2005 - 2006

2006. augusztus; Cserkésztábor; Holtmaros, Erdély; írta: Szovák Márton

Az idén a cserkészcsapat a nagytábort Erdélyben rendezte, Holtmaroson. Velünk tartott a 19. sz. I. Rákóczi György Cserkészcsapat is.

Utunkat augusztus 4-én kezdtük, 12 órán át buszoztunk Erdély szíve felé. Az úton sokat beszélgettünk, játszottuk. Sötét este érkeztünk meg a kis faluba a 19-esek szüleinek segítségével. Hála a helyi lelkész úrnak sátrat sem kellett verni, hanem ő látott minket vendégül a helyi árvaházban.

Másnap reggel kigyalogoltunk Maros- menti táborunkba és hozzáfogtunk a táborépítéshez. Először a sátrak épültek fel, majd az eligazítás-oktatás után a kerítések, a parancstábla és egyéb fontos dolgok is elkészültek. Déltájban esni kezdett az eső és csak 3 órára csitult le. E-miatt a tábori mise is el lett halasztva. Este őrsi körletünkben raktunk egy

kis tüzet melegedésre. Végül az egész tábor ott tolongott körülötte és dalolt.

A következő napokban Erdélyt jártuk be – buszon. Első utunkon Farkaslakán megnéztük Tamási Áron sírját, és Parajdon, ahol Áprily Lajos született, alászálltunk a sóbányába. Itt megebédeltünk, majd elindultunk felfedezni a hatalmas csarnokokat. Volt ott bányamúzeum, templom sóhomokozó, kisautó-kölcsönző, sőt még Internet-Café is. Útközben Korondon nézelődtünk és emléktárgyakat vettünk az otthoniaknak. Jó szem kellett ahhoz, hogy észrevegyen az ember néhány cserepet a similabdák (bóvli labdák) és rázós pisztolyok között. Második kirándulásunkon a Kárpátok tövébe vezetett az út, a Békás szorosba. Az évezredes, magas kőfalak közt rettentő kicsinek tűnik minden. Mivel a „viszontagság”¹ újra esni kezdett ismét a buszok felé vettük az irányt, a sofőr pedig egy fürdő felé, ahol ugrálhattunk deszkáról is. Megtekintettük a Romániai Magyar Cserkészszövetség jubileumi kopjafáit is. Sajnos kitört a magyar kontingensen a hasfájás, valószínűleg a víztől.

A következő napokban a tábor területén voltunk. Ismerkedtünk erdélyi cserkésztestvéreinkkel, és énekelgettünk is ( Boncidai menyecskék…). A sportok közül élvezettel űztük a métát, a focit és az eső ellen csekély védelmet nyújtó ponyva alá futást, valamint a dermesztően hideg, gyorsfolyású Marosban az árral szemben úszást. Nekünk egyébként az volt a tisztálkodás, míg hölgykollégáink az árvaházba jártak, amíg el nem dugult a lefolyó… Két-három naponta jelent meg a tábori újság, amiben az aktuális hírek mellett ismertetők, viccek is helyet kaptak. Minden napot tábortűzzel zártunk. Sok került három újonc fogadalomtételére is. Nagyon szépre sikerült, az időjárással ellentétben a hangulat felhőtlen volt.

A hetedik napon ellátogattunk a vécsi várba. Ahol régebben lovagok múlatták az időt, most elmegyógyintézet van. A parkban viszont még mindig ott található a vár utolsó urának és Wass Albertnek végső nyughelye és a Helikon-asztal, ahol a XX. sz. nagy erdélyi írói összegyűltek. Hazafelé közénk vágtak a tehenek, hála a vasúti sorompóleeresztésének, ami a tetejébe teljesen fölösleges volt. De ezt is túléltük, baj nem történt.

Az utolsó napra elkészült az őrsi kuka, de hat órán belül lebontottuk. Pedig pedállal is működtethető volt. A Nap lement, mi viszont fent maradtunk a záró, végső tábortűzhöz. Az eső újra keresztülhúzta számításainkat, de ez sem akadályozott meg egyeseket az hajnalig fennmaradásban.

Úgy négy óra alvás után sátrat bontottunk, és elindultunk hazafelé. Megismerkedtünk a román vasutakkal – bár ne tettük volna! Hála az „időugrásnak” csak 11 órát kellett buszozni. Szerencsésen hazaértünk, hála a Jóistennek a pályaudvarra, ahol már vártak minket szüleink. Az egész tábor nagyon jó volt, – leszámítva az időjárást – kellemesen töltöttük el az időnket, emellett elmélyültünk a cserkészpraktikákban is.

2005/6; A Piarista Gimnázium évkönyvében megjelent éves beszámoló, írta: Orosz László

A tanév végeztével nem ér véget a „cserkészév”, mert az év egyik legfontosabb eseménye a csapattábor még hátra van. Így ezt a beszámolót is a tavalyi nyári események leírásával kezdjük.

Csapatunk 4 cserkésze, öregdiákok, részt vettek a 3 éven át tartó Nagy Dunatúra utolsó szakaszán, Bajától a Fekete-tengerig. A nagy út egy jelentős részén csatlakozott a cserkészekhez Urbanek Rudolf tanár úr is. Az egy hónapos vízitúra felejthetetlen élmény volt. Köszönjük az öregcserkészek támogatását.

A csapat nyári portyája Balatonszentgyörgyön volt. Pár sajnálatos körülmény miatt igen rövid, ám annál tartalmasabb portyánk során. megismertük a Kis-Balaton élővilágát, láttuk a megáradt Zalát, geocache ládákat kerestünk biciklivel, és nagyokat fürödtünk a Balatonban.

A tanév eleji, Futó tanár úrral közösen rendezett toborzó kirándulásnak köszönhetően 1,5 őrsnyi lelkes fiú jelentkezett csapatunkba. Kisebb részük csatalakozott a már egy éve működő Binturong őrshöz, melyet Orosz László és Joachim László vezet. Többségük megalapította a Résen Légy őrsöt, vezetőik Hoványi Márton és Harmat Lőrinc. Oláh Péter vezetésével kisebb-nagyobb lelkesedéssel folytatta idén is munkáját a Kabóca őrs. Csapatunk negyedik aktív őrse, a Sárkányok, már megértek a őrsvezetői munkára, így közülük hárman 2005. októberén elkezdték a X. kerületi őrsvezetőképző tanfolyamot.

Az őrsök heti rendszerességgel tartottak őrsgyűléseket, melyek során megismerkedtek és elmélyültek a cserkésztörvények és a cserkészfogadalom irányította életvitel mibenlétében. A csapatotthoni foglalkozásokon kívül sokat kirándultak a természetben, számos múzeumot és mozit meglátogattak. Az idei évben kiemelt hangsúlyt helyeztünk a természet megismerésre. Ennek jegyében egy összetett pontversenyben mérik össze az őrsök elszántságukat és tudásukat.

A csapat idősebb tagjai – jórészt már mind öregdiákok – csapatkarácsony, fogadalomtétel és más csapatprogramok alkalmával vesznek részt a csapat életében. Őket fogja össze a T, mely egy rendhagyó formában működő őrs. „Vezetője” Csomor Márton. Október elején elnyerték a kerület labdarúgó bajnoki címet, majd novemberben az országos kosárlabda tornán ezüstérmet szereztek. Az áprilisban megrendezett felvidéki teremfoci Liliom Kupáról szintén a bajnoki serleggel tértek haza.

Hagyományosnak mondható programjaink közé tartozik már az iskolai nyílt napi megjelenésünk, a téli játékdélután, a tavasz eleji sportnap és az október 23-i és március 15-i teljesítménytúrákon való részvétel. Fontos esemény volt a március végi börzsönyi portyánk, melynek során az újoncok komoly döntést hoztak: szeretnének cserkészek lenni. Elhatározásuk komolyságát tetteikkel bizonyították is. Fogadalomtételük csapatunk életének legfőbb pillanata volt.

Az idei év nagy ünnepe Windisch Zoltán és Kepics Anikó házassága. Két őrsvezetőnk példamutató élete minden cserkész számára követendő. Lelkesen segédkeztünk a nagy nap megünneplésében. Isten éltesse őket sokáig!

2007-ben ünnepli a cserkészet 100. évfordulóját. (1907-ben tartotta Baden Powell, a cserkészet alapítója, az első cserkésztábort egy Brownsea nevű szigeten.) Ezt az évfordulót egy hatalmas méretű angliai dzsemborival (4 évente megrendezésre kerülő cserkész világtalálkozó) ünneplik a cserkészek. A magyar kontingensbe 4 cserkészünk került be. A jövő évi indulásig még sok munka vár rájuk, felkészülésük ahol tudjuk, segítjük.

Hoványi Márton október 8-án sikeresen befejezte a 2003-ban kezdett segédtisztképzést, és ünnepélyes keretek között átvehette képesítését. A csapat osztozott örömében és itt az évkönyv lapjain is gratulál komoly munkája szép eredményéhez.

A csapat vezetői közösségét egy egri portyával próbáltuk erősíteni. Kapcsolatba létünk a szászrégeni cserkészekkel is, az idei nyári táborunkat az ő segítségükkel, velük közösen tartjuk Erdélyben.

2006. március; Tavaszi portya; Kismaros-Börzsönyliget; írta: Szovák Márton

Pénteken elmaradt az őrsgyűlés. Ennek oka a csapatportyába illesztett újoncpróba volt. Délután 4 körül gyülekeztünk a Nyugati pályaudvaron. Célunk a kismaros-börzsönyligeti ház elérése volt. A vonatozás után busszal mentünk nagyjából Morgó vasútállomásig. Innen szállásunkra gyalogoltunk.

Még aznap este elindultak a Binturongok "fát gyűjteni". Időközben észrevétlenül lepróbáztak. Vacsora után egy nagy vetélkedőt rendeztünk, ami mutogatásból, hódításból és sok egyéb vicces dologból állt. Másnapra nagyot aludtunk.

Szombat reggel rajtunk (legalábbis az őrs felén) volt a sor. Gergő, Bálint és én néhány idősebb cserkésszel boltba mentünk. A meglepetés ekkor ért bennünket, amikor a nagyok az első kanyarban kisorsoltatták, hogy ki kezdi. Én voltam a "szerencsés". Történelemmel kezdtük, záporoztak az évszámok, személyek. A második

rész térképismeretből állt. A harmadik állomáson Lőrinc hittanos kérdésekkel várt minket, majd Bandi énekeltette meg a csapatot. Végül méréseket és csomókat kellet

készíteni. A boltos csapat szerencsésen befutott, rá se jöttek a többiek. Reggeli után elindult a csapat túrázni. Útba ejtettünk egy geocaching ládát, amit Felicián és Bálint talált meg. Mentünk tovább a még mindig jeges, sáros úton, de mivel sütött a Nap ez nem volt túlontúl zavaró. Az ebédre egy erdei tisztáson került sor. Medvesajtos zsömléket ettük és cserélgettünk. Alma is jutott mindenkinek. Újult erővel folytattuk utunkat és 3-4 körül be is értünk a legközelebbi faluba ahol megállt a kisvasút. Amikor hazaértünk volt egy jó óra pihenő mialatt Domi, Zsolt és Bence is letette a próbát.

Este sor került a fogadalom tételre, de ez egy másik történet.

Ezután megvacsoráztunk. Ezt Anikó tette különlegessé egy igazi cserkésztortával. Vendégeink is voltak, Csanády tanár úr, Windisch Zoli, Anikó, Brandemburg Tamás és Kazincy Béla. Miután előkészítették a terepet Paul T. (alias Hoványi Marci) és Alexander S. (alias Orosz Laci) a két híres Oscar-díjas rendező filmbemutatókkal szórakoztatott minket. Az éneklés és csatakiáltások se maradhattak ki. Erről fölösleges írni, mert aki részt vett benne, az sose felejti el, aki meg nem az meg el se tudja képzelni milyen jó volt.

Vasárnap Csanády tanár úr misét tartott, aztán felcihelődtünk és elindultunk Budapestre. Mivel lekéstük a vonatot gyalog vonult be a csapat Kismarosba, ahol még ismerősökkel is találkoztunk. Az út hazafelé zökkenőmentes volt, leszámítva az ijedt szempárokat a Nyugatiban, ahol egy Temperamentummal búcsúztunk.

Úgy gondolom mindnyájan jól éreztük magunkat főleg, hogy küldetésünk elérte a célját: mindannyian zöld nyakkendőben tértünk haza.

2006. január 18.; Csapatkaszinó; Budapest

2005. december 16.; Csapatkarácsony, Budapest