1992 - 1993

1993; Cserkésztábor; Oszlopó-forrás, Bernecebaráti

1992–1993

Parancsnok: Lobmayer Imre segédtiszt

Helyettese: Görbe László tiszt, országos vezetőtiszt

Turul őrs:

Őrsvezető: Kazinczy Béla segédtiszt, piarista öregdiák, egyetemi hallgató.

Tagok: ketten a III. c, hárman a II. a osztályból.

Rezeda őrs:

Őrsvezető: Völgyesi Levente segédtiszt, piarista öregdiák, egyetemi hallgató.

Tagok: öten a II. b, egy tanuló az I. b osztályból.

Csodaszarvas őrs:

Őrsvezető: Imre Sándor tiszt, kerületi ügyvezető elnök, piarista öregdiák, egyetemi hallgató.

Segédőrsvezető: Brandenburg Tamás IV. a osztályos tanuló.

Tagok: általános iskolások a Krisztus Király plébániáról.

Egyedül a Csodaszarvas őrsről mondható el, hogy jól működött az év folyamán. Ennek egyik oka az, hogy az ő korosztályuk a legalkalmasabb a cserkészetre, másik pedig, hogy a cserkészet iránt érdeklődő fiúk már általános iskolás korukban belépnek egy cserkészcsapatba, és ott maradnak azután is, hogy piarista diákok lesznek, így akik nálunk lesznek cserkészek, azok már túl idősek ahhoz, hogy könnyen be lehessen lelkesíteni őket a cserkészmunkára. Egyre kevesebben vannak, akik nálunk kezdik meg a cserkészetet. Ebben a tanévben csak egy elsős jelentkezett a csapatunkba, de ő is korábban lett cserkész. Sok elfoglaltságuk van a gimnazistáknak, nehéz megtalálni az őrsi gyűlés időpontját is.

Csapatszinten két közös programunk volt: dec. 23-án elmentünk a Bazilikába a betlehemi láng fogadására, és a téli szünetben volt egy egynapos kirándulásunk a Pilisben. Mivel az előző nyári természetvédő táborunk jól sikerült, próbáltam természetvédő munkát szervezni évközben a Budai-hegységben. Tavasszal sikerült megbeszélnem egy időpontot valakivel, akivel együtt dolgozhattunk volna, de mivel mindössze 2 cserkész jelent volna meg, ezt a programot is el kellett halasztanunk. A nyári táborra mindössze 7 gyerek jelentkezett, a mi iskolánkból csak 3.

Völgyesi Levente és Kazinczy Béla körzeti őrsvezetőképző tanfolyamot szervezett itteni munkájuknál nagyobb sikerrel. Ez 6 szombat délelőttöt jelentett (termet az iskola biztosított), és egy nyári táborral fog végződni.

Lobmayer Imre (segédtiszt)

„Zenithem Gödöllő!”

Ez a két szó — Szűcs Imre: Az utolsó cserkész lap c. versében olvasható — 1993. júliusa előtt csak történelem volt számomra. Eszembe jutottak a nagy múltú magyar cserkészetről, a Gödöllői IV. Világjamboree-ról hallott történetek, és néha el-elgondolkodtam azon, milyen jó lenne, ha a magyar cserkészet ismét világelső lenne. Egy márciusi fizikaóra után Görbe tanár úr magához hívta az akkori II. évfolyam cserkészeit, és meghívott bennünket a Gödöllői Emléktábor törzsébe.

Eljött július 27-e, a törzsi altábor beérkezésének utolsó előtti napja. Erre a napra kellett ott lennünk. Már az első napokban kapcsolatban álltam Görbe tanár úrral, így az ő emberfeletti munkájából is következtetni lehetett arra, hogy ez a tábor nem akármilyen tábor lesz. Amikor megérkeztünk, ezt világosan láttuk is. A törzsben 9 stáb kezdte meg működését: Gazdasági (táborélelmezés), Csipet-csapat (táborüzemeltetés, víz, villany, WC takarítás, karbantartás), Protokoll (fogadás, tolmácsolás), Szanitécek (egészségügy, elsősegély, higiénia), Sajtó (jelentős Fizikus Klub támogatással), Tábori Lelkészség (katolikus: Görbe László, Kemenes László), Tábori rendőrség, Titkárság, Információ.

Mi mindnyájan az információs stábban dolgoztunk, besegítve időnként a programcsoportnak. Az egész stáb Görbe László táborparancsnok saját csapata volt, az ő megkülönböztetett segítői voltunk. Feladatunk rendkívül szerteágazó volt: alapvetően információrögzítés, továbbítás, üzenetközvetítés, telefonügyelet, távközlés, futárszolgálat, információgyűjtés, általános információk, első napokban postaszolgálat. Ezen kívül: teherautó-rakodás, -kísérés, busz-kísérés, sajtó kalauzolása, alkalmi rendezői szolgálat és még amire megkértek (mikrofonszerelés, bicikliszerelés, emléktárgy-árusítás, írógépelés, számítógépes versenykiértékelés, stb., stb. ).

Hogy látni lehessen, ezekre a dolgokra miért volt szükség, talán elég néhány alapvető adatot leírni. A táborban kb. 1270 cserkész vett részt, 14 altáborban: Sík Sándor, Farkas Ferenc, Bi-Pi (Baden-Powell alapítóról), Buda, Kárpátok, Kunság, Balaton, Hétforrás, Hunyadi János, Rákóczi Ferenc, Gödöllő, Teleki Pál öregcserkész (a tábortól külön), Nemere repülős és ejtőernyős (a tábortól 3 km-re a repülőtéren), Csodaszarvas törzsi altábor. A tábor költségvetése mintegy tízmilliós volt.

A résztvevők nagy többsége magyar cserkész volt (97%). Magyarországi cserkész 62%, Erdélyből, Kárpátaljáról, Felvidékről, Vajdaságból érkezettek 16%, Argentína, Ausztrália, Venezuela, USA, Kanada és Nyugat-Európa magyar cserkészei 7%, öregcserkészek 11,5%, Ny-Európa cserkészei a táborlétszám 3,5%-át tették ki.

De milyen volt a tábori élet?

A célja az volt, hogy felidézzük, átéljük az 1933-as dicsőséges Gödöllői Világjamboreet. Ennél sokkal több sikerült, megszületett a magyar cserkészet, újra!

A programok forgószínpadszerűen alakultak. 5-féle program volt, amelyen az altáborok a tábor ideje alatt mind részt vettek, mindennap másikon.

A Természetnap egyik felében tájékozódási verseny formájában meglátogatták a cserkészek gr Teleki Pál sírját, majd sajátkészítésű koszorúikkal megkoszorúzták. A nap második felében akadályversenyen vettek részt (növényfelismerés, állathangok, emberhangok, állatnyomok, kőzetek, állatürülékek felismerése). A Gödöllői napon megnézték Gödöllő nevezetességeit, közmunkán vettek részt, majd megfürödtek és hazajöttek. A nap fontos eseménye volt még a '33-as jamboree főbb színhelyeinek megtekintése. Az Altábori nap programját az altáborok maguk határozták meg, lehetőségük volt a kézműves műhelyekben dolgozni, sportversenyeket, számháborúkat rendezni. A Régi cserkészet napján a cserkészhagyományokba, cserkészjátékokba áshatták be magukat a cserkészek, meglátogatták a Nemere repülős és ejtőernyős altábort, ahol szolid árak mellett 10-15 perces körutat tehettek sárkánnyal, vitorlással és a Cserkészszövetség két AN-2-ével. Du. az öregcserkészeket látogatták meg. A Budapesti napon városunk néhány nagy nevezetességét nézték meg az altáborok, és feladatlapokat oldottak meg ezekről.

Sajnos, a törzsieknek ezeken a programokon nem volt lehetőségük részt venni, mivel az ő feladatuk és programjuk a tábor éjjel-nappal való ún. „kiszolgálása” volt. Ez is nagyon jó volt, és persze azért akadtak kivételek. A kézműves műhelyekben például mi is dolgozhattunk, repülni is repülhettünk, láthattuk a ránk hősiesen vigyázó Polgári Védelem bemutatóját, minden este részt vettünk az altáborok tábortüzein, és a művészeti versenyeken is (kiemelkedő sikerrel) ott voltunk. Ficus (aki nem tudná: Németh Laci III. b) megnyerte a szavalóversenyt, csapatával 1. lett az éjjeli tájékozódási versenyen (éjjel nem volt telefonügyelet), az énekversenyen egyéniben 1. lett, és az őt is magába foglaló Budapesti Piarista Gimnázium Cserkész Információs Férfiakara is 2. helyezést ért el.

A „piar-infósok”-ról még érdemes tudni egy dolgot: KÉPESEK A LEG LEHETETLENEBB HELYZETET IS MEGOLDANI. Ez abból következik, hogy jó helyre járnak iskolába: „A piaristák az életre nevelnek.” Ez tökéletesen így van. El kell mondanom az év történetét. Egy nappal a tábormegnyitó előtt érintési hibás lett a tábor egyetlen hangosbeszélője. A műszaki csoport „javíthatatlan” felirattal visszaküldte a gigafont a táborvezetőségre. Szombati nap volt, az üzletek zárva. 10 perccel a megnyitó előtt a gigafon teljesen megnémult. Németh Laci és én közöltük, hogy ez ennél már csak jobb lehet, és javítani kezdtük. Az első kísérlet nem sikerült. A második a megnyitó előtt 3 perccel kezdődött. Megfogtam a mikrofont, Laci pedig két erőteljes tőrcsapással kettévágta. Megmaradt a sértetlen membrán és a belőle kijövő 3 vezeték. Miért három? Nem tudtuk, de kettőt kiválasztottunk, és forrasztottunk, ragasztottunk, majd rohantunk, és átadtuk a vezetőségnek. Két nap múlva a TV közvetített valamit a táborról, ahol Csoóri Sándor a Magyarok Világszövetségének elnöke beszélt egy gigafonba. A gigafon mikrofonja látszott a képernyőn, zöld szigetelőszalaggal áttekerve, amúgy cserkészmódra. Lacival összenéztünk, és tudtuk, gigafonunk bevonult a történelembe.

Még rengeteg dologról lehetne írni, a sok kormányvendégről, Bi-Pi lányának látogatásáról, a tábor kedvenc daláról, amit a budapesti piar-diákokon keresztül szinte az egész tábor megtanult, Csépai Balázsról, a legszorgalmasabb futárról, Csepely-Knorr Tamásról, aki nyelvtudása miatt a Ny-i cserkészek altáborparancsnok-helyettesi tisztjéig eljutott, Kozák Imréről, akit az orvos több napra a sátrába parancsolt, ő pedig elment éjszakai kirándulásra, így ő lett a tábor „Danger! High speed!”-je, Imre Laciról és Kiss Domonkosról a legszorgalmasabb telefonügyeletesekről (két telefon volt), Tarjányi Bencéről, akit ritkán lehetett látni, de mindig dolgozott, és főleg Görbe tanár úrról, aki itt lett Laci bá', és aki minden erejét megfeszítve dolgozott a táborért ott, és ki tudja, előtte hány hónapon, éjszakán át:

Kedves Olvasó! Most már biztos érted, mit jelent számunkra ma ez a két szó: „Zenithem Gödöllő!”

Gere Dávid III. b