt. A túra során egy hatalmas hadijátékra is sor került, majd visszatértünk a cserkészházba, mondanom sem kell, hogy a kívánt anyagok birtokában. Egy ebéd, majd társasozós csendes pihenő következett.
Csapatunkban hagyomány, hogy minden téli portyán szombat este bált tartunk. Azonban erre fel is kellett készülnünk, így néhány vezető jóvoltából táncoktatáson vettünk részt. Sikeresen megtanultunk keringőzni, rockyzni, cha-cha-cházni és salsázni. A kemény munka után következhetett a pihenés, a vacsora. A nap további része már az esti bál bűvöletében telt. Az előző század hangulatát megteremtve mindenki különböző retro öltözékekkel rukkolt elő. Nagyjából egy óra készülődés után - melynek például olyan részei is voltak, mint nyakkendő kötés tanulás - megkezdődhetett a bál. Sok-sok órán keresztül folyt a mulatság. A tánc közben megkezdett beszélgetéseket pedig a teaház adta ételek és italok mellett lehetett folytatni. Időközben a visszatértünk a jövőbe is, hála a délelőtti sikeres akciónak.
Az idő múlásával a bál lassan véget ért és azzal együtt el is csendesedett a cserkészház, ugyanakkor a számos ember által ott lakni vélt szellemek továbbra is nyitották, csukták, nyikorogtatták az ajtókat. A kellemetlen hangokon azonban felülkerekedett a fáradtság és mindenki elszenderedett a hosszú szombati nap után.
Vasárnap a szokottnál kicsit később keltünk, azonban elég korán ahhoz, hogy elmenjünk a helyi templomba egy misére. Hazatérve már a reggeli várt minket. Ezután pakolás és zászlólevonás következett, majd hazafelé vettük az utunkat. Kora délután épségben visszaérkeztünk Budapestre.
Borka János
opv.
Évnyitó programok
Egy szép őszi hétvégén megkezdtük idei csapatprogramjaink sorát. Szombaton JOTA-JOTI-ra, majd vasárnap évnyitó csapat kirándulásra került sor.
Október 21-én délután 4 órakor találkozott a csapat apraja-nagyja a Piarista Gimnáziumban, hogy részt vehessen a JOTA-JOTI-n. Egy rövid várakozás után megérkeztek cseh vendégeink, akikkel először röviden beszélgettünk a két nemzet cserkészszokásairól, majd felmentünk az iskolaudvarra játszani. Volt mindenféle magyar és cseh játék (ahol néhány játékot páran talán túl komolyan is vettek), jókedvű közös pár órát zárhattunk. Ezután a cserkész-korosztály videóhívásban találkozott cserkészekkel a világ minden tájáról, míg a kószák egy dél-afrikai cserkésszel beszélgettek végeláthatatlanul. Este héttől már csak a kilencedikesek vagy nagyobbak maradtak. Az iskolában maradottak megvacsoráztak, néhányan pingpong-bajnoksággal folytatták, mások beszélgetésekbe és egyéb önfeledt cselekményekbe bocsátkoztak. A bajnokság döntője után imával zártuk a napot, és a diákszállóban tértünk nyugovóra.
Másnap az iskolában aludtak közösen, mások kisebb csapatokba verődve érkeztek az kirándulás találkozási pontjához. Az első pár óra adott némi fejfájást legtöbbünknek, ugyanis esős időre virradt. Szerencsére, mire Hűvösvölgybe érkeztünk, kisütött a nap, és kezdett egyre jobbá válni az idő. Mikor az egész csapat összeállt, elindultunk a Normafa irányába, és pár óra beszélgetéstől és nevetéstől hangos erdőjárás után meg is érkeztünk első megállónkhoz, az Erzsébet-kilátóhoz. Itt készítettünk néhány csapatfotót - a kilátó erkélyeire állva -, majd egy kis játékkal ütöttük el az időt. További kis séta után megérkeztünk a Normafára. A réten megebédeltünk ("azta, mindenkinek ugyanolyan szendvicse van!" - hüledeztek a bentalvók), majd szemerkélő esőben kezdtünk el játszani. A sár (és a földön fetrengés) sem maradhatott el, így rendkívül ünnepélyes szerelésben mentünk tovább a Magyar Szentek Templomába, ahol 3 órakor Szakál Ádám Tanár Úr celebrálásával, illetve a gitár- és az orgonaszó váltakozásával vettünk részt a szentmisén. Utána egy agapéra is sor került, ahol mindenki élvezhette a program utolsó perceit.
Gauland Kristóf,
vidra őrs
Berva-völgyi kalandok: Csapattábor '23
Idén júliusban ismét lehetőségünk volt tíz napot közösen az erdőben töltenünk cserkésztábori keretek között. Ezúttal az Eger mellett fekvő Berva-völgyben állítottuk fel sátrainkat és építettük fel körleteinket.
A helyszínre július 8-án érkeztek a táborlakók. Addigra már egy kisebb csoport a tábor középítményit felépítette az előtábor keretein belül. A Gyűrűk Urának megfelelően (ami a tábor kerettörténetét adta) különböző fajú népek érkeztek: hobbitok, törpök, tünde fiúk és lányok. A különböző veszélyektől való menekülés okán keveredtek a Bakacsinerdőbe mindahányan, ahol ideiglenes letelepedési engedélyt kaptak az erdő királyától, Koppánytól (vagyis a táborparancsnoktól).
Az első néhány nap főként építkezéssel telt. Ilyenkor a sátrak mellett olyan építményeket eszkábálunk, amik a saját kényelmünket szolgálják. Ezt minden őrs a saját igényeire tudja szabni. Itt elsősorban padokra, asztalokra, polcokra kell gondolni, de volt olyan őrs is, akik például egy kis hidat építettek a táborhelyet átszelő Berva-patakra. A lényege persze mindennek, hogy a saját kényelmünkért dolgozunk és mindent magunk építünk. Csupán spagót és néhány széldeszkát használunk mesterséges alapanyagként.
A tábor során rengeteg új tudásra tehettünk szert. Ezek általában korosztályos programok keretein belül valósultak meg. Szó volt férfi-női dinamikáról, imamódszerekről, vitakultúráról és még rengeteg másról is. Ezen túl az önfejlesztés is fontos számunkra, amit közösségi feladatokkal, játékokkal és különböző gyakorlatokkal teszünk. Jó példa erre a napi a szolgálat. Minden őrs a tábor napjain más-más szolgálatot lát el, amiket egymásnak adnak át és így forog ez a tábor alatt. Ezek a GH-n (konyhán) való segítéstől a fagyűjtésen át egészen az éjjeli őrködésig tartanak. Megtanítanak rá, hogy aznap az én őrsöm a felelős valamiért, ami a tábor működését szolgálja és ezért felelősséget kell vállalnom, hiszen, ha nem lesz kész akkor a tábor nem működik megfelelően.
Persze napjaink nem csak játékkal és fejlesztő programokkal teltek. Fontos részét képezik a tábornak a közös étkezések, lelki programok, fürdés és az őrsi idők. Persze egy napunk elmaradhatatlan része a tábortűz, amire minden este sor kerül. Ezek általában a szórakozásra vannak kihegyezve, azonban akad köztük egy-két komolyabb hangvételű is. Ilyen volt a hetedik nap esti lelki tűz, ahol egymásnak tudtunk köszönetet mondani és hálát adni.
Az általunk használt cserkészparkba ott-tartózkodásunk alatt érkeztek belga cserkészek, akikkel tartottunk számos közös programot, megismertük egymás kultúráját, egymás cserkész-szokásait, játékait. Sőt a kószák részvételével egy közös tábortűz is megvalósult, persze angolul.
Táborunk fontos része a portya. Ilyenkor őrsönként kirándulunk egy napot és bivakolunk éjszaka. Ez mindig jó lehetőség az őrsi közösségek építésére, egy Bi-Pi tűzre vagy éppen egy kis pihenésre.
Teltek múltak a napok, de sajnos egy idő után hatalmas pókhálók jelentek meg az erdőben, így nem maradhattunk tovább. Az erdő királya, Zöldlomb Tranduil Koppány a veszélyek elkerülése érdekében hazatérésre szólította fel az ide érkezett tündéket, törpöket és hobbitokat. Természetesen mindez csak a keretmese szerint. A hazatérés július 17-én zajlott, ezzel pedig pont került a tábor végére. Jövőre folytatjuk!
Borka János
Új tisztek a csapatban
Csapatunk két új cserkésztiszttel gazdagodott a hétvégén. Tirczka Sebestyén és Szalay Gergely András a legmagasabb fokú cserkész vezetőképzést elvégezve, május 14-én vasárnap kapták nyakukba a tiszti nyakkendőt és a woodbadget. Ezúton is gratulálunk!
Jubileumi csapatbál 2023. Február 18.
110 éves lett a 2. sz Sík Sándor Piarista Cserkészcsapat. Ennek megünneplésére és a múltra emlékezve tartottuk jubileumi csapatbálunkat február 18-án.
A Pasaréti Közösségi ház szolgált helyszínül a jeles eseménynek, ahol a csapatunk jelenlegi tagjai mellett a már nem aktív, de egykor csapatunkban aktív szerepet vállaló cserkészek is szép számmal jelen voltak. Nagy örömünkre felbukkant Szakál Ádám piarista tartományfőnök atya is.
Az ünnepség Szalay Gergely csapatparancsnok nyitóbeszédével vette kezdetét. „Sokat beszélünk a cserkészet számtalan erősségéről. A megtartó közösségről, szép hagyományokról, befogadó légkörről, vagy épp a hatékony nevelési módszerekről. Így visszatekintve, ugyanakkor számomra a cserkészetben talán mégis a folytonosság érzése a legmaradandóbb. Az, hogy 10 éve is volt egy 2. sz Sík Sándor Piarista cserkészcsapat, őrsökkel, vezetőkkel, hasonló programokkal. Úgy gondolom, hogy ennek a születésnapnak a legfontosabb üzenete pont az, hogy ezt a folytonosság érzést, ne csak 10 hanem 110 évre is ki tudjuk terjeszteni.” – mondta el beszédében Szergely. „110 évvel ezelőtt egy csapat lelkes piarista diák azért fordult egy fiatal szerzeteshez, hogy emberebb emberek, magyarabb magyarok lehessenek és Isten felé növekedhessenek.”
Ahogy azt Szergely is elmondta a beszédében, csapatunk története egy levéllel indult, amit piarista diákok egy csoportja címzett Sík Sándor piarista szerzetesnek, aki azóta csapatunk névadója is lett. Ez 1913 január 18-án történt, majd ez évben már el is indult a csapat története, akkor még 2. sz. BKG cserkészcsapat (Budapesti Kegyesrendi Gimnázium) néven. Második, mert az országban hivatalosan megalakult első csapatok között volt, a kezdetekben Sík Sándor parancsnoksága alatt. A már említett levelet alább olvashatjátok:
A beszéd után megkezdődött a bál egy nyitótánccal, melyet csapatunk 16 tagja adott elő, hosszas felkészülés után. Utána pedig már nem volt megállás. Sorra jöttek a különféle zenék és a felkérések a lányok felé.
A jubileum alkalmából készült egy csapatkiadvány is, amely bemutatja a csapat 110 éves történetét, annak legfontosabb eseményeit, legjobb emlékeit és még sok más érdességet. Ebből a helyszínen mindenki kapott egy példányt.
Nem egyszerű egy ilyen bált összehozni, így megkértem a bál főszervezőjét, Lizát, hogy mondjon pár szót a szervezéssel kapcsolatban: „Izgalmas, de egyben stresszes volt főleg amiatt, mert még sose volt ilyen kaliberű csapatbálunk, nem volt ennek hagyománya, amire ráfektethettük volna a szervezést. Így nekünk kellett kitalálnunk szinte mindent, hogy mi legyen és mi ne, de közben nagy öröm is volt. A kiadvány készítése volt az egyik kedvenc, jó volt olvasni a cserkesz testvéreink gondolatait, élményeit. Jó volt látni, hogy a már nem annyira aktív tagok is örömüket lelték a programban.”
A bál alatt lehetőség volt tombolát vásárolni, aminek sorsolására az est egy későbbi pontján került sor. Kisorsolásra került számos cserkészes témájú könyv, kitűző és egyéb relikvia, valamint két csapatlogóval ellátott kés, amik előzetesen főnyereménynek voltak kikiáltva. Azonban ezek kisorsolása után jött a csattanó és kiderült, hogy az igazi főnyeremények még csak ezután jönnek. Ezek különféle kuponok voltak, melyek nagy részét a nyári táborban lehet majd beváltani. Itt egy óra plusz alvásra, választott személy által mondott esti mesére és hasonlókra lehet gondolni.
Egy képen csapatunk jelenlegi parancsnoka és két elődje. Balról jobbra: Szalay Gergely, Tirczka Sebestyén, Szovák Márton.
A táncolás és az ezzel párhuzamos étel-ital melletti beszélgetések folytak tovább, de sajnos ennek is vége lett egyszer. A gyilkos, „Utolsó szám következik” mondat sokakat fájdalmasan érintett. Egy gyors pakolással a végén befejeződött a jubileumi csapatbál, ami összességében egy nagyon sikeres visszaemlékezés és ünneplés lett.
Isten éltessen 2. sz. Sík Sándor Piarista cserkészcsapat, még ilyen 110 évet kívánunk!
Borka János
110 éve így indult csapatunk története
1913. január 18-án - pontosan 110 éve - ezt a levelet kapta egy Sík Sándor nevű fiatal piarista tanár pár diákjától. Ahogy mondani szokás, a többi már történelem...
Újabb program valósult meg a menekültszállókon csapatunk szervezésében
Nagy várakozás előzte meg a a bánya utcai menekültszállóra tervezett november 13-ai látogatásunkat, melyet a kósza portyánk keretein belül valósíthattunk meg. Az érkezésünkre egyből rohantak a gyerekek a közösségi térbe és nagy lelkesedéssel várták az elkövetkező történéseket.
Ismerkedés gyanánt egy lánccal kezdtünk, ahol mindenkinek az előzők nevét és kedvenc mozdulatát, majd a sajátját kellett bemutatnia. Ebből óriási nevetés lett, hiszen a gyerekek miatt extrémebbnél extrémebb pörgőrúgásokat kellett volna abszolválnunk, amik többnyire nem sikerültek. Ezután jöttek az energizáló játékok, mint például a japán foci, a célbadobás és a személyes kedvencem erről a napról, a mire 10-ig számolok, hiszen ezalatt a játék alatt a gyerekek is bevonódtak, segítettek kitalálni mi legyen a következő feladat és ekkor hangzott el az is, hogy mindenki érintsen meg valakit, akit szeret. Nagyon jó volt látni azt, ahogy mindenki rohan és ölelgeti egymást és minket is. Ezután a lányok és a fiúk kettéváltak. A fiúk nindzsáztak, fociztak, míg mi lányok hajat fontunk, rajzoltunk, énekeltünk. Kis idő múlva, mikor újra együtt volt mindenki, nekikezdtünk a kézműves programnak, ahol lehullott levelekből és termésekből készítettünk alakzatokat. Volt aki hercegnőt, pillangót, más teknőst vagy sárkányt készített. A nyugis blokk után következtek a szabadban éneklős, tábortűzi játékok. A gyerekek kedvence, amit többször egymás után sem untak meg, “a gyertek ide ludaim” népijáték volt.
A nap végén kézenfogva kísértek minket a kapuig, ahol még az utolsó utáni pillanatokban is ölelgettek minket. Összességében sok nevetés és önfeledt játék képezte a napunkat, nagyon jó élményekkel gazdagodtunk. Rendkívüli gyerekeket ismertünk meg, akik rengeteg szeretetet adtak abban a rövid kis időben is, míg mi ott voltunk. Mindenkinek ajánljuk, aki csak teheti, hogy menjen és tartson programot nekik. Biztosak vagyunk benne, hogy nem fogjátok megbánni.
Varga Liza
Évnyitó csapatkirándulás
Október 16-án sor került az év első csapatprogramjára. Sok "régi arc" is előkerült, de az újak is rengetegen voltak, hiszen egy új fiú és egy új lány őrs is indult idén szeptemberben. Krándultunk egy jót, majd kisportoltuk magunkat. Méta, nyakkendőharc. Ez volt a tökéletes recept. A napot egy szülőkkel közös misével, majd agapéval zártuk.
Jota-Joti 2022. október15.
Egy szép szombati napon részt vettük a Jota-Joti (World Scout Jamboree On The Air) nevű programon, aminek keretein belül skypon tudtunk beszélgetni cserkészekkel a világ minden tájáról. Összefoglalónkat alább olvashatjátok.
Délelőtt 11- re ott is voltunk a Piarista Gimnáziumban, véleményem szerint jól lett időzítve a program, aludni is lehetett, viszont még maradt időnk a JOTI-ra. Eleinte kevesecskén voltunk, és senki nem mert odaülni a géphez, úgyhogy miután a két legjobb angolosunk elment valahova jobb híján nekem Csonginak és Gabinak kellett bejelentkeznünk. Csongi, mivel szervező volt elég gyorsan le kellett lépnie, így én és Gabi (aki németül tanul) maradtunk ott. Még ebéd előtt sikerült beszélnünk (beszélnem) Lengyelekkel, Malájokal és nem utolsó sorban Csehekkel. Közben a lányok nagy része átment a másik terembe, és ott folytattak beszélgetést cserkésztestvéreikkel a világ másik feléről.
Elkövetkezett az ebéd ideje, ahol mindenki az otthonról hozott finomságait fogyaszthatta el, (akinek nem volt ilyen az lement a KFC-be...). Mindezek után még beszélgettünk egy kicsit, majd különféle hadijátékok jöttek, amik nagyon izgalmasak és változatosak voltak. Közben pedig egyre több ember jelent meg. Még több beszélgetés következett, és sikerült nagyon sokat megtudnom bizonyos keleti kultúrákról a JOTI kapcsán, de nem csak mi gyarapítottuk tudásunkat, Miki elkezdett néptáncolni, hogy azt mutassa be, mint hungarikumot. Már közeledett az este és eléggé elfáradtunk, lassan a kisebbeknek menniük kellett haza. Gondolom nem kell mondanom, hogy mindeközben eléggé fogytak a mindenféle nasik, de egy finom pizzának mindig van hely úgyhogy abból lett a vacsora.
Szerencsére most is volt lehetőségünk a bentalvásra, de előtte azért Munchkin-oztunk egyet. Majd mind le- (vagy fel) terítettük hálózsákjainkat és bár az utcák kicsit zajosak voltak, mindannyiunkat elnyomott az álom. Másnap reggel egy remek ébresztő után egy még remekebb reggeli torna következett egy még annál is remekebb futkorászással a folyosókon. Miután felpörögtünk, mint tisztességes cserkészek nekiláttunk a takarításnak, ami gyorsabban ment, mint gondoltam. Remélem még nagyon sok ilyen jó programunk lesz az elkövetkezendő években.
Garzó Gergő,
Vidra őrs
Kettesek Ravennában: Csapattábor 2022
Júliusban tíz fantasztikus napot töltöttünk a Siklós melletti "Ravennában". Alább olvashatjátok beszámolónkat és tekinthetitek meg videónkat a csapat nyári attrakciójáról.
Az első nap a leutazással telt 2.sz Sik Sándor cserkész csapat tagjai számára. Budapestről indulva koradélutánra érkeztek meg Siklósra, ahol az előtáborozók tárt karokkal fogadták őket. Mindenki üdvözölte rég nem látott barátait, és indulhatott is az építkezés. Mivel a közös építmények nagy részét (konyha, ebédlő, latrina, fürdősátrak,stb) már az előtáborozók megépítették a gyerekeknek csak az őrsi körletükre kellett koncentrálniuk. Felkerültek a sátrak, a függőágyak és különleges építmények is elkezdtek épülni, Africa provincia (Vidra őrs) például egy torony felhúzásába kezdett bele, bejáratnál pedig még az előtábor alatt épült egy kisebb vár. A vacsora otthonról csomagolt szendvics volt. A napot pedig egy varázslatos tábortűzzel zártuk.
Miután mindenki változó kedvvel és sebességgel felkelt, a második napi lelkességi szinttel vett részt a reggeli tornán, zászlószeren majd jó étvággyal látott hozzá a reggelihez. Utána neki lódultunk az építkezésnek, befejeztük az őrtornyunkat, ráadásul meg létrát is kötöztünk hozzá. Ezzel el is készült a körletünk. Az ebéd után megindultunk a vár felé, amit a Tenkes alján a hozzá méltó lelkesedéssel fedeztük fel. Majd miután elterjedt a hír hogy a várudvaron kötelező jelleggel ismerkedős játékok zajlanak néhányan még a vár további rejtelmeit kezdték el kutatni, mások pedig boldogon integrálódtak az ismerkedésbe. A misén megérkezett Donát is így már teljessé vált az őrs. Este a tábortűznél már némileg megbomlott figyelemmel de annál több lelkesedéssel vettünk részt a KJK- án. A tűz körül ott maradottakat, pedig a Százholdas pagony lakói szórakoztatták . Végül a holnap felvirradó nap iránti várakozással eltelve hajtottuk álomra a fejünket.
Takács Levi
Africa provincia helytartója (Vidra őrs)
Aznap reggel minden őrs magának készítette a reggelit. A barbár testvér népünkkel együtt főztünk és fogyasztottuk el ételeinket. A munkamegosztás abszolút jól működött, mindenki tudta mi a dolga és hol kell segítenie. A különleges az volt a reggeliben, hogy előre meghatározott alapanyagokból lehetett csak sütni, főzni. A hangulatos sütögetés után jöhetett az étel elfogyasztása, melyet általunk meghívott Szenátor jelenlétében tehettünk meg. A hosszadalmas reggeli után, több állomáson extra tudásra lehetett szert tenni. Én a Szergely által tartott programon voltam ahol először arról volt szó, hogy ha külföldiek közé keveredünk milyen helyzetek állhatnak elő és azokra hogyan reagáljunk. Ezeket el is játszottuk + egy része megtörtént eset volt. Aztán arról beszéltünk hogy Magyarország világviszonylatban hol helyezkedik el szegény, közepes vagy gazdag ország. Beszéltünk még a NATO, EU, és hasonló szervezetek mivoltáról. Hogy mikor alapították, miért, hogyan stb. A nap későbbi rész sportolással telt. Volt méta és scout ball. Mi csak métáztunk és pokoli nagy hőség volt, megszámlálhatatlan marmonkannányi víz fogyott el.
Bényi Dávid
Gallia provincia helytartója (Ocelot őrs)
A tábor negyedik napja igen eseménydúsra sikeredett. Délelőtt a katasztrófavédelem emberei érkeztek előadni és foglalkoztatni minket. Egy kicsit hosszúra nyúlt lelki beszéd után mindenki választhatott a neki tetsző játékok közül. Különböző fejtörők és ügyességi játékok mellett lehetőség volt megbabrált biciklikkel és ún. drogos szemüvegekkel ismerkedni. A szemeket megtréfáló szemüvegek osztatlan sikert arattak, az emeletes bicikli azonban okozott némi kellemetlenséget három darab törött lábközépcsont formájában. Délután korosztályos program következett, ahol a cserkészek jót játszottak, a kószák agyában pedig sok értelmes és még több kevésbé szalonképes ötlet fogant meg a jövő ideális társadalmáról. A napot egy nagyon tartalmas lelki tűz zárta, ahol mindenki hálát adhatott valamennyi cserkésztestvérének, hogy együtt tölthetik az időt a táborban.
Janitsáry Ágoston
Britannia provincia helytartója (Rozsomák őrs)
Reggel, mikor a napostiszt felkeltett minket, még nem tudtuk, hogy milyen klassz programunk lesz aznap. A napunk egy reggeli tornával indult, majd zászlófelvonás következett. Ezután Bori (az őrsvezetőnk) mondta nekünk, hogy ma lesz a portya, és hogy ehhez most menjünk, és pakoljunk össze a kis táskánkba. Miután ez megvolt, lementünk a pizzériába (ebédlőbe), és mindegyik őrs kapott pár kiló kenyeret, húst, párizsit, krumplit, egy bográcsot, egy öt literes kannát és fűszereket. Indulás előtt még gyorsan szereztünk egy kisbaltát és egy gyalásót is. Ezek után nekiindultunk a túrának. Ahogy elindultunk, elkezdtük hangosan énekelni. Olyan népdalokat, amiket táborban tanultunk. A faluban a cserkészindulót énekeltük, így minden járókelő felfigyelt ránk. Hogyha ettől még nem lettünk volna feltűnőek, akkor attól biztosan, hogy a Luca kezében a gyalásó volt, Fanninál a bogrács, Borinál az öt literes kanna, és Petra táskájának az oldalában a balta volt. Siklóson Bori kezéből kiesett a térképünk, így pár perc múlva a vezetőség elküldte neki online. Miután újra tudtuk az utat, hogy merre menjünk, újra nekiindultunk utunknak. Egy idő után kiérünk a faluból egy kereszteződéshez, ahol Luca az egyik útra mutatva elkiáltotta magát, hogy „a maci ösztönöm azt súgja, hogy erre kell menni”. De sajnos a térkép mást mutatott, így nem a maci ösztönt követtük. Mentünk egy darabig ezen az úton, mikor egy újabb elágazáshoz értünk. Itt kerestük a sárga jelzést, de hiába. Ezért vissza kellett menni egy kicsit, és azt hittük, hogy a „maci ösztön” szerint kell menni, de mégsem. Kis idő múlva megtaláltuk a majdnem tökéletes táborhelyet, ahol gyorsan a polifomokat kiterítve pihentünk, beszélgettünk egy kicsit, majd Lillát hirtelen megcsípte egy földi darázs, így gyorsan szóltunk Borinak. Kis idő múlva már nem is fájt Lilla keze, így elkezdtünk vacsorához tüzet rakni. Kicsit féltünk, hogy valaki arra jön, emiatt Dóri a baltát el sem engedte. Vacsora után ledőltünk a polifomokra, csak mivel egy hegyoldalon voltunk, nagyon ferde volt a talaj. Emiatt mindig egymásra csúsztunk a ponyván. Ennek ellenére a kilátás gyönyörű volt, még a táborhelyet is elfeledtük. Mivel kicsit megijedtünk, amikor egy-egy madár lépteit hallottuk, Bori éjszakára egyik oldalára rakta a baltát, a másik oldalára pedig a kését. Így aludtuk végre el egy újabb izgalmas nap után...
Meskó Lelle
Achaia provincia tagja (Menta őrs)
Miután a provinciák visszatértek portyáikról a Senatus és a római birodalom lakói újra találkoztak. Megosztották egymással útjaik izgalmait, kihívásait élményeit, A provinciák helytartói is egymás között osztották meg tapasztalataikat. A nap további része nyugodtan telt, kipakoltunk táskáinkból és visszahúzódtunk a tábor életébe. Este vacsoránál minden provincia pár mondatban elmesélte kalandjait Ravenna népének, ezután pedig a jól megérdemelt és várt alvás következett. A hetedik nap a zászlófelvonás, és reggeli után kezdetét vette a hadijáték. Ez egy különleges, jegyrendszeres hadijáték volt. Ez azt jelentette, hogy két csapat volt, mindkét csapatnak voltak pontjai, anyacsavarok formájában. Ezeket a másik csapat tagjainak legyőzésével lehetett zsákmányolni, majd mindenféle finomságokat vásárolni belőle. Szerencsére a hadijáték végén Császár urunk, és Odoaker jóvoltából a legyőzöttek is jól lakhattak. Az ebéd után kézműves program volt az esedékes, ahol lehetett fát faragni, festeni, babákat és szütyőket varrni, paracord karkötőt készíteni és még indiáncsomózni is. Este pedig nagyszerű tábortűz körül élvezhettük a hűvös nyári estét.
Kollarik Bercel
Pannonia provincia helytartója (Tigris őrs)
A nyolcadik napon, a cserkészek részt vehettek, egy újabb lelki programon. Ennek a fókuszában az állt, hogy a korosztályokat és nemeket, a saját módjukon fogjuk meg. A legkisebbeknél a szeretetről volt szó. Az került megfejtésre, hogy mit jelent a szeretet, mi kell hozzá, és mit gondolnak egyáltalán róla a gyerekek. A kicsit nagyobbak, már komolyabb témákba mentek bele, felolvasásra került a szeretet himnusz ami alapján ment tovább a beszélgetés. A cserkész korosztálynak volt még egy olyan feladata hogy 10 perc alatt a természetben keresniük kellett három dolgot ami istenre emlékeztette őket, és utána egyesítve, egy valamit létrehozni a gyűjtött dolgokról. A gimnazista, kószáknak, egyedül kellett elvonulniuk egy pár bibliai idézettel, és összekötni a saját életükkel, valami párhuzamot, esetleg tanulságot keresni a részletekben. Ezek után, egy közös szentmisén vettünk részt. A Siklósi plébános látogatott el hozzánk, ahol a réten, teljesen nomád körülmények között bemutatott egy szentmisét. A mise alatt különböző gitáros énekek hangzottak el, nagyon meghitt szép hangulata volt. A következő programpont pedig, egy fényképezkedés volt, ahol elkészültek a teljes csapatot ábrázoló csoportképek.
Jász Erzsébet
Achaia provincia helytartója (Dália őrs)
A 2022. július 16-a, tábor 8. napja nem mindennapi eseményeket tartogatott a táborozók számára. A nap különlegessége abból is látszott, hogy csapatunk korábbi tagjai közül néhányan le is látogattak Siklósra, hogy tanúi legyenek a történelmi eseménynek, nevezetesen a csapatparancsnokság átadásának. Ilyen utoljára 2017-ben történt a csapat életében. Most jómagam, öt évnyi szolgálat után Szergelynek adtam át a parancsnokságot. Az átadásra egy közös tábortűz után került sor. A sokaság elvonult a szertartás helyszínére, a tűz körül csak Szergely és én maradtunk. Néhány jótanács, bátorítás és élmények megosztása után egyesével vonultunk végig azon az ösvényen, amit a csapat őrseinek egy-egy képviselője alkotott. A kis út során meghallgathattunk egy-egy személyes történetet azzal kapcsolatban, hogy ki miért lett cserkész, mit jelent számára csapat és a cserkésztörvény. Az ösvény végén a többiek már szépen felállva várták megérkezésünket. A szertartás keretében sor került a csapatzászló átadására az új parancsnoknak, illetve vezetőségének. Ezen kívül sor került néhány ajándék és útravaló átadására. Szergelynek egy szimbolikus jelentésű görögdinnyét ajándékoztam, én pedig, Dáviddal együtt egy-egy csapat logóval ellátott kést és a csapattagok által aláírt magyar zászlót, valamint egy üzenetekkel teli befőttes üveget kaptam. Az alkalom nagyon meghitt és személyes volt, képviselve volt a csapat múltja, jelene és jövője. A szertartás végén az új parancsnok egy felnőtt cserkész nyakkendőt adott át nekem, ami a csapatban való aktív tevékenykedésből való visszalépést szimbolizálja. A szertartás végén a GH jóvoltából egy kiváló fánk lakomán vehettünk részt. Ez egyben ennek a nagy jelentőséggel bíró napnak a zárása is volt.
Tirczka Sebestyén
Flavius Romulus Augustulus, a Római birodalom császára (Táborparancsnok)
Szalay Gergely Andrásnak hívnak, 2013 óra vagyok cserkész, az utóbbi években Viza őrsöt, majd pedig a Sztrilich Tamás rajt vezettem. Ezeket a sorokat most azért írom mert az a megtisztelő, de cseppet sem könnyű feladat ért, hogy az elkövetkező években én vezessem a csapatunkat. Rendkívül jó helyzetben veszem át a csapatot Sebitől, hiszen sok kiváló cserkésszel és vezetővel gazdagodott közösségünk az Ő parancsnoksága alatt. Nekem az elkövetkezendő években az lesz a célom, hogy ugyanezt a felívelő, növekvő pályát tarthassuk. Ugyanakkor fontosnak érzem a csapatunk eddigi identitásának, családias, befogadó közösségének a megtartását, sőt megerősítését is. Szerintem ezt leginkább a csapat eddigi hagyományainak ápolásával, a raji rendszer további erősítésével, és egy ideális taglétszám elérésével lehet megvalósítani.
Szalay Gergely András
Odoaker, germán hadvezér (2. Sík Sándor Piarista cserkészcsapat parancsnoka )
A napot szokásosan reggeli tornával kezdtük, ezután Reggeli matutinum (zászlófelvonás) következett. A 9. nap Lupus Szenátor (Farkas) volt a Censor. A mensa matutina különleges rántotta volt szalonnával és paprikával. A délelőtti program Kalmár Játék volt, ahol különböző állomásokon lehetett kereskedni nyersanyagokkal, valamit bizonyos műhelyekben különböző portékákat készíttetni. A játék akkor ért véget, amikor valaki megcsináltatta és eladta Poszeidon szigonyát. Jött a cena (ebéd) amin a keretmeséhez hűen (lemondatták a császárt) császármorzsa volt a gyerekek által hozott lekvárokkal. Ezután egy különleges program következett, ami keretében minden provincia (őrs) önállóan főzött egy-egy tésztaszószt, amihez a cibórium (GH) szolgáltatott különböző tésztákat. Ezeket együtt fogyasztottuk el, így mindenkinek lehetősége volt megkóstolni a többi küldöttség főztjét. Ezután balantio (fürdés) következett, majd a Nap fénypontja következett a Lux in tenebris (tábortűz). Ez volt az idei tábor utolsó Vespertinája, amit a leköszönő és az új csapatparancsnok közösen tartott. Ezután a többi naptól eltérően nem volt Vespera (zászlólevonás), hanem aki szeretett volna még kint maradhatott a tűznél. Itt még sokáig játszottunk, énekeltünk, de pihenni is kellett mert másnap már tábort bontani kellett.
Somogyi Marica
Hispánia provincia Helytartója (Ribizli őrs)
Ravenna népe sok közös kalandon esett át. Midőn a szenátorok felkeltek kúriájukban belátták, eljött a búcsú ideje. Búcsút kellett venni a vízvezetéktől, mely hűsítően ontotta szomjuk, búcsút a pizzériától és a sok finom falattól. Búcsút a fórumtól a bolondos balneától és még a latrinától is. Új idők jönnek, új idők Rómának, a császárnak és legfőképp a népnek. A senatus segítkezett a helytartóknak, küldöttségeknek összepakolni a nagy útra. Hazatérnek, bár eme szó vegyesen vonzó és taszító is, hisz Ravenna is otthonunkká vált. Midőn az éjszaka leszállt a város nem volt többé, a provinciák küldöttei távoztak épp csak eleget otthagyva, hogy Ravenna emléke soha el ne vésszen.
Simon Benedek
Senator, A cibórium ura
A táborban készült videónkat pedig ide kattintva tekinthetitek meg.
Összefoglaló: Somogyi Marica
Képek, videó: Borka János
Új parancsnok a csapat élén
A 2022-es siklósi nyári táborban, ünnepélyes keretek között, öt éven át tartó szolgálat után Sebi átadta Szergelynek a csapatparancsnokságot. Szeptembertől már az új vezetőség viszi tovább nagy lendülettel a csapat ügyeit. Sebivel együtt Dávid, a csapatparancsnok korábbi helyettese is visszalépett az aktív csapat életből, de a háttérből továbbra is támogatják a csapat működését.
Isten áldását kérjük az új vezetők munkájára!
Tavaszi portya 2022. április 22-24. Drégelypalánk
Kirándultunk, megáztunk, bővültünk...
Gyönyörű napra ébredt a Nyugati-pályaudvar április 22-én, hiszen délután 5-kor, több mint 50 dolgos cserkész látogatta meg a 4-es vágányt, ahol gyorsan fel is szálltak a Vác felé tartó emeletes vonatra.
Vácon egy régebbi, kisebb szerelvény várta őket, így alig fértek fel a 'kisvasút'-nak kikiáltott járgányra, de - ha sokan állva is - végül felfért mindenki. A cserkészek közelében ülő utasok a vidámság, móka és kacagás levegőjét, avagy a 'cserkész levegőt' szívhatták magukba egészen Sáferkút állomásig, ahol cserkészeink elbúcsúztak a felvidított utasoktól és a szerelvénytől. Egy rövid sétát követően megérkeztek a Josef's Nomad Kempingbe, ahol szinte azonnal megkezdődött a táborépítés. A sátrak tüneményes gyorsasággal felverődtek, majd Isten jelezvén, hogy nem hiába vertek sátrakat a cserkészek, kinyitotta az égi csapokat és eleredt az eső. A sátrak nagy része jól vizsgázott, bírta az esőt, azonban néhány sátor beázott. A pórul járt sátorlakók a konyhául és raktárul szolgáló ház nappalijában kerestek menedéket ékszakára. De ne rohanjunk előre, az alvás előtt még rengeteg izgalom várta a cserkészeket.
Az este az otthonról hozott elemózsia elfogyasztásával kezdődött, amit persze élénk beszélgetések kísértek. Miután mindenki jóllakott kisebb csoportokra oszlottak a gyermekek és egymás jobbani megismerésére szolgáló játékokat játszottak, hiszen sokan most találkoztak először az újonnan érkező tagokkal. Mivel már későre járt és az eső ellehetetlenített minden további tevékenységet, nem maradt más hátra, mint az alvás. Természetesen nem volt meleg éjszaka, de minden derék cserkész hősiesen kihúzta reggelig, amikor is mindenkinek a mosdó előtt volt jelenése. Az ajtót hirtelen kirúgta Shrek és számonkérte a cserkészeket, hogy mit keresnek a mocsarában. A meneküléshez gyorsan bemelegített a csapat, de egy fogó keretein belül Shrek elkapott mindenkit. Végül sikerült megbékélni a zöld lénnyel és békésen folytatódott a nap. Egy gyors cserkész ing osztást után, ünnepélyesen felvonták a zászlót a cserkészek. A zászlószer után rögvest, egy finom reggeli várta a őket, de az emésztésre nem maradt sok idő, hiszen a táplálkozás után negyedórával már meg is indult a menet a Drégelyi Vár maradványi felé.
Felérkezvén, egy ügyes kósza szólott, aki egy óriási várfoglalós számháborúra hívott mindenkit. A vár védelmi és támadási szerepét fordulóról fordulóra cserélgették a csapatok. Az aktuális várvédők mindkétszer sikeresen megvédték a zászlót a betolakodóktól. Végül egy harmadik, mindent eldöntő fordulón vívtak meg az Aranyoskák és a Bájoskák. Itt csak az számított, hogy melyik csapatból hányan halnak meg. Végül szoros küzdelemben az Aranyoskák csapata győzött.
A háború maradványait eltakarító, hátramaradt kószák egy rövidebb utat választva mindenki elé kerültek a várból lefelé tartó úton. Jó cserkészhez méltóan énekkel várták be társaikat, majd mindannyian visszatértek a táborhelyre. Egy ebéd következett, majd egy óra csendes pihenő. Gyülekezés után, méta vette kezdetét és egyéb sportos vagy nem sportos játékok, a nagy réten, miközben az újoncok Fiona megmentésén ügyködtek. A játékok több óra hosszat eltartottak és a párhuzamosan zajló mentőakció is sikerrel zárult. Egy finom vacsora jött a játékok után, ami a Simonoknak hála két fogásos volt. Egy barackleves és egy csilisbab. Egy kis pihenő, készülődés, tábortüzi szám ötletelés után következett a nap fénypontja, a várva várt tábortűz, ami rengeteg nevetéssel, énekléssel és minden féle jósággal telt. Az este folytatásaként a 2. sz. Sík Sándor Piarista Cserkészcsapat immáron hivatalosan is bővült 21, azaz HUSZONEGY taggal. Ez mindenkinek hatalmas öröm volt, és ennek megfelelően cserkészes módon ünnepelték meg a jeles alkalmat. A mozgalmas nap végén, már csak egy jó alvás hiányzott. Ebből ki jobban, ki kevésbé, de mindenki részesült. Vasárnap kelés, reggeli torna, reggeli. Egyszóval a szokásos procedúra. Reggeli után táborbontással és pakolással telt az idő. A portya zárásaként levonták a zászlót, majd csapat- és őrsi fotózásokra került sor.
Végül, a már idefelé megtapasztalt körülmények között visszatértek a Nyugati-pályaudvarra. A nagy búcsúzkodást követően, a maradék kenyereket a kószák egy segélyszervezetre bízták, ezzel segítve a Magyarországra érkező ukrán lakosok élelmezését.
Összességében mindenki élvezte ezt a két és fél napot, a folytatás pedig majd júliusban a nyári táborral.
Összefoglaló, képek: Borka János
Csapatunk új tisztekkel bővült
Bár az utóbbi hónapokban vírus volt, meg karantén, ez nem gátolta meg Bandit és Janit, hogy a BiPi által kijelölt úton haladjanak és cserkész tisztekké váljanak. Ezzel elvégezték a legmagasabb fokú vezetőképzést a cserkészetben. Nyakukban a ropogós tiszti nyakkendő és a woodbadge látható.
Ez úton is gratulálunk nektek!
Jó munkát kívánunk a csapat és a kerület nevében!
2020. november 3.
„A piarista múlt jelene” címmel tartottak könyvbemutatóval, könyvtár- és múzeummegáldással, valamint kiállításmegnyitóval összekötött rendezvényt a budapesti Piarista Központban 2019. április 25-én a Piarista Rend Magyar Tartományának központi gyűjteményei.
A rendezvényen részt vettek csapatunk képviselői is.
Sík Sándorról elnevezett
cserkészcsapatok találkozója Tardoskedden
cserkészcsapatok találkozója Tardoskedden
A Magyar Lelkipásztori Szolgálat Irodája Sík Sándor születésének 130. évfordulója alkalmából Sík Sándor-emlékfélévet szervezett, melynek egyik pontja a Kárpát-medencében élő, a piarista cserkészről elnevezett cserkészcsapatok találkozója volt. Az eseményre a felvidéki Tardoskedden került sor, és három csapat, az 51-es szombathelyi, a 60-as tardoskeddi és 2-es budapesti Sík Sándor cserkészcsapat gyűlt össze, hogy együtt emlékezzenek meg névadójukról. Csapatunk delegációja külön busszal érkezett a határon túli községbe, ahol egy szentmise után egy gálaműsor keretében mutatkozott be, illeve tekintette meg a többi csapat produkcióit. A helyi televízió interjút is készített a résztvevőkkel. Ezen tartalmas nap után szonettes kötetek és emlékplakettek birtokában tértek haza a pesti Sík Sándorosok.
Az eseményről készült néhány cikk: Felvidék Ma, Magyar Kurír, Katolikus Ma