2013 - 2014

2014. augusztus 25-29.; Kéktúra, Őrség; írta: Csákóy Gergő

Idén nyáron csapatunk a hagyományos cserkésztábor mellet egy vándortábort is szervezett, amelynek során a Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúra őrségi szakaszát jártuk be Nádasdtól Zalalövőig. Körülbelül 80 kilómétert tettünk meg öt nap alatt teljes túrafelszereléssel a hátunkon. Budapestről indultunk, és mivel csak öt vállalkozó akadt, úgy gondoltuk, hogy kocsival utazni a legpraktikusabb. Így hát augusztus 25-én reggel egy kis késéssel, de annál nagyobb izgalommal neki is vágtunk az útnak. Bár nem volt túl meleg aznap, de idén még nem sok alkalmunk volt a Balatonban fürdeni, ezért úgy döntöttünk, hogy megállunk egy rövid időre pancsikolni. Kicsit hűvös volt a víz, de annál jobban felfrissültünk, majd nekivágtunk a hátralévő útnak. Kicsi bénázás miatt lekéstük a buszunkat, de így legalább össze tudtuk rendesen rámolni a felszerelésünket, és meg tudtuk tervezni az előttünk álló napokat és szakaszokat. Hét óra körül szálltunk le a buszról Nádasdon, rögtön neki is vágtunk az első pár ezer lépésnek. Már sötétben érkeztünk meg a Himfai-tóhoz, amelynek gyönyörűségére sajnos csak reggel tudtunk rácsodálkozni. Gyorsan neki is álltunk a vacsorakészítésnek, és bár kicsit tovább kellet fejlesztenünk az általunk hozott konyhai felszerelést, ez nem

akadályozta, hogy egy igazi milánói makarónit együnk. Közben felvertük a sátrakat, mindenki előkészítette a saját kis fészkét. Annak ellenére, hogy nem mentünk sokat, mindenki fáradt volt, ezért hamar nyugovóra tértünk. Azt beszéltük, hogy másnap nem állítunk be ébresztőt, hanem addig alszunk, amíg mindenki fel nem ébred. Ezt a taktikát szinte az egész túrán követtük, és elég jól bevált. Valahogy így néz ki egy kéktúrázó napja, ezen kívül csak néhány különleges élményemet írom le. Az öt nap alatt csak kitűnő kaják voltak: gyros, hamburger, milánói, hagymás bab. Sőt a túra közben a „zizifelelős” adagolásával folyamatosan volt valami nass: keksz, mazsola, szőlőcukor, csoki stb. Déneséknek az Őrségben van a nyaralójuk, ezért egyik nap tettünk egy kis kitérőt, hogy ott alhassunk. Jó volt ágyban pihenni, palacsintát majszolni, rendes wc-t használni, letusolni és este nagyot játszani. Másnap Dénes mutatott nekünk egy elhagyott bányatavat a közeli kukoricás közepén, ahol tök jót fürödtünk. A kultúra is megkapta a magáét, az összes utunkba kerülő Árpád-kori templomot meglátogattuk. Jómagam már végigjártam az Országos Kéktúrát, mégis nagyon jó élmény volt egy új társasággal megint nekivágni.

2014. július 5-14., Piarista Nagytábor; Bernecebaráti; írta: Szajkovits Zsuzsanna

2014 nyarán három piarista cserkészcsapat, nevezetesen a 192. sz. Erdősi Imre Vácról, a kecskeméti 118. sz. Kalazancius, valamint a 2. sz. Sík Sándor Budapestről közösen tartotta meg szokásos, évi táborát a kecskeméti és váci iskolák alapításának 300. évfordulóján. Ez volt a Piarista Nagytábor, melyen a három csapat cserkészei az idei év júliusában közösen vettek részt a bözsönyi Kalakocs-völgyben.

Az előőrs tagjaiként az érintetlen természet fogadott minket, de a fiatalokat az általunk élhetőbbé tett környezet várta már. Előtáborban a munka mellett – természetesen – szakítottunk időt a többi törzs, valamint előfutáraik megismerésére is. A tábor létszámának kiteljesedésekor – az ifjú ősmagyarok megérkeztekor – sem szeparálódtak el a törzsek egymástól, noha az első napok még mindenhol az építkezés jegyében teltek el. Bár Éganya nem mindig volt kegyes hozzánk, ez sosem szegte kedvünket, így a honfoglalás időtartama alatt számos kalandon és megpróbáltatáson mentünk keresztül. Ilyen volt az egynapos zsákmányszerző hadjáratunk, mely során más törzsek tagjaival ismerkedhettünk meg. A legifjabbakat jól végzett munkájuk elismeréseként a törzs befogadta, a nálukkevéssel idősebbek is kiállták a próbát, melynek eredményeként ők is a törzs megbecsült tagjai lettek.Bár ez az első kísérlet volt több olyan csapatot összefogni, melyet nem a területi elhelyezkedés köt össze, hanem a piarista szellemiség, összességében eredményesnek tekinthető, hiszen városhatárokon átívelő barátságok kialakulásának kedvezett. Mindezek ellenére mindannyian visszavágytunk a régi, jól ismert és megszokott szállásterületünkre, így - bár fájó szívvel – mégis búcsút intettünk újonnan meghódított hazánknak és egymásnak.

2013/14, A Piarista Gimnázium évkönyvében megjelent éves beszámoló, írta: Szovák Márton

A 2013-as nyári tábor, ami a Gyűrűk ura világába repítette el cserkészeinket, és a világ minden tájáról magyar cserkészeket összehívó Nemzeti Nagytábor után ősszel újra kezdődtek az őrsgyűlések és a különböző rövidebb csapatprogramok. Az év szokás szerint toborzással indult, aminek eredményeképpen felállt a Nepáli pimpó és a Denevér őrs, a csapatunkba elsőként érkező lányok egyike, Szabó Lilla és a nyáron őrsvezetőképző tábort végzett Dombóvári Balázs vezetésével.

Októberben az egész csapatnak szerveztünk kirándulást a Vadálló kövekhez, a szép idő és a gyönyörű kilátás mindenkinek felejthetetlen élményeket okozott. Ezután nem sokkal csapatunk kószái, a 15-18 éves korosztály, önálló bowlingozásra gyűltek össze, ezzel tanúbizonyságot téve önállóságukról. Advent vége felé ismét összegyűltünk és egy játékos délután keretében megajándékoztuk egymást.

Évek óta először ismét szerveztünk téli portyát. A háttértörténetet ezúttal a Harry Potter regények szolgáltatták, elsősorban a Trimágus Tusa eseményei. Persze itt sem maradhatott el egy kis kirándulás a Rám-szakadékban, de az azóta is keringő anekdoták alapján a legmókásabb emlékeket a táncest és a kviddics adták.

Nagyböjtben lelki napra gyűltünk össze a csapatotthonban, a program során a szervezők megpróbálták a cserkészekhez a Szentháromság egyes személyeit közelebb hozni különböző közösségi és személyes tapasztalatokon keresztül. A délután zárásaképpen az Urbán József igazgató atya tartott misét. Április végén részt vettünk az Országos Cserkésznapon, ami a Városligetben került megrendezésre. A nap során lehetőségünk volt betekintést nyerni a 4-es metró kulisszatitkaiba, a Sakál őrs először vehette igénybe Magyarországon a Bag jump névre hallgató, óriás ugrópárnát, de íjászkodhattunk, métázhattunk, sőt evezhettünk is. Este pedig a Polgári Mulató várta a megfáradt cserkészeket egy kis lazításra.

Május utolsó hétvégéjén lezajlott a szokásos tavaszi portya, bár ezúttal sajnos a program magját hagyományosan jelentő újoncpróba és fogadalomtétel elmaradt. A portya idén nomádabb jellegű volt az elmúlt évek gyakorlatánál, szombaton ugyanis teljes felszereléssel kirándult a csapat nagy része, nem egy helyen táboroztunk a két este. Az első, piliscsabai éjszaka után a Vízililiom őrs, a kószák és a cserkész korosztályú (10-15 év) fiúk külön-külön utakon jutottak el az adyligeti cserkészparkba. Vasárnap kora reggel visszatértünk a városba és meglátogattuk a 100 éves cserkészszövetségnek emléket állító kiállítást a Magyarság Házában, majd a Mátyás templomban misén vettünk részt.

Az évközi programok a portyával véget is értek, újra előttünk a nyár, ami idén egy szokatlan kalanddal kecsegtet: a kecskeméti és váci piarista gimnáziumok mellett működő cserkészcsapatokkal közösen megrendezzük a Piarista Nagytábort Bernecebaráti közelében.

Csapatunk továbbra is aktívan részt vesz a pesti cserkészcsapatokat összefogó X. cserkészkerület életében. Parancsnokunk, Dr. Imre Sándor, egyben a kerület elnöke is, Iváncsics Gergely pedig az őrsvezetőképzésben vállalt altáborparancsnoki feladatot. A 18 éven felülieknek szóló őrsvezetőképzés kiképzői törzsében Arany János és Czinege András segédtisztjeink töltöttek be fontos szerepet. Idén négy cserkészünk (Antal Bálint, Karczub András, Szedenik Júlia és Ullrich Dénes) kezdte meg az őrsvezetőképzést.

A tavaszi portyán Dr. Imre Sándor átadta a parancsnoki szolgálatot Szovák Mártonnak, de a csapat életében továbbra is jelen marad. Ezúton is köszönjük neki, hogy sok éve (az 1989-es újjáalakulás óta) aktív szerepet vállalt csapatunk életében!

2014. május 30. - június 1.; Tavaszi csapatportya; Piliscsaba

2014. április 26.; Országos cserkésznap; Budapest

2014. március 29.; Nagyböjti lelkinap; Budapest; írta: Ujfalvy Dorottya

Csapatunk szokásához híven az idei Nagyböjtben ismét tartott lelkinapot. A program bizalomjátékkal vette kezdetét, ahonnét egyesével szólítottak el bennünket. Az elcsendesedés során a lelkinap témájáról, az Atyáról, a Fiúról és a Szentlélekről olvashattunk Bibliai idézeteket. Hitünk elmélyítése három helyszínen zajlott: külön-külön megismerkedtünk a Szentháromság három személyével.

Az első helyszínen a tékozló fiú történetén keresztül vizsgáltuk Maci segítségével azt, hogy életünk egyes szituációiban a történet mely szerepét öltjük magunkra. Érdekes volt szembesülni vele, hogy mindenkinek volt már olyan helyzet az életében, mikor a viselkedése nagyon hasonlított a történet egyik szereplőjének magatartására.

A következő személy a Fiú volt, Saci vezetésével. Beavattuk egymást a Fiúval való jelenlegi kapcsolatunkba. Végül a Szentlélek tizenkét ajándékát ismertette meg velünk Márta.

A nap végéhez közeledve mise előtt játszottunk egyet. Ezt követően egy közös szentmisén vettünk részt, amit Urbán József igazgató úr tartott nekünk.

A program végeztével Húsvét ünnepére kellőképp felkészülve tért haza mindenki.

2014. január 15-17.; Téli portya - Trimágus Tusa; Szentendre; írta: Antal Bálint

A Harry Potter-filmekből ismert hőseink ezúttal a Batthyány téren találkoztak, hogy mágikus képességeiket a Trimágus Tusán kamatoztathassák. Miután sikeresen elvonatoztak Szentendrére, ott már hintók várták őket, hogy Roxfortban megkezdődhessen a tanév. A tanulókat nem más, mint a süveg osztotta be a házakba, amelyek még aznap este összemérhették erejüket a kvízjátékon. A diákok berendezték szobáikat, hogy egy kiadós alvás után újult erővel vághassanak neki a Trimágus Tusának. Itt első körben a sárkányoktól kellett leprikónpetéket lopni, amelyek megmutatták az utat a Beauxbatton-ház elrabolt diákjai felé. A fiatalok hegyet-völgyet hátuk mögött hagyva vágtak neki a rengetegnek, hogy a Rám-szakadékot is megmászva kiszabadítsák a tó fenekéről a sellők karmai között sínylődő lányokat. A sikertől vidáman hazatért ifjak a nagy népszerűségnek örvendő kviddicsbajnokságon bizonyíthatták rátermettségüket, és persze a jókedv és kaland most sem maradt el. Ezt követően a Set! nevű társasjáték kötötte le a fiatalok figyelmét, mialatt a kiválasztott bajnokok a veszedelmes labirintusban bolyongva próbáltak boldogulni. Az este során bál is került megrendezésre, ahol az ínycsiklandó ízek, jó társaság és zene mellett a résztvevők a szebbik nemmel való táncban is kikapcsolódhattak. Másnap egy utolsó kviddicsmeccs után eljött a búcsúzkodás ideje, így hát egy tablófotó után mindenki fogta az iskolatáskáját, és egy utolsó pillantást vetve a Roxfortra nekivágott a hazaútnak.

2013. december; Csapatkarácsony; Budapest; írta: Tirczka Sebestyén

Csapatunk hagyománya, hogy minden évben összegyűlünk advent vége felé, hogy ráhangolódjunk a közelgő karácsony ünnepére. Idén is találkoztunk, szerencsére igen szép számmal, a Piarista Gimnáziumban. Egy imádsággal, és néhány karácsonyi ének eléneklésével kezdtük a programot, majd egy fergeteges vetélkedő keretében mérhették össze az őrsök a tudásukat és ügyességüket. Különböző feladatokon át vezetett az út a győzelemig, melyen a legtöbb WC-papír gurigát gyűjtő őrs előnnyel indulhatott. Volt Nemzeti Vágta, X-faktor, Kód, torpedó és még számos izgalmasabbnál izgalmasabb feladat, melyeknél az összhang és a csapatmunka elengedhetetlen volt. A vetélkedő után minden kezet megmozgató ajándékkészítésre került sor. Mindenki a húzott személynek alkothatott a mézeskalácstól kezdve a karácsonyfadíszig szinte bármit. Miután mindenki átadta az ajándékát, nagyszabású társasjáték szalon nyitotta meg kapuit. Szabadon lehetett egyik asztaltól a másikig vándorolni, és kipróbálni magunkat a jobbnál jobb játékokban. Mindezeket végigkísérte a sok sütemény valamint édesség és persze az elengedhetetlen csokifondü.

2013. október; Csapatkirándulás; Vadálló kövek; írta: Iváncsics Gergely

Egy napsütéses októberi napon jó harminc cserkész vágott neki a Visegrádi-hegység legmeredekebb kaptatójának. A Vadálló kövek által szegélyezett, barna takaróba burkolózott őszi erdőszélen haladt egyre feljebb és feljebb a kígyózó 2-esek sora. Prédikálószékre felérve, a mélyben csendesen kanyargó Duna képét gondosan emlékeinkbe zárva, ebédünket elköltve vágtunk neki túránk második felének egy kicsiny pilisi falu felé véve az irányt. S még mielőtt hazatértünk volna két-két félórás páros beszélgetésre is sor került, így nemcsak a kalandos kirándulás, de egy csapattárs mélyebb megismerésének élményével térhettünk haza.