2002 - 2003

2003; Cserkésztábor; Oszlopó-forrás, Bernecebaráti

2003; A 90 éves csapat köszöntője, írta: Imre Sándor

Amikor azt a feladatot kaptam, hogy foglaljam össze az újjáalakulás óta eltelt 14 esztendő történéseit, először azt hittem, könnyű dolgom lesz, hiszen mi ez a 14 év az eltelt 90-hez képest?

Első pillanatban szerencsésnek éreztem magam, mert az újjáalakulás első percétől fogva részt vehettem a csapat életében. Hamar rá kellett azonban jönnöm, hogy eseményekben, történésekben oly gazdag időszak áll mögöttünk, hogy áttekintéséhez az egész délelőtt sem lenne elegendő. Ezért a “cserkész vidám és meggondolt” törvény szellemében azért, hogy vidámságotokat megőrizzem, meggondoltam magam és a 4 órás előadás helyett csak a legfontosabb eseményeket szeretném felvillantani.

Persze jó kérdés kinek mi a fontos esemény? Ennek eldöntésére és az objektivitás valamelyest történő megőrzése érdekében az emberi emlékezet több millió év alatt kifejlesztett szűrőjét alkalmaztam. Elővettem egy üres lapot és bízva abban, hogy a legmeghatározóbb dolgok vésődnek be a legjobban, egy perc alatt felírtam a csapat életével kapcsolatos emlékeimet. Ezekből szeretnék néhányat elmesélni, melyek a hivatalos csapattörténet lapjaira biztos nem kerületek fel, de nélkülük talán nem lenne ma csapatunk vagy legalábbis nem ilyen lenne.

1. Az újjáalakulás. Csapatunk fiatalabb tagjai talán azt gondolják, hogy rendkívül ünnepélyes keretek között indult újra a csapat élete. A hivatalos csapattörténet szerint így is történt 1989. március 15-én. A tényleges újjáalakulás azonban 88 egy őszi estéjén zajlott. Már egyetemistaként és mint a gimnázium kosárcsapatának oszlopos tagja visszajártunk néhány osztálytársammal esténként a tornaterembe. Egyik ilyen alkalom befejeztével lejött hozzánk Görbe atya, volt osztályfőnökünk és az iskola felőli kosárpalánk gyűrűje alatt (+/- 50 cm) feltette a váratlan kérdést. Nem volna-e kedvünk részt venni a csapat újraindításában? Nekem pontosan 1 másodperc kellett a döntéshez, mivel anyai nagyapám 82 évéből 76-ot vízicserkészként élt meg és nyaranta a náluk töltött hetek során igyekezett minél többet átadni ebből az életformából. Rengeteget eveztünk, túráztunk. Hatan kezdtünk akkor hozzá az őrsvezető képzéshez, melynek végeztével 1989. március 15-én hivatalosan is megalakult a csapat. Esetleg a gimnázium költöztetése során felszabaduló palánkot és az alatt fekvő 1 m2-es padlódarabot elkérhetnénk és BiPi lábnyomához hasonlatosan méltó módon helyezhetnénk el cserkészmúzeumunkban..

2. Az első tábor. Emlékeimben a 14 év táborai igencsak keverednek egyetlen egy kivételével, az elsőével, melyet a Tisza mellett és a Zemplénben rendeztünk. Ennek, ha nem is minden óráját de minden napját fel tudom idézni. A jelenlevők el sem tudják képzelni a kifogyhatatlan mennyiségben felhalmozott, Zum-zum becenévre hallgató, enyhén szólva kesernyés grapefruit lekvár izét és azt a hatást amit az őt először kóstolók arcára kiült. Reggelente a fürdőszobában néha még ma is eszembe jut a Hideg forrás, mely nevét korántsem véletlenül kapta. Ehhez a táborhoz egy akkor még jelentéktelennek tűnő esemény is tartozott. A Tisza parti táborban egyik reggel elszakadt és szerencsétlen módon be is akadt a zászlókötél, vagy jó húsz méter magasra kellett felmászni a kiszabadításához. Volt akkor egy rendkívül mozgékony és ügyes fiú a csapatunkban, akinek kb. fél perc kellett a probléma megoldásához. Nem tudom kitaláljátok-e a nevét? Minden jelenlevő ismeri bár valószínűleg személyesen nem találkoztatok vele. Mécs Lacinak hívják. A minap majdnem megmászta a Himaláját is.

3. Az első rázós ügy. Csomor Marciékkal még mint újoncokkal (talán voltak vagy tizenegykét évesek) kirándultunk egyet a budai hegyekben s hazafelé útba ejtettük a cserkészparkot is, hadd lássák milyen is az. Éppen egy kezdődő akadályversenybe csöppentünk bele. A fiúk minden áron be akartak szállni s bár féltem, hogy akkor még hézagos tudásuk esetleg kudarchoz vezet s ráadásul a hazaérkezés pontossága is veszélybe került, mégiscsak beneveztem őket. Minden várakozást felülmúlva, ha jól emlékszem másodikak lettek. Eddig tartott a sikertörténet. A gimnáziumba érkezve könnyes szemű anyák, vérben forgó tekintetű apák és a kereszttűzbe szorult Görbe atya vártak minket. Akkoriban a mobil telefónia még szintén újonc korszakát élte, így a bő egy órás csúszás teljesen felőrölte az idegeket. Erősen féltem, hogy akkor láttam az őrsömet utoljára. Abban mindenesetre biztos voltam, hogy mind a gyerekeknek, mind a szülőknek sikerült életre szóló élményt szereznem. Szerencsére (talán nem is szerencse volt) az otthon előadott élménybeszámolók után a szülők teljesen megenyhültek és senki sem hiányzott a következő őrsgyűlésről.

4. Börzsönyi táborok. Utolsó emlékemmel szeretnék kis reklámot csapni idei nyári táborunknak, melyet a Börzsönyben az Oszlópó forrás mellé tervezünk. Csapatunk mér két alkalommal is táborozott a környéken. Szerencsére az újszülöttnek minden vicc, az új cserkészeknek minden táborhely új. Ma is a számban érzem annak a szedermezőnek az ízét, melyet Ákos bá, a Börzsöny harmadáért felelős természetvédelmi őr mutatott nekünk. Az idősebbek emlékeznek még Sisa Pesta főállású betyár kalandjaira, melyet tőle hallhattunk. Az igazsághoz persze az is hozzátartozik, hogy Sisa Pesta főállású erdőkerülőként fejezte be tisztességben megőszülve életét. Kitörölhetetlen emléket hagytak bennem Balogh tanár úr növényismereti sétái, melyek során a Börzsöny flóráját tárta fel előttünk. E helyütt szeretnék köszönetet mondani Balogh tanár úrnak, aki kérésünkre mindig jött, hogy kimeríthetetlen tudását megossza velünk. Nos, ha már előbb az igazságról esett szó, a sétákat növénygyűjtéssel kötötte egybe, majd az azokból készült teák élettani hatásait is kipróbálhattuk. Megvallom őszintén a legmélyebb nyomokat a cickafark alapú vízhajtó keverek hagyta bennem (bennünk.) A ravazdi zöldborsó történetét pedig őrsvezetőitek készségesen elmesélik, én most az alkalom komolyságára való tekintettel inkább eltekintek tőle.

Végezetül illendő megemlékeznem csapatunk parancsnokairól, akik mint váltófutók a stafétabotot, teljesítették majd továbbadták a feladatot: Görbe László, Lobmayer Imre, Csóka Géza, Csanády Miklós s végül jómagam. Meggyőződésem, hogy a Mindenható gondoskodásának köszönhető, hogy mindig akad rátermett ember, aki nem engedte kialudni a lángot. Az Ő keze műve, hogy minden nagy generációból akadtak olyanok, akik a gimnázium befejeztével is velünk maradtak: Orosz Laci, Brandó, Csomor Marci, Windisch Zoli. S talán az sem véletlen, hogy a csapatunkban idén felbukkantak az első lányok is, akik az áprilisi 24-es teljesítménytúrán bizonyították, hogy méltó tagjai csapatunknak s ugyancsak fel kell kössük a cserkésznyakkendőnket ha lépést akarunk tartani velük.

Ezzel rövid de hálás megemlékezésem végére értem. Kívánom, hogy a cserkészet mindannyiótoknak életre szóló útmutatóul szolgáljon, akár 1 akár 90 évet töltötök el a csapatunkban. Ne feledjétek, ahogy a mostani öregcserkészek is szívesen látott vendégeink, úgy Ti is azok vagytok, lesztek amíg a csapatunk fennáll.

2003; Téli portya; Márkó

2002–2003

A 2. sz. Sík Sándor Piarista Cserkészcsapat munkáját a 2002/2003-as tanévben a hagyományoknak megfelelően az éves programterv kialakításával kezdtük. Nagy reményekkel és várakozás okkal néztünk a cserkészév elé, hiszen 2003. június 8-án ünnepelhettük a csapat első fogadalomtételének 90 éves évfordulóját. Az éves programot alapvetően ennek az eseménynek a szellemében állítottuk össze.

Változások a csapat életében:

Gyökeres változást hozott a csapat életében a lányok megjelenése. Elsőként Karaba Gabriella és Kepics Anikó őrsvezetők csatlakoztak hozzánk. Megfelelő előkészítés, felkészülés és egyeztetés után a csapat létszámának növelése érdekében igazgatói engedéllyel kiterjesztettük a toborzási körzetünket a Budapesti Egyetemi Katolikus Gimnáziumra is, ahol Devich Dénes tanár úr, csapatunk tagja tanít. A sikeres toborzás eredményeképpen egy fiú (Kardfogú kobra) és egy lány (Katica) kihelyezett őrsöt indítottunk Csomor Márton és Kepics Anikó vezetésével, valamint megalakult egy fiú őrs (Sárkány) a Piarista Gimnázium új diákjaiból is Hoványi Márton őrsvezető irányításával. Oláh Péter őrsvezetőnk Csomor Marci segítését vállalta és terveink szerint 2003 őszétől átveszi a fiúk vezetését. Karaba Gabriella szárnyai alatt pedig rover korú lányok újonc (Borzas Füzike) őrse kezdte meg az ismerkedést a cserkészettel.

A csapat vezetésében is apróbb változás történt: Csanády Miklós tanár úrtól, megnövekedett iskolai terhelés miatt, Imre Sándor addigi pkh. vette át a parancsnoki teendők ellátását, az ő helyére pedig Orosz László segédtisztet nevezte ki a Fenntartó Testület.

Programok:

A rendszeres, heti őrsgyűlések és a kéthetente tartott sportdélutánok mellett az egész csapatot megmozgató programokat is szerveztünk, ezek közül a jelentősebbekről emlékezünk meg röviden.

Mikulásünnepség (2002. december): hagyományainkhoz híven Szent Miklós ünnepéhez kapcsolódóan ez évben is játékdélutánt tartottunk, ahol szellemi és fizikai frissességünket tettük próbára.

Téli portya (2003. január): Téli portyánkon a Nógrádi vár tövében táboroztunk és Pálffy Miklós törökverő várkapitány tetteit elevenítettük fel. Egyik éjszaka még a várat is megostromoltuk (ez könnyen ment) majd az ónos eső által síkossá vált meredek ösvényen elhagytuk (ez már nehezebb falatnak bizonyult).

48-as emléktúra (2003. március): A 24 kilométeres távon indultunk az újoncokkal, még a roverek a 48-as távot választották. Mindkét csapatnak sikerült szintidőn belül teljesíteni a megadott távot, így büszkén tűzhettük mellünkre az ezt igazoló jelvényt.

Zászlókiállítás (2003. március): A Cserkészszövetség által rendezett zászlókiállítást csapatkeretben látogattuk meg. Nagyon büszkék voltunk, hogy restaurált régi csapatzászlónk is ott sorjázott más csapatok zászlai között.

90 éves évforduló megünneplése: 2003. június 7-én a tanítás után a gimnázium minden cserkészét — bárhol is működnek — összehívtuk Sík Sándornak az épületben lévő emléktáblájához, és azt kis ünnepség keretében megkoszorúztuk.

Június 8-án délután a piarista csapat kivonult a Normafához közeli Csacsi-rétre és cserkészjátékokkal, tábortűzzel és természetesen sátrazással hangolódtunk rá a nagy eseményre. 8-án reggel átgyalogoltunk a Gimnázium újonnan visszaadott sporttelepére, ahol zászlófelvonással, a csapat története fontosabb eseményeinek felelevenítésével, szavalattal emlékeztünk mindazokra, akik 90 esztendő alatt csapatunk tagjai voltak. A jelenlevők megújították fogadalmukat és felvarrhatták egyenruhájukra az évfordulóra emlékeztető jelvényt.

A június más okból is a cserkészév legsűrűbb hónapjának bizonyult. Június 14-én csapatunk két vezetője Karaba Gabriella és Csomor Márton örök hűséget esküdtek egymásnak Visegrádon. A Mindenható kegyelme segítse őket közös életük során!

Nyári csapattábor (2003. július): Idén a Börzsöny hegységbe megyünk táborozni az Oszlopó-forrás mellé Orosz László pkh. vezetésével (parancsnokunk a tábor kezdőnapjára várja negyedik gyermekének születését). A keretmese a lovagkori Anglia és Robin Hood köré szerveződik.

Csapatunk tagjai kivették részüket a kerületi munkából is. Brandenburg Tamás és Hoványi Márton a kerületi őrsvezető képzésben segítettek, Orosz László a kétnapos roVERseny egyik meghatározó szervezője volt, míg Csomor Márton a kerületi segédtiszt képzésben és az országos hadijátékban bizonyult pótolhatatlannak.

dr. Imre Sándor (csapatparancsnok)