Embedded Files
1948; A cserkészet betiltása
1947. szeptember 28.; Ifjúsági zarándoklat; Máriaremete
1947. július 2-23.; Csapattábor; Mátrafüred
1947. június 8.; Csapatünnepély; Szabadság-hegy
1947. január 21.; Rajkirándulás; Jánoshegy
1946. december 28.; Csapatkirándulás; Makkosmária
Csapatunk a cserkészet betiltásáig, 1948-ig működött.
1947–1948
A csapatfenntartó testület elnöke: Dragos Károly igazgató, tagjai: Kanszky Márton dr., Sztrilich Pál dr. és Major Dezső dr., parancsnok: Szemenyei László volt. A csapat létszáma 1948. január 1-én: 158+65 jelölt.
Az elmúlt esztendőben a csapat 3 nagy táborozást rendezett. A legkisebbek Mátrafüred előtt táboroztak Senye Ferenc vezetésével. A három hetes állótábor minden tekintetben a legjobban sikerült; a fiúk megismerték az egész Mátrát, jártak Parádon, megnézhették az üveghutát, megmászták a Mátra legmagasabb csúcsait, sok szép élménnyel és gazdag tapasztalatokkal érkeztek haza. A középkorúak Blazsek Andor vezetésével leeveztek Dunaföldvárra, majd Ráckevén, Budapesten keresztül fel Szobra. Innen szép gyalogkirándulást tettek a Börzsönybe, majd Szobról hazaeveztek Pestre. A legidősebbek Mohácsra eveztek, onnan Pécsre tettek kirándulást és két napos gyalogtúrát a Mecsekbe. Majd Mohácsról 200 km-es hegymeneti evezéssel tértek haza Budapestre. Vezetője: Szemenyei László és Kaffka Antal volt. Mindkét vízitúra igen sok nehézséggel küzdött, a csónakállomány nagyon rossz már s felújítására — anyagi okokból — gondolni sem lehet. Ennek ellenére, vagy talán éppen ezért, tetszett a résztvevőknek. A táborokban összesen 158 tanuló vett részt.
E három táboron kívül 12 kétnapos és kb. 60 egynapos kirándulás tettünk őrsi és raj keretben. A karácsonyi szünetben sítábort rendeztünk a Mátrában, de vállalkozásunkat nem kísérte szerencse: hó nem volt. A időt kirándulásokkal, komoly megbeszélésekkel, tanulással töltöttük.
A belső munka a szokott keretekben folyt: összejövetelek, kiképzés sok játék, stb.
A külső munka kereteit elsősorban a Cserkészfiúk Szövetsége szabta meg. Résztvettünk a Szövetség társadalmi, szociális, nemzeti megmozdulásain, így pl. gyűjtöttünk a Vöröskeresztnek, a Bazilikára, a nyomorék gyermekeknek, az árvízkárosultaknak. Karácsonykor az Elektromos Művek belvárosi dolgozói gyermekeinek gyűjtöttünk pénzt, játékot, könyveket. Szolgálatot adtunk halottak napján a temetőben, az ifjúság napján, Nemzeti Mária Kongresszuson, stb.
Március végén a Cserkészfiúk Szövetsége: Szentmihályvölgyi Mátyás cserkésztisztet állította a csapat élére.
1946–1947
A csapatfenntartó testület elnöke: Dragos Károly igazgató, tagjai: Kanszky Márton dr., Sztrilich Pál dr. és Major Dezső dr. A csapat vezetésében a következők vettek részt az év folyamán: Kovács Mihály, Papp László dr., Senye Ferenc és Szemenyei László tanárok, Blazsek Andor, Eckhardt István, Havas Imre, Hunkár Dénes, Körösmezey László, Mészner Sebestyén, Pálmai József, Tóth László és féléven át Adler-Rácz József és Csepely-Knorr András, mint raj parancsnokok és helyettesek. Rajvezetői, illetve segédtiszti beosztásban: Dobó László, Kaffka Antal, Kemenes László Lassu Gábor, Szabó Pál, Zolnai Balázs, Zsák Edvin, őrsvezetői megbízásban pedig Andorka Rudolf, Dobrovolszky Tivadar, Eiselt Béla, Havas József, Hegedüs Imre, Kaipl János, Kuthy Tamás, Lukács József, Marek Péter, Marton László, Némethy Ferenc, Németh Jenő, Osváth György, Pesty László, Reischl György, Sellyey Gyula, Szabó Zoltán, Szücs László, Tar Pál, Zolnai Gábor, Wander Mihály tanulók. Csapattitkár: Molnár Pál, csapatszertáros: Balikó Ferenc, pénztáros: Drahos István. Csapatunk vezetők kiküldésével más csapatoknak is segítségére volt.
A csapat létszáma március l-én 147 fő, ehhez járult a március 25-én felavatott 74 jelölt.
a) Táborok. Az inflációs és élelmezési nehézségek ellenére a múlt nyáron 4 táborozást sikerült megszervezni. A Vass Tibor-raj (érettségizettek) Papp László dr. vezetésével júl. 6–augusztus 10-ig vízi-mozgótáborban vettek részt, Budapest–Paks–Dunaalmás–Budapest útvonalon. Létszám: 10.
A Bátori- és Csapody-raj (VII-VI. oszt.) Szemenyei László és Tóth László vezetésével július 21-ig feleveztek a Dunán Esztergom–Komárom–Gönyü–Győr–Magyaróvár–Rajka útvonalon és Dunaremete–Gönyű–Esztergom útvonalon vissza. A Mosoni- és az Öreg-Duna vízivilágának megismerése és a nyár talán legnagyobb evezős-sportteljesítménye (220 km hegymenet és 170 km völgymenet) jelentős eseménye volt csapatunk életének. Kevés a csónakunk és ezért a 34 tagú tábor néhány résztvevője felváltva kerékpáron, illetve gyalog tette meg az utat. A Sztrilich-raj (V. oszt.) Ádler Rácz József vezetésével augusztus 12-től 28-ig ladikokkal és őrsi hajókkal leevezett Paksig és a Soroksári Dunán keresztül ért haza. Kezdő vízicserkészeknek nagy élmény volt, és a hegymenet komoly gyakorlati kiképzést nyújtott. Létszám: 24.
A Degré- és Rozgonyi-raj (IV-III. oszt.) Blazsek Andor, Pálmai József és Senye Ferenc vezetésével a Zala megyei Hahót községben vadregényes környezetben július 26–augusztus 20-ig táborozott. Ez a tábor küzdött a legtöbb nehézséggel, mert épp a táborozás ideje alatt történt a stabilizáció s ennek következtében átmenetileg nagy volt a pénzhiány. A szülők és vezetők áldozatkészsége és a hahótiak vendégszeretete legyőzte a nehézségeket, s így az élet minden szempontból, az ellátás szempontjából is kifogástalan volt. A táborban 84 cserkész vett részt. Az összes táborozók száma 162 volt.
b) Belső munka. Ősszel megtartottuk a szokásos fogadalomújítást, de a régen megszokott sok vízi és szárazföldi kirándulásnak csak egy részét. A háború viszontagságai közt részben elpusztultak a csónakjaink, ami megmaradt, az is annyira megrongálódott, hogy nem bírták az állandó igénybevételt. A cipó és ruha hiánya a szárazföldi kirándulásokat akadályozta. Az infláció pusztításainak fokozatos megszűnésével a helyzet ezen a téren is javult. A téli szén szünetben 6 napos télitábort tartottunk 24 fővel a Kőhegyi menedékházban; a húsvéti és pünkösdi szünet alatt a rajok bejárták néhány napos kirándulás keretében a Dunát (Degré-raj), a Börzsönyt (Rozgonyi-raj), Klastrompuszta–Esztergom vidékét (Rozgonyi-raj), Dobogókőt (Teleki-raj), a Visegrádi hegyeket (Sztrilich-raj). Május elsején a munka ünnepét csapatnappal ültük meg a Nagykovácsi-hegyek közt. Ezenkívül is alig múlt el vasárnap és ünnepnap, hogy néhány raj vízen vagy szárazon ne ment volna kirándulni. Többször vettük igénybe az intézet szabadsághegyi sporttelepét is.
Az évközi munka másik része a raj- és őrsi gyűlések tartása volt átlag hetenként. Ez a csendes, belső munka. melyről írni is nehéz. a csapat életének a gerince. Itt nevelődnek a fiúk cserkésszé, itt tanulják meg mindazt a cserkészügyességet és cserkésztudományt, ami talpraesett férfiakká teszi őket, itt érik a későbbi hitéhez és hazájához hű férfi. Az ilyen csendes munkának eredményét láthattuk az elmúlt nyár táboraiban.
c) Külső munka. A belső munka mellett nem feledkeztünk meg arról, amivel a közösségnek tartozunk. Ismételten adtunk szolgálatot a Vöröskeresztnek, vállaltunk rendfenntartó szolgálatot az A. C. gyermekvonatainak indításakor, résztvettünk az ifjúság minden közös megmozdulásában a Cserkészfiúk Szövetsége keretében. Díszszolgálatot adtunk a körmeneteken a Szövetség beosztása szerint. Két rajunk az egyik közeli tánciskolában tánctanfolyamon vett részt s ennek zárásaként májusban jólsikerült táncdélutánt rendeztek. Imre István vezetésévél úgyszólván minden rajunk tanult magyar táncokat és magyarságismereti előadásokat hallgatott. Jelöltjeink — 74-en — márc. 25-én tették le szüleik jelenlétében cserkészfogadalmukat. Ugyanakkor szentelte meg Papp László dr. igazgató az újonnan alakult Teleki Pál-raj zászlaját. A csapat jún. 5–8-ig kézügyességi kiállítást rendezett, melyről Évkönyvünk más részében számolunk be. Június 8-án a szülők számára bemutattuk évi munkánk eredményét. Komoly cserkészmunkánk eredményeképen csapatunk 8 tagját vették fel a párizsi világtáborozásra kiválogatandó magyar fiúk közé. A válogató tábor sikerét felszerelés kölcsönzésével támogattuk. Résztvettünk a Cserkészfiúk Szövetsége vizivezetői tanfolyamán előadókkal és hallgatókkal. Május 10–11-én szolgálatot adtunk a központi vízitelepen. Itt említjük meg, hogy csapatunkat a Magyar Cserkészfiúk Szövetsége 1947. március l-én 65. sz. alatt Szemenyei László vezetésével beigazolta.
d) Nyári terveink. A Csapody- és Sztrilich-raj a Balatonra igyekszik vízi mozgó táborba. A Degré-raj a Dunán Komáromig akar feljutni. majd bejárja a Gerecse hegységet. A Rozgonyi- és Teleki-raj pedig a Mátrába készül állótáborba.
Végül hálás köszönetet mondunk mindazoknak, akik a csapatot erkölcsi vagy anyagi támogatásban részesítették.
1945–1946
Az évkönyv mindössze pár oldalas füzet, nincs benne szó a cserkészetről.
1944–1945
Az évkönyv mindössze pár oldalas füzet, nincs benne szó a cserkészetről.
1943–1944
A csapat szervezőtestületének elnöke: Ferenczi Zoltán dr. igazgató. A szervezőtestület tagjai: Kanszky Márton dr. a tanári kar részéről és Degré Miklós dr. a budapesti ítélőtábla ny. elnöke, a szülők részéről. A csapat tb. parancsnokai: Sík Sándor dr., Bátori József dr. és Jochs József.
A csapat és rajok vezetésében a következők működtek az év folyamán: Senye István, Szamek József dr., Szemenyei László, Papp László dr. és Kovács Mihály piarista tanárok, Cholnoky Tamás, vitéz Ádler-Rácz József, vitéz Csík László, Neuber Alajos, Hunkár Dénes, Kemenes Gáspár, Mészner SebesTyén, Bedross Pál, Andreánszky Károly főiskolai hallgatók, cserkészsegédtisztek, Jancsár Péter, Komán András, Knorr András, Körösmezey László, Csánk Elemér; Röthler György, Knébel Jenő segédtisztek, illetve őrsvezetők, Etele Ágoston, Tóth László, Dobrovolszky László, Kozma György, Náray Zsolt, Duchon Miklós, Lassu Gábor, Zolnay Balázs, Szabó Pál, Rosnyay András, Kerényi Dénes, Verebély András, Róka Ferenc, Záborszky Béla, Véber Viktor, Csánk István, Havas Imre, Mester János, Jób Imre, Steingaszner László őrsvezetők. A csapat létszáma 181 cserkész, 60 vezető, illetve vezetőképző-raj tagja; ebből 6 az M. Cs. M. központi munkájában, 26 a csapatmunkában vesz részt. Teljes létszám: 241.
a) Táborok. Az előző évieknél még fokozottabb nehézségek ellenére is megrendeztük táborainkat. A két legfiatalabb raj Fehérvárcsurgón táborozott Senye István parancsnoksága alatt; a Bátori-raj innen kétnapos gyalogtúrát tett a Cuhavölgyben. A Vass Tibor-raj ladikokkal leereszkedett Rajkától Pestig a Dunán, közben Győrből hosszabb gyalogtúrát tett a Cuhavölgybe Papp László dr. vezetésével. A Rozgonyi-raj őrsi csónakokkal felevezett a győri Dunán át Rajkára s a Nagy-Dunán haza; Vezető Szemenyei László volt; a Degré-raj pedig kajakokkal a Sión, a Balatonon végig, át a Rábára s a Dunán haza Csányi László vezetésével. Szeptemberben nyolcnapos vízi-mozgótábort rendeztünk 30-as létszámmal. A karácsonyi szünetben 8 vezető a Radnai havasokban járt a sílehetőségek kitapasztalására.
b) Évközi munka. Magán viselte a késői évkezdés és az erőltetett iskolai munka bélyegét. Inkább belső munkára szorítkozott; amikor a fiúk elfoglaltsága engedte, kirándulni mentünk. Nagyon komoly munka folyt a műhelyben Kovács Mihály vezetésével. Elkészült 15 szabványláda, és kajakjaink egy részét is sikerült használható állapotba hozni. Március 26-án 43 jelöltet avattunk cserkésszé.
Hálás szívvel mondunk köszönetet mindazoknak, akik munkájukkal, erkölcsi és anyagi támogatásukkal segítségére voltak a csapat parancsnokságának nehéz munkája végzésében.
1942–1943
A csapatszervező testület elnöke dr. Ferenczi Zoltán igazgató. A szervező testület tagjai: dr. Kanszky Márton a tanári kar részéről, és Degré Miklós dr., a budapesti Ítélőtábla ny. elnöke, a szülők részéről. A csapat tb. parancsnokai: dr. Sík Sándor, dr. Bátori József és Jochs József. A csapat és a rajok vezetésében a következők működtek az év folyamán: Senye István, dr. Szamek József, Szemenyei László, dr. Papp László és áthelyezéséig Hardi István piarista tanárok, Andreánszky Jenő m. kir. huszár-alezredes, Láncos Ferenc, Halabuk László, Cholnoky Tamás, Macskássy Hugó, Csik László, Hunkár Dénes, Kemenes Gáspár, Szórádi Tibor, Veress Gábor és Sándor László főisk. hallgatók, vitéz Ádler-Rácz József, Mészner Sebestyén, Bedross Pál segédtisztek, Hay József, Etele Ágoston, Knébel Jenő, Rőthler György, Tóth László, Kozma György, Jancsár Péter, Csánk Elemér, Körösmezey László, Etédy Emil, Steingaszner Pál, Borlai Oszkár, Knorr András, Komán András, Rosnyay András, Kerényi Dénes, Verebély András, Róka Ferenc, Záborszky Béla, Véber Viktor őrsvezetők.
A csapat létszáma: 163 cserkészfiú és 65 vezető, illetve vezetőképző raj tagja. Ebből 7 a M. Cs. M. központi munkájában, 20 a csapatmunkában vesz részt. Összlétszám: 228.
a) Táborok. A háborús nehézségek ellenére — igaz, hogy igen alapos előkészítéssel — jól siketült táborokat rendezhettünk. A két legfiatalabb raj a Sajó mentén Girincsen táborozott dr. Papp László és Hardi István vezetésével; A Vass Tibor-raj innen 3 napos gyalogtúrát tett Eger-Lillafüred irányába. A Rozgonyi-raj Senye István parancsnoksága alatt ladikokon felevezett Esztergomig s innen le Mohácsra; A Degré-raj Szemenyei László vezetésével őrsi csónakokon felevezett a mosoni Duna-ágban Rajkáig s a csallóközi Dunán vissza Pestre; a legidősebb, Sztrilich Tamás-raj Láncos Ferenc vezetése alatt kajaktáborban volt, melynek útvonala: Budapest–Esztergom–Szentgotthárd–Rábamolnári–Kehida–Tihany–Budapest.
Mind a négy táborunk igen jól sikerült nemcsak szellemi és kiképzési szempontból, hanem még az élelmezés szempontjából is. A karácsonyi szünetben Lánczos Ferenc vezetésével jól sikerült sítábort tartottunk Marosfőn.
b) Évközi munka. Szeptember 20-án ünnepélyes keretek közt tartottuk fogadalomújításunkat s a cserkészév megnyitását, ezt nagyszerű hadijáték, követte. Az őszi munkát sok szárazföldi és vízi kirándulás tette vonzóvá. A november eleji szüneteket többnapos kirándulásokra használtuk fel. A téli munka síkirándulások mellett inkább a belső munka, az elméletibb irányú kiképzés ideje volt. A magyar piaristaság háromszázadik évében december 18., 19. és 20-án, a hagyományos ünnepi beszámolónk keretében ünnepeltük a csapat 30. jubileumát. Sík Sándor piarista tárgyú „Podolini diákok” című darabját adtuk elő, majd a parancsnok ünnepi beszédet mondott; a szép ünnepélyt a tábori beszámolóval zártuk le. A szénszünettel hosszúra nyúlt szünet nem akasztotta meg a csapat munkáját; a jó hóviszonyok sok síkirándulást tettek lehetővé. Márciusban és áprilisban a belvárosi cserkész körzet tagjai számára őrsvezetői és segédtiszti tanfolyamot rendeztünk. Március 28-án tartottuk meg a jelöltek fogadalomtételét, melynek ünnepélyességét a rendfőnök és igazgató urak és a nagyszámban megjelent cserkészszülők emelték.
A húsvéti szünetet minden raj, még a legfiatalabbak is, néhánynapos mozgó tábor rendezésére használták fel. Őrsvezető-jelöltjeink a hárshegyi országos őrsvezetői táborba mentek, hogy őrsvezetői képesítést szerezzenek.
Május 9-én a rossz idő ellenére is résztvettünk a körzet által rendezett éjtszakai nyomkereső gyakorlaton, akadályversenyen és hadijátékon. Tavasszal nem múlt el vasárnap vagy ünnepnap, mikor legalább néhány rajunk ne ment volna kirándulni.
A belső munka és a sok kirándulás mellett nem feledkeztünk meg a cserkészek számára különösen kötelező közösségi munkáról sem. A kormányzó úr névnapjára rendezett országos jótett-napból minden őrs kivette részét egy-egy szegény család felkeresésével és megajándékozásával. Szolgálatot adtunk ismételten a kerületben és a Mozgalom székházában, szereplésünkkel hozzájárultunk a mozgalom első kerülete által rendezett ünnepély sikeréhez, melynek jövedelmét a sebesült honvédek javára fordították. Igen komoly összeggel járult hozzá a csapat a gyermeknapi gyűjtéshez a Főcserkész úr urnájánál. Résztvettünk Hősök vasárnapján a haditengerészek emlékművénél rendezett tisztelgő elvonulásban stb.
Nyáron minden rajunk táborba száll oly nagy létszámmal, amire még alig volt példa csapatunk történetében. Az ellátás nehézségeit a Cserkész Mozgalom támogatása és a cserkészszülők áldozatkészsége le fogja győzni.
Hálás szívvel mondunk köszönetet mindazoknak, akik munkájukkal erkölcsi és anyagi támogatásukkal segítségére voltak a csapat parancsnokságának nehéz munkája végzésében.
1941–1942
A csapatszervező testület elnöke dr. Ferenczi Zoltán igazgató. A szervező testület tagjai dr. Kanszky Márton a tanári kar részéről és Degré Miklós dr., a budapesti ítélőtábla ny. elnöke, a szülők részéről. A csapat tb. parancsnokai Sík Sándor dr. és Bátori József dr. A csapat és a rajok vezetésében a következők működtek az év folyamán: Senye István, Szamek József dr., Hardi István, Szemenyei László, Papp László dr., Rozsály Ferenc, Benkő Andor piarista tanárok, Andreánszky Jenő m. kir. huszár-alezredes, Leimeter Ferenc, Halabuk László, Macskásy Hugó, Hunkár Dénes, Nagy Tibor, Cholnoky Tamás főisk. hallgatók, Paul Iván, Kemenes Gáspár, Szórádi Tibor, Csik László segédtisztek, Mészner Sebestyén, Ádler-Rácz József, Etele Ágoston, Knébel Jenő, Rőthler György, Tóth László, Mináry Gábor, Jancsár Péter, Rottman Elemér, Kürthy Péter, Körösmezey László, Steingaszner Pál, Knorr András, Eskulits Emil, Borlay Oszkár és Komán András őrsvezetők.
A csapat létszáma: 158 cserkészfiú, 29 piarista tanárjelölt, a vezetőképzőraj tagjai, 18 a csapatmunkában, 7 a M. Cs. Sz. központi munkájában résztvevő vezető, összesen: 212. (A Diákszövetségnek 2/ö B. K. D. néven külön csapata van.)
a) Táborok. A háborús nehézségek ellenére szépen megszervezett és előkészített nyári táborainkat az orosz háború miatt elrendelt légoltalmi készültség miatt az indulás előtt két nappal le kellett mondani, mert cserkészeink 80 %-át igénybe vette a hatósági légoltalom. A készültség alatt kisebb, 1–4 napos kirándulásokra vittük a szabadnapos szolgálatosokat. A készültség megszüntetésekor, augusztus elején a Rozgonyi és Vass Tibor-raj Senye István és Papp László parancsnoksága alatt 50 fővel Mária Nosztrára ment kéthetes táborba. A Rozgonyi-raj éjtszakai riadóval indulva, kétnapos kirándulásra ment a táborból Visegrádra. A vizirajok augusztus végén 8 napos kiképző vizi-mozgó táborba mentek a Dunára Szemenyei László vezetésével. Létszám: 32. Utána résztvettek a M. Cs. Sz. országos vizicserkész-versenyén s szép átlageredményt értek el. A karácsonyi szünetben — a M. Cs. Sz. központi sítáborához csatlakozva — egyhetes sítáborban voltunk a Nagybánya melletti Izvorán. Legszebb emlékünk a rozsályi sítúra volt.
b) Évközi munka. Egész évben éreztük a táborok összefogó, élményt és kiképzést nyujtó heteinek hiányát, a rövid és kislétszámú táborok nem pótolhatták a megszokott háromhetes teljes létszámú táborokat. A hiányt gyakori kirándulással, intenzív belső élettel igyekeztünk pótolni. Szeptember 21-én ünnepélyes külsőségek közt tartottuk meg a fogadalomújitásunkat az intézet svábhegyi sporttelepén. Nagy hadijáték és őrsi tereptorna tette érdekessé a napot. Az ősz kirándulásokkal, raj munkával telt. Résztvettünk október 5-én a magyar haditengerészet hősi halottainak tiszteletére rendezett vizicserkész ünnepségen, a belvárosi körzet éjtszakai nyomkereső versenyén. A november eleji szünnapokat nagyszabású kirándulásokkal tettük emlékezetessé, ekkor zártuk az evezős évadot is a Szentendrei-sziget megkerülésével.
A Vöröskereszt őszi gyűjtésekor huzamos ideig adtunk rendszeres szolgálatot a gyűjtőközpontban. A csapat keretén belül több mázsa folyóiratot, könyvet, játékot gyűjtöttünk az erdélyi szórványmagyarság számára. Ez legnagyobbrészt a kolozsvári testvércsapat regős munkáját támogatta, de jutott a gyűjtött anyagból a Bácskába telepített csángó gyermekeknek is.
December 5., 6. és 7-én rendeztük meg a már hagyományos beszámolónkat. Tábori beszámolónk: „Képrádiós közvetítés a csapat táboraiból” pompás színes képeivel és Az élet hősei című cserkészszínmű egyforma sikert aratott. A nagy felkészültséggel rendezett ünnepély majd az egész csapatot igénybevette, a rendezőgárdával együtt 86-an szerepeltek. Nagy örömünkre és megnyugvásunkra szolgált, hogy a cserkészeink szülei a nehéz viszonyok ellenére, eddig nem érzett mértékben támogatták a csapatot; ezzel nemcsak azt bizonyították, hogy fiaik számára értékesnek találják a cserkészmunkát, de az anyagi lehetőséget — különösen a költséges vízmunka számára — is megadták.
Január és február a belső munka mellett a. sísport ideje volt. A budai hegyek kivételesen jó hóviszonya kárpótolt bennünket azért, hogy sítáborba csak 8-an jutottak el. Gyakori sikirándulásainknak megvolt az eredménye: nagy létszámmal s sikerrel vettünk részt az országos cserkészsíversenyen s ennek legcserkészszerűbb számában, a járőrversenyben II. helyezést értünk el s cserkészszerű magatartásunkkal az Országos Intéző Bizottság külön dicséretét nyertük.
Márciusban csapatunkra hárult az a feladat, hogy a körzeti segédtiszti tanfolyamot megszervezzük és levezessük. 21 résztvevő kapta meg a tanfolyam elvégzését igazoló bizonyítványt. Húsvétkor őrsvezetőinket a Hárshegyi kiképzőtáborba küldtük, a Degré-és Rozgonyi-raj — dacolva a hirtelen havasra forduló idővel — húsvéti táborba ment.
A belső munkán kívül nem vontuk ki magunkat a közért való munkából sem. A felsorolt közszolgálatokon kívül gyakran adtunk vallásos és társadalmi megmozdulásokon rendfenntartó és dísz szolgálatot. Szent György napját — a cserkészek védőszentjének ünnepét — az egész I. cserkészkerülettel együtt díszkivonulással ünnepeltük. Március 22-én tartottuk a jelöltek fogadalomtételét, melynek fényét és jelentőségét a rendfőnök és igazgató urak és a nagyszámban megjelent cserkészszülők emelték.
Tavasszal teljes erővel megindult a vízi munka. Úgyszólván minden vasárnap — zuhogó esőben és tűző napon egyaránt — jártuk a Dunát. Fiatalabb rajaink a környék szebb helyeit és a sporttelepünket keresték fel gyakrabban. Tavaszi kirándulásaink közül kiemelkednek a 3 napos pünkösdi szünet alatt rendezett kirándulások, minden raj, még a legfiatalabbak is, többnapos utat tettek kajakkal, őrsi hajóval, ladikkal, illetve gyalog.
Az újonnan kinevezett főcserkész úr és az országos leventeparancsnokság szándékainak megfelelően a csapat jelentős munkát vállalt az intézeti leventecsapat munkájában: az önként jelentkező leventék számára — felsőbb jóváhagyással — ifjúvezetői tanfolyamot és tábort szervezett. A csapat legjobb munkaerőit és teljes felszerelését a tanfolyam rendelkezésére bocsátotta. A tanfolyam jelentésünk zárásakor még folyik.
Nyáron minden rajunk táborba száll, az utazási és ellátási nehézségeket cserkész igénytelenséggel és leleményességgel át fogjuk tudni hidalni s főleg azzal, hogy talán még egy évben sem mutatkozott olyan vágy a tábor után, mint ezidén: 1-2 kivétellel mindenki jelentkezett a táborra.
Hálás szívvel mondunk köszönetet mindazoknak, akik irányításukkal, erkölcsi és anyagi támogatásukkal segítségére voltak a parancsnokságnak nehéz és felelősségteljes munkája végzésében.
1940–1941
A csapatszervező testület elnöke dr. Balanyi György igazgató. A szervező testület tagjai Kanszky Márton dr. a tanári kar részéről és Degré Miklós dr., a budapesti ítélőtábla ny. elnöke, a szülők részéről.
A csapat tb. parancsnokai Sík Sándor dr. és Bátori József dr. A csapat és a rajok vezetésében a következők működtek az év folyamán: Senye István, Szamek József dr., Hardi István, Szemenyei László, Papp László dr., Kovács Mihály, Halász József és Skultéty Kálmán piarista tanárok, Andreánszky Jenő m. kir. huszár-őrnagy, Leimeter Ferenc, Halabuk László, Macskásy Hugó főisk. hallgatók, Mátray György, Paul Iván segédtisztek, Cholnoky Tamás, Hunkár Dénes, Nagy Tibor rajvezetők, Tusnády Pál, Veress Gábor, Szorádi Tibor, Kemenes Egon, Varga Miklós, Mészner Sebestyén, Adler-Rácz József, Kemény Dezső, Rév Endre, Fazakas Miklós, Csík László, Péry Vilmos, Suján Zoltán, Fodor László, Mináry Gábor, Jancsár Péter, Rottman Elemér, Kürthy Péter őrsvezetők.
A csapat létszáma: 160 cserkészfiú, 33 piarista tanárjelölt, a vezető-képzőraj tagjai, 16 a csapatmunkában, 7 a M. Cs. Sz. központi munkájában résztvevő vezető, összesen: 216. (A Diákszövetségnek 2/ö. B. K. D. néven külön csapata van.)
a) Táborok. Az Erdély visszatérésével kapcsolatos mozgósítás súlyos nehézségeket okozott a táborrendezésben, táborainkat mégis sikerült szerencsésen lebonyolítanunk. A Rozgonyi-raj és a Degré-raj tábora Csehbánya mellett volt, egy gyönyörű völgyben. A tábori életet élénkítette az a kirándulás, amelyet a Herendi-porcelángyár megtekintésére rendeztünk. Megtekintettük a városlődi majolika-gyárat is. A Sztrilich Tamás-raj mozgótábort rendezett a Szigetközben, majd ladikon jött le Pestre. A Csapody-raj a Kárpátalján volt mozgótáborban. Nehéz és fárasztó, de igen szép hegyi terepen gyalogoltak, majd a Tiszán eveztek le őrsihajóval egészen Szolnokig. A Vass Tibor-raj kerékpárostábort rendezett a Kárpátalja déli részén. A Vass Tibor-raj és a Csapody-raj tábora különösen szolgálta a fiúk honismeretét.
A karácsonyi szünetben jól sikerült télitáborunk volt Rahón 39 cserkész részvételével. Élményszámba ment a kezdő síelők részére rendezett dumeni kirándulás.
b) Évközi munka. Az ősz jelentős változást hozott a csapat életében. Jochs József parancsnok a rendfőnök úr intézkedésére Szegedre távozott. Három évi hozzáértő és lelkes vezetés után adta át helyét. Parancsnoksága a belső munka ideje volt. Elgondolásai és szervezési kezdeményezései jelentősen megkönnyítették utódjának a munkáját. A szeptember hónap a csapat ujjászervezésével telt el. Szeptember 22-én ünnepélyes keretek közt tartottuk meg fogadalomújításunkat a svábhegyi diáktelkünkön: tábort vertünk és elhatároztuk, hogy egész évi munkánkat táborozásnak fogjuk tekinteni.
Résztvet a csapat az I. cserkészkerület őszi hadijátékán. Az ősz egyébként rajmunkával, cserkészkiképzéssel telt el.
December 5-én, 6-án és 8-án csapatünnepélyt rendeztünk. A nyári beszámoló mellett kizárólag magyar népi számok szerepeltek a műsoron. Itthon és a Zeneakadémián egyaránt nagy sikere volt a lövétei betlehemesnek.
Szereplői a következők voltak: Baross Miklós, Cholnoky Tamás, Dobrovolszky László, Ernőházi Vilmos, Fundák Lajos, Haselbeck János, Héjja György, Hieronymi Gábor, Hortobágyi Győző, Borsa Károly, Kemény Dezső, Kemenes Egon, Péry Vilmos, Tusnády Pál, Sándor László, Steingaszner Pál, Szabó Mihály, Veress Gábor. Itthoni műsorunk nagysikerű erdélyi táncait Fundák Lajos, Haselbeck János, Kemenes Egon, Szórádi Tibor és Veress Gábor járták. A betanítás nehéz munkáját Mátray György VII. o. tan. st. végezte nagy hozzáértéssel.
Január és február hónapban csapatunk rendezte a belvárosi körzet őrsvezetői tanfolyamát. A tanfolyamon több mint 80 őrsvezetőjelölt vett részt. A tanfolyamot nagysikerű őrsvezetői nap zárta a svábhegyi sporttelepen. Mint annyiszor máskor, most is nagy hasznát láttuk ennek a telepnek. Az őrsvezetőképzés mellett nem hanyagoltuk el a magasabb vezetők képzését sem. A körzet segédtiszti tanfolyamán 13 őrsvezetőnk vett részt és szerezte meg a segédtiszti képesítést. A kalazantinumi tisztképző raj a tavasz folyamán rajtiszti tanfolyamot rendezett.
Május 18-án a tavalyihoz hasonlóan csapatunk rendezte a belvárosi körzeti napot és a hősök emlékversenyét. A versenyőrsünk ezen a versenyen igen jól szerepelt. A kerület elsősegély-versenyén pedig első helyezést nyert a versenyőrsünk. A csapat régi hagyományait ilyen értelemben is folytatni tudtuk. Újdonság erejével hatott és nagy lelkesedést váltott ki a katonai R 3 rádió adó-vevőkészülékekkel megindult munka.
Nyáron minden rajunk táborba száll. A cél: Erdély.
Hálatelt szívvel mondunk köszönetet mindazoknak, akik irányításukkal, erkölcsi és anyagi támogatásukkal segítségünkre voltak. Külön meg kell emlékeznünk dr. Mössmer Józsefné őméltósága támogatásáról, amellyel csapatunkat már évek óta annyi odaadással segíti. Meg kell külön is köszönnünk tolcsvai Nagy Barna dr. min. osztálytanácsos úrnak, hogy lehetővé tette támogatásával a rádiós munkánkat, Kornfeld Móric br., Weiss Alfonz br. és Zimmermann Lajos uraknak pedig, hogy jelentős adományaikkal elősegítették, hogy szegényebb fiaink is táborba mehessenek.
1939–1940
A csapatszervező testület elnöke dr. Balanyi György igazgató. A szervezőtestület tagjai Kanszky Márton dr. a tanári kar, és Degré Miklós dr., a budapesti kir. ítélőtábla ny. elnöke, a szülők részéről. A csapat tb. parancsnokai Sík Sándor dr. és Bátori József dr. A csapat és rajainak vezetésében működtek az év folyamán: Jochs József, Mihálkó Béla, Bozi Ferenc, Hardi István, Ongrádi József dr., Papp László dr., Senye István és Szamek József dr. piarista tanárok, Andreánszky Jenő m. kir. honv. huszárszázados, ifj. Hajós Géza P. K. tisztviselő, vitéz Tóth-Urbán László dr., Fügedi Tamás, Halabuk László, Kőrösy László, Leimeter Ferenc, Macskásy Hugó, Saláta Kálmán, Straub Gyula és Székely András főisk. hallgatók, továbbá Benkő Andor, Galambos László, Halász József, Helyes László, Kolláti István, Kovács Mihály, Lengyel József, Meggyes János, Rozsály Ferenc, Scultéty Kálmán, Timár Gyula, Torontáli László piarista tanárjelöltek, a vezetőképző raj tagjai.
Rajvezetők: Hunkár Dénes, Kritzer Antal, Mátray György, Nagy Albert és Szabó Károly. Őrsvezetők: Csík László, Fazakas Miklós, Péry Vilmos, Suján Zoltán, Háj József, Kemény Dezső, Major Tamás, Rév Endre, Mészner Sebestyén, Minár Gábor, Unger Mihály, Varga Miklós, Kump Egon, Paul Iván, Szórádi Tibor, Cholnoky Tamás, Tasner Pál, Mészáros László, Rajz József, Vidacs László.
A csapat létszáma: 155 cserkészfiú, 40 piarista tanárjelölt, a vezetőképző raj tagjai, 17 a csapatmunkában és 21 a M. Cs. Sz. központi irányításában és más cserkész munkakörben működő vezető, összesen 233. (A Diákszövetségnek 2. ö. BKD. néven külön csapata van.)
a) A Degré Lajos- és Sztrilich Tamás-raj nyári táborát Hosszúhetény közelében, a hidasi völgyben rendezte. Kirándulásaikon bekalandozták a Mecsek legszebb helyeit és megtekintették Pécset. A Csapody-raj ladikokon evezett le Bajáig, majd az állótábort is meglátogatva, a Mecsekben rendezett gyalogos mozgó tábort. A Vass Tibor-raj a visszacsatolt Felvidéken rendezett kerékpáros mozgótábort Eger–Kassa–Rozsnyó–Ballalassgyarmat–Érsekújvár–Komárom útvonalon, ahonnan őrsihajókon tért vissza Budapestre. A Rozgonyi-raj kajakokon evezett le Bajáig. Innen gyalogosan folytatta útját az állótábor érintésével Pécsre. Vonaton Szigetvárra, majd Nagykanizsára utaztak. Az út következő szakasza a göcsei gyalogtúra volt. Eközben megtekintették a lispei olaj kutakat. Körmenden az időközben ideérkezett kajakokra szállva Győrbe, majd Komáromba eveztek. Vonaton Lévára utaztak, majd a Garamhoz mentek és visszaeveztek Budapestre. A vízen megtett útjuk kb. 900 km volt. A vezetőképző raj tagjai a nyár folyamán vezetőképző-táborokban vettek részt és ezzel megszerezték a raj tiszti, ill. csapattiszti képesítést.
A pünkösdi ünnepek alkalmával rendezett országos őrsvezetői táborban 13 cserkészünk vett részt.
b) Évközi munka. A tanév elején újra megalakultak a rajok. Szept. 24-én csapatkirándulás keretében volt a fogadalomújítás. Ugyanekkor hadijátékot rendeztünk. A kiképzés a hetenkint tartott őrsi- és rajgyűléseken, valamint az általában kéthetenkint rendezett kirándulásokon rendszeresen folyt. Résztvettünk az október folyamán rendezett légoltalmi gyakorlaton.
November folyamán egyik rajunk részt vett a Vida Vilmos dr. cserkésztiszt vezetésével csapatunkban rendezett magyar-tánctanfolyamon. December 6., 7. és 8-án rendeztük meg tábori beszámolóval kapcsolatos előadásunkat. Az év folyamán többször rendeztünk őrsvezetői napot; ezeknek tárgya őrsvezetőink gyakorlati kiképzése és a csapatszellem ápolása volt. Április 14-én volt a szeptemberben felvett jelöltek fogadalomtétele. Május 23-án őrsvezetőink résztvettek a Ludovika-akadémia megtekintésére rendezett kiránduláson. Május 26-án egész csapatunk résztvett a budakeszi erdőben rendezett körzeti tábori napon.
Számos esetben vettek részt cserkészeink kivonulásokon, központi szolgálatban. A cserkészműhely mellett fejlődésnek indult a repülő modellezés. Heti két délutánon, a fiúk által szabadon választott időben folyt a kis repülőgépek építése. 40 fiú nyert e téren kiképzést, 8-an az egész év folyamán rendszeresen dolgoztak.
A nyár folyamán csapatunknak minden raja táborba száll.
Hálatelt szívvel mondunk köszönetet jótevőinknek, akik irányításukkal vagy az anyagi eszközök előteremtésével segítségünkre voltak. Ennek köszönhetjük, hogy az elmúlt nyáron sem kellett egy jó cserkészünket sem otthonhagynunk. Külön is meg kell emlékeznünk Haggenmacher Oszkár, Kornfeld Móric br., Weiss Alfonz br. és Zimmermann Lajos dr. nagylelkű támogatásáról.
1938–1939
A csapatszervező testület elnöke dr. Balanyi György igazgató. A szervező testület tagjai Kanszky Márton dr. a tanári kar, és Degré Miklós dr., a budapesti kir. ítélőtábla ny. elnöke, a szülök részéről. A csapat tb. parancsnokai Sík Sándor dr. és Bátori József dr. A csapat és rajainak vezetésében működtek az év folyamán: Jochs József, Albert István dr., Bozi Ferenc, Mihálkó Béla, Steixner István és Szamek József dr. piarista tanárok, Andreánszky Jenő m. kir. honv. huszárszázados, ifj. Hajós Géza P. K. tisztviselő, továbbá Balassa László, Leimeter Ferenc, Mártha Sándor, Saláta Kálmán, Straub Gyula és vitéz Tóth-Urbán László főisk. hallgatók. Őrsvezetők: Macskásy Hugó, Halabuk László, Fügedi Tamás, Mészáros László, Vidacs László, Cholnoky Tamás, Szabó Károly, Tasner Pál, Fazakas Miklós, Mátray György, Szórádi Tibor, Nagy Tibor, Hunkár Dénes, Haggenmacher Jenő, Csontos László, Mártha Endre, Szentiványi Miklós, Kritzer Antal, Magasrévy János és Nagy Albert.
A csapat létszáma: 166 cserkészfiú, 31 piarista tanárjelölt, a vezetőképző raj tagjai, 18 a csapatmunkában és 10 a M. Cs. Sz. központi munkájában résztvevő vezető, összesen 225. (A Diákszövetségnek 2. ö. BKD néven külön csapata van.)
Itt emlékezünk meg arról a gyászesetről, mely Gombos Albinnak, csapatunk egykori parancsnokának, a táborok „mesélő lócájáról” híres „Albin bácsijának” elhúnytával érte csapatunkat.
a) Táborok. A Sztrilich Tamás- és Csapody-raj a Tiszafüred közelében levő poroszlói erdőben táborozott. Kirándulásaikon megtekintették a Hortobágyot, Egert s a Bükk nyugati részét. A Vass Tibor-raj kerékpáros mozgótábort rendezett. Bejárták a Bakonyt, a Balaton, valamint Szombathely vidékét s Dunaremetétől ladikokon jöttek vissza Budapestre. A Rozgonyi-raj őrsi hajókon evezett le a Tiszán, Szegedig. Új vállalkozás volt a Degré-raj négyhetes mozgó tábora. Elsőízben irányították útjukat délfelé. Belgrádig hajón tették meg az utat, innen gumi-kajakjaikban eveztek le az Alduna veszélyes szirtjei közt Vidinig. Szófiából gyalogosan mászták meg a Balkán-hegység legmagasabb csúcsát, majd vonaton utaztak Várnábn, ahol néhány napig a tenger partján táboroztak. Innen felejthetetlen emlékekkel gazdagodva tértek vissza.
A karácsonyi szünetben Steixner István pk. vezetésével elsőízben rendeztünk téli tábort a visszatért Felvidéken, Rozsnyó közelében.
b) Évközi munka. Az általában kéthetenkint rendezett kirándulások és hetenkinti raj- és őrsi gyűlések alkották munkánk keretét. Számos esetben teljesítettünk szolgálatot s vettünk részt ünnepélyes kivonulásokon. Amikor veszedelem fenyegetett, készen álltak fiaink, hogy cserkészmunkájukkal a mentésbe és a légoltalom sokféle ágába belékapcsolódva szolgálják Hazánkat.
Evégből felkérésünkre az I. cserkészkerület a tél folyamán légoltalmi tanfolyamot rendezett intézetünkben, melyen 80 cserkészünk vett részt. Résztvettünk a középiskolás fiúk mentőkiképzésében s az I. cserkészkerület hadijátékán. A pünkösdi ünnepek alatt vizicserkész rajaink jól sikerült vizihadijátékot rendeztek. A szociális nevelést szolgálták a karácsonyi jótettek. Egy felszabadult gimnázium cserkészcsapata számára könyveket, cserkészfelszerelést és nemzeti zászlót, egy felvidéki elemi iskola tanulói számára könyveket és ruhaneműt gyűjtöttünk csapatunkon belül. Három napon át vettek részt cserkészeink a „Magyar a magyarért” gyűjtésben, házról-házra járva gyűjtötték össze a jólelkű emberek adományait. Négy napon át teljesítettek szolgálatot a Katolikus Nagygyűlés rendezésében.
Szeptemberben csapatkirándulás keretében tartottuk meg fogadalomújításunkat. December 6., 7. és 8-án csapatünnepélyt rendeztünk. Február 19-én ünnepélyes keretek közt tettek jelöltjeink fogadalmat.
A műhelyben elkészültek egy otthonunk tölgyfaasztalai és padjai. Kovács Mihály piarista tj. cserkésztiszt vezetésével megalakult a repülőgép-építő csoport. A kis csoport nagy kedvvel folytatja munkáját s építgeti egyre összetettebb szerkezetű gépeit.
A nagyobb fiúk számára lehetővé tettük, hogy a vízicserkészmunka helyett egyesek a vitorlázó repülést választhassák cserkészfoglalkozásul. Mártha Sándor vezetőnk felügyelete alatt álló csoportba nyertek beosztást intézetünk nem cserkész diákjaiból jelentkezett vitorlázórepülők is. Hétről-hétre kirándulnak a Cserkészrepülők hármashatárhegyi telepére, ahol szakszerű kiképzésben részesülnek.
Új őrsvezetőink részt vettek a körzeti őrsvezetői tanfolyamon és 9 őrsvezetőnk vett részt a húsvéti országos őrsvezetői táborban.
A nyár folyamán csapatunk minden raja táborba száll. A tisztképzőraj tagjai az országos tisztképző táborokon vesznek részt.
Hálatelt szívvel mondunk köszönetet mindazoknak, akik irányításukkal, avagy az anyagi eszközök előteremtésével segítségünkre voltak. Segítségük tette lehetővé, hogy egy jó cserkészünknek sem kellett anyagi eszközök hiányában a táborozásról elmaradnia. Külön is meg kell emlékeznünk Haggenmacher Oszkár, Kornfeld Móric br., Weiss Alfonz br. és Zimmermann Lajos dr. urak nagylelkű támogatásáról; Hálás köszönetet mondunk Graefl Károly földbirtokos úrnak a poroszlói táborhely átengedéséért és a táborozóink iránt tanusított szíves jóságáért. Özv. Gombos Albinné őméltósága csapatunk egykori parancsnokának hagyatékából értékes cserkészfelszerelést adott szegénysorsú cserkészeinknek.
1937–1938
A csapatszervező testület elnöke dr. Balanyi György Igazgató. A szervező testület tagjai Kanszky Márton dr. a tanári kar, és Degré Miklós dr., a budapesti kir. ítélőtábla ny. elnöke, a szülök részéről. A csapat tb. parancsnokai Sík Sándor dr. és Bátori József dr. A csapat és rajainak vezetésében működtek az év folyamán: Jochs József, Mihálkó Béla, Szamek József dr., Faludi Béla, Bozi Ferenc, Steixner István, Andreánszky Jenő, Balassa László, Gazdik Gyula, Hajós Géza, Janits Iván, Kaczián Egon, Réti Géza, Saláta Kálmán, Straub Gyula, Suján Pál, Szaszovszky István és vitéz Tóth Urbán László. Őrsvezetők: Bachmann Róbert VIII. A. o. t., Imrédi János, Kintli Andor VIII. B. o. t.-k, Fügedi Tamás, Halabuk László, Rötth András VII. B. o. t-k, Csontos László, Haggenmacher Jenő, Kálazy Bódog, Rajz József, Vidacs László VI. A. o. t-k, Mártha Endre, Mészáros László VI. B. o. t-k, Erney Tibor, Hunkár Dénes V. A. o. t-k, Cholnoky Tamás, Nagy Tibor, Tasner Pál V. B. o. t-k, Fabiny Tibor, Szórádi Tibor IV. A. o. t-k, Csik László, Fazakas Miklós, Veress Gábor IV. B. o. t-k.
A múlt évben csapatunk egy új rajjal gyarapodott, a Kalazantinumnak, a Kegyes Tanítórend hittudományi és tanárképző intézetének tisztképző rajával. A raj tagjai Szamek József dr. intézeti prefektus, cserkészcsapattiszt vezetésével készültek a cserkészvezetői munkára és a f. évben életkoruknak megfelelően valamennyien pr. id. vezetői, ill. segédvezetői vizsgát tettek.
A csapat létszáma: 170 cserkészfiú, 18 vezető, 25 tanárjelölt, a tisztképző raj tagjai és a M. Cs. Sz. központi munkájában résztvevő 10 vezető, összesen 223. (A Diákszövetségnek 2. ö. B. K. D. néven külön csapata van.)
a) Általános munka. Csapatunk az idén is arra törekedett, hogy az átlag kéthetenkint rendezett kirándulások és hetenkint tartott raj- és őrsi gyűlések keretében a belső munkát, a fiúk nevelését mozdítsa elő.
b) Táborok. Az évközi munka betetőzése a cserkésztábor. Itt váltja valóra a fiú, amiről az év folyamán tanult. Itt nyílik alkalma arra, hogy ügyessége, önállósága kifejlődjék. Itt nyílik alkalma arra, hogy egészében élje a cserkésztörvényt s komoly harcot kezdjen kisebb-nagyobb hibáival szemben, melyeknek felismerésére a mindennapos önvizsgálatban, leküzdésére a tábortűzi elmélkedésekben, a vezetőjével folytatott beszélgetésekben s legfőképpen magának az egész tábornak a tiszta természetet a természetfölöttivel egybekapcsoló szellemében nyer segítséget.
Csapatunk az elmúlt nyáron is az egyes évfolyamoknak megfelelően külön rajtáborokat rendezett.
A két legfiatalabb raj a Magyar Kegyestanítórend dörgicsei birtokán, a Balaton közelében táborozott. A Rozgonyi-raj Budapestről gyalogosan ment Zsámbékon s a Gerecse hegységen át Tatára, majd a Vértes hegységen s Móron, Cseszneken át a Cuha völgyébe. Innen vonaton folytatta útját — meglátogatva a dörgicsei tábort — Győrbe, ahonnan ladikokon evezett vissza Budapestre. A Degré Lajos-raj a Balatont evezte körül mozgótáborában.
Az elmult nyár legnagyobb cserkész eseménye volt a vogelenzangi világ-jamboree. Csapatunkra hárult az a feladat, hogy 24 résztvevőjével, valamint az esztergomi és budapesti bencés csapatok 4-4 cserkészével a magyar tábor vízi-raját alkotva, a magyar vízicserkészetet képviselje. Éltük a jamboree érdekes életét, résztvettünk a magyar csapat bemutatásain, külön kirándulásokon meglátogattuk a nagy németalföldi kikötőket, az amsterdami gyarmati s a rotterdami hajózási múzeumot. A németalföldi cserkészek által rendezett versenyen kajakosaink megnyerték a verseny első díját.
Ugyancsak meglátogatta a jamboree-tábort a Sztrilich Tamás-raj hat cserkésze, akik dr. Ferenczi Zoltán és Janits Iván vezetésével kerékpáron tették meg az 1700 km-es utat Budapesttől Bécsen, Münchenen s a Rajna völgyén át a jamboree-táborig, majd tovább Rotterdamig, ahonnan felejthetetlen élményekkel gazdagodva utaztak vissza Budapestre.
Csapatunk legifjabb hajtása, a Kalazantinum tisztképző raja a Kegyes Tanítórend dörgicsei birtokán táborozott.
c) Évközi táborok. A karácsonyi szünetben dr. Bátori József és Steixner István vezetésével téli tábort rendeztünk Ausztriában. A húsvéti szünetben több rajunk rendezett kisebb mozgótábort.
d) Vallásos nevelés. Táborainkba közös szentáldozással s a Szentlélek Isten segítségül hívásával indulunk. Állótáboraink napirendjében van a mindennapi szentmise. A vallási élet rendes gyakorlatain kívül e cél szolgálatába állítottuk az év legnagyobb vallási eseményét, az Eucharisztikus Kongresszust, melynek megrendezésében mint a dunaparti vasúti állomás és a hajóállomás vendéggondozó kirendeltsége vettünk részt. Részt vettünk a hajókörmeneten és az eucharisztikus körmeneten.
e) Hazafias nevelés. A hazaszeretet egyik forrása a honismeret. Ezért rendezzük táborainkat évről-évre más-más vidéken. Az ősz folyamán egész csapatunk részt vett a budapesti Cserkészkerület hadijátékán. A dec. 9-én rendezett első budapesti légvédelmi gyakorlat alkalmával készültség-, kordon- és beteghelyettesítő szolgálattal vettünk részt. A tengerészemlékmű leleplezésénél egy vízicserkész díszrajjal, a tüzéremlékmű leleplezésénél egy cserkész díszrajjal, a Kormányzó Úr Őfőméltósága jelenlétében megtartott szemlén egész csapatunkkal részt vettünk.
f) Szociális nevelés. Karácsonykor ez évben is megrendeztük az ú. n. jótett-portyázást, amikor egyes őrsök karácsonyfával, élelmiszer-. játékszer- és ruhanemű-ajándékokkal szegénysorsú családokat látogattak meg. Egy vidéki cserkészcsapat szegénysorsú tagjai számára csapatunkon belül ruhaneműt gyűjtöttünk. A Magyar Cserkészszövetség új alapszabályaiban rendszeresített önkéntes tagdíjmegajánlásoknak olyan formáját vezettük be, mely a teljes önkéntesség biztosítása mellett mégis eredményesnek bizonyult. Jelentősége nem a cserkészmozgalom közös céljaira befolyt pénzösszegben, hanem a közös célok érdekében áldozni tudó lelkület neveléséből áll.
g) Műhelymunka. A teljesen átrendezett műhelyben folyó kisebb munkák mellett (kajakjavítás) megkezdtük az egyik otthon nehéz tölgyfabútorainak elkészítését.
h) Belső és külső ünnepélyek. Cserkészcsapatunk tagjai a fogadalmat csak egy évre teszik. Szeptemberben mindenkinek, aki cserkész akar maradni, írásban kell kérnie fogadalomújításra való bocsátását. Az ünnepélyes fogadalomújítást, melyet közös szentgyónás és szentáldozás előzött meg, a szeptemberi csapatkirándulás keretén belül tartottuk meg. December 6.; 7., és 8-án rendeztük meg csapatünnepélyünket az intézet tornatermében. Különös érdekessége volt, hogy a csapat mindem tagjának munkáját igénybe vette. Csupán a testvéri összedolgozás tette lehetővé az aránylag kis helyen 170-nél több szereplőnek gyors mozgatását. Március 27-én, a jelöltek fogadalomtételével kapcsolatban ünnepeltük meg csapatunk megalakulásának 25. évfordulóját. 26-án este volt a régi cserkészek találkozója a Szent Gellért szálló márvány termében, ahol Balanyi György dr. igazgató az intézet nevében, Sík Sándor dr. pedig mint a csapat alapító parancsnoka üdvözölte a megjelenteket. 27-én hálaadó szentmisével kezdődött a jubileulmi ünnepség. Szentbeszédet mondott Zimányi Gyula asszisztens, kalazantinumi igazgató. Ezt követte a cserkészjelöltek fogadalomtétele, ünnepi beszédet mondott Sík Sándor dr. A szülök nevében Mészner Tivadar dr. kir. ítélőtáblai tanácselnök, az intézet nevében pedig Balanyi György dr. igazgató szólt az új cserkészekhez. Dr. Papp Antal, a Magyar Cserkészszövetség elnöke, csapatunk zászlajára tűzte a Szövetség díszes jubileumi emlékszalagját. Befejezésül csapatgyűlésre jöttek egybe a 25 év cserkészei Sztrilich Pál dr., a Magyar Cserkész szerkesztőjének vezetésével.
i) Nyári terveink. A két legfiatalabb raj a Sztrilich Tamás-raj és a Csapody-raj a Tisza mellett, a poroszlói uradalmi erdőben üti fel sátrait. A Vass Tibor-raj kerékpáros mozgótábort rendez a Bakony, Balaton s Szombathely vidékén át Dunaremetéig, ahonnan ladikjainkon jönnek vissze Budapestre. A Rozgonyi-raj őrsi hajókon fog a Tiszán lelevezni. A Degré-raj hajón megy Belgrádig, ahonnan kajakokon eveznek le Viding. Meglátogatják a bolgár fővárost, többnapos utat tesznek gyalogosan a Balkán-hegységben, vonattal bejárják Bulgária természeti és történelmi érdekességű helyeit. A várnai tengerparti táborozás után hajón, majd vonaton utaznak vissza.
Hála a szülők és más jóakarók támogatásának. az előző évben is jelentékeny összegekkel tudtuk az arra érdemes szegénysorsú cserkészek táborozását lehetővé tenni. Külön is meg kell emlékeznünk intézetünknek, Kornfeld Móric br. és Zimmermann Lajos dr. uraknak nagylelkű adományáról, mert csupán ezekkel volt lehetséges, hogy megfelelő számban vehettek részt cserkészeink a világ-jamboreen. Hálás köszönetet mondunk a táborhely átengedésért és sok támogatásért a Magyar Kegyestanítórendnek, mozgótáborozó rajaink szíves megvendégeléséért pedig Haggenmacher Oszkár vezérigazgató úrnak, Kálazy Sándor máv. tanácsos úrnak és Kőrösy László hírlaptudósító úrnak és Lednicky János M. N. Bank revizor úrnak.
1936–1937
A csapatszervezőtestület elnöke Dr. Balanyi György igazgató. A szervezőtestület tagjai Kanszky Márton dr. a tanárok és Degré Miklós dr., a budapesti kir. ítélőtábla elnöke, a szülők részéről. A csapat alapító parancsnoka dr. Sík Sándor. A vezető tanárok és rajparancsnokok: Bátori József dr., Ferenczi Zoltán dr., Jochs József, Bozi Ferenc, Faludi Béla, Lukács Gyula, Vitéz Tóth-Urbán László. Segédtisztek: Székely András (a Degré-rajban), Balassa László (a Rozgonyi-rajban), Janits Iván és Saláta Kálmán (a Vass Tibor-rajban), Gazdik Gyula és Réti Géza (az újoncrajban). Hajós Géza és Gergely Károly (csapatpénztárosok). Őrsvezetők: Sándor Tibor, Böck Zoltán, Földi István, Metzger Ernő, Tomcsányi László VIII. o. tanulók, Imrédy János, Kintli Andor, Than Károly, Kormoss István, Juhász Zoltán, Cholnoky Imre, Soós Imre VII. o. tanulók, Fügedi Tamás, Rötth András, Halabuk László, Nusser Béla, Aulich Antal, Balázs László, Hoffmann Hugó, Szentpéteri Ádám VI. o. tanulók.
A csapat létszáma: 167 fő. A más érettségizettekből alakult tisztikar: 15. Összesen: 182 fő. (a Diákszövetségnek 2. Ö. B. K. D. külön csapata van.)
a) Általános munka. Csapatunk az idén is arra törekedett, hogy az átlag kéthetenként rendezett kirándulások, a hetenként tartott raj- és őrsi gyűlések, különböző katolikus körmenetek és iskolai szolgálatok keretében a belső munkát, a fiúk nevelését mozdítsa elő. Ezidén is előkészítettük és lebonyolítottuk a karácsonyi ú. n. jótettportyázást. Most sem hagytuk el a diákok törött, vagy megúnt játékainak összegyűjtését, megjavítását és a szegény gyerekekhez való eljuttatását. A karitász akció, a Szociális Misszió és részben a saját utánajárásunk révén szerzett különböző címeken 19 őrs rendezett karácsonyestén és ezeken szétosztott élelmiszert, ruhaneműt, játékot, kb. 500.- P értékben.
b) Táborok. A cserkészet koronája a táborozás. Csapatunk az idén is az egyes évfolyamoknak megfelelően külön rajtáborokat rendezett. A két legfiatalabb raj Bátori József, Jochs József és Bozi Ferenc vezetésével Girincsen, a Sajó mellett táborozott Serényi László gróf birtokán. A kedvesség és bőkezűség, amellyel elhalmoztak bennünket kedves vendéglátóink, messze felülmúlta a szokásos méreteket. A fiúk nevében is fogadják ezúton is köszönetünket. Amit másodsorban ki kell emelni ezzel a táborral kapcsolatban, az a történelmi levegő, mely valósággal visszavitt bennünket az elmúlt magyar századokba. Táborunk egészen közel volt azokhoz a gázlókhoz, ahol a tatár lovasok rátörtek IV. Béla királyunk összezsúfolt táborára. De Ónod is pár kilométerre volt tőlünk, innen Rákóczi-emlékek szóltak felénk. Nem kellett nagy előkészület ahhoz, hogy a tábor első felében a tábortüzek, hadijátékok, történelmi visszaemlékezések a tatárjárásról szóljanak, második felében pedig kuruc portyázó hadnagy volt minden őrsvezető és az éjjeli hadijátékon labancokat fogtunk. De a honismeret szempontja sem szorult háttérbe. Maga a tény, hogy a tábor a Sajó mellett feküdt, bizonyítja, hogy a fiúk legtöbbje olyan vidékre került, ahol még sosem járt, a környékre és a távolabbi vidékre rendezett kirándulások pedig elmélyítették és kiszélesítették az idevonatkozó kézzelfogható ismereteket. Minden őrs portyázott ilyen céllal a vidéken az ú. n. őrsi cserkészés keretében, az idősebb raj őrsei pedig többnapos mozgótáborban bejárták a Bükköt, megtekintették Miskolc és Eger város nevezetességeit is. Egy csoport meg Sárospatakra és Sátoraljaújhelyre is ellátogatott.
Ugyancsak a honi föld egyéni tapasztalatok alapján való megismerése domborodott ki abban a mozgó táborban, melyet Ferenczi Zoltán dr. vezetésével a Sztrilich Tamás-raj bonyolított le kerékpáron és őrsi csónakon. Folytatása volt ez a vállalkozás azoknak a tervszerű honismeretszerzéseknek, melyet ez a raj évek óta végzett. Ezévben a Bükkön át a girincsi állótábor érintésével Tokajig kerekeztek, onnan Szegedig őrsi csónakon eveztek, Szegedről Budapestre pedig ismét «vasparipáikra» ültek.
A Degré-raj Barta István és Szemenyei László vezetésével Dunaalmás vidékén táborozott. Innen egy-kétnapos őrsi kirándulásokon bejárták a Buda pestről nehezen megközelíthető és így meglehetősen ismeretlen Gerecse-hegységet, a tábor utolsó hetében pedig ladikjaikon jöttek haza.
A Csapody-raj Szamek József és Lukács Gyula vezetésével rendkívül változatos kajakvándorlást végzett a Dunántúlon, kihasználván a szétszedhető és szállítható, saját gyártmányú gumikajakjaink nyujtotta lehetőségeket. Útvonaluk a következő volt: Budapest–Fonyód vasúton. Fonyód–Badacsony–Gyenesdiás kajakkal a Balatonon. Innen kirándulások Tapolcáig és vissza, tovább kajakon Keszthelyre. Fenékpuszta, Zalahíd meg a Balatonon, innen a Zalán át a Kisbalatonba, egy napig az érdekes madárvilág tanulmányozása. Másnap tovább a Zalán Zalaváron át Kehidáig. Most vasúton Szombathelyre, onnan Rábamolnáriba és innen ismét kajakon a gyönyörű, de veszélyes Rábán egészen Győrig. Győrből Sopronba vonaton. Itt 60 km-es kőrséta a soproni hegyekben, majd Balf-fürdőről indulva kajakokon a Fertőre, onnan kocsin át a Hanságra, ismét kajakon a Rápca-beömlésig és tovább Győrig. Innen azután már ismert útakon a Dunán Pestig. 60 km gyalog, 600 kajakon, összesen (a vasútal együtt) kb. 1000 km a hazai vizeken.
c) Évközi táborok. A karácsonyi szünetben ismét téli tábort rendeztünk Ausztriában, a Radstädter-Tauern hegyvidékén. A tábort Bátori József dr. és Ferenczi Zoltán dr. vezették. Flubachalmban laktunk, ahonnan gyönyörű túrákat rendeztünk a Tauern szebbnél-szebb csúcsaira. (Seekehrhaus, Seekareck, Seekarspitze, Hundskogel, Zehnerkaarspitze.)
A húsvéti szünet alatt a Degré-raj a szentendrei szigetet kerülte meg őrsi hajókkal. A fiatalabb rajok a Börzsönyben voltak. A Sztrilich Tamás-raj pedig Szolnokra kerékpározott és megtekintette a Tisza-áradást.
d) Műhelymunka. Az apróbb munkák (kajakjavítások, repülőgépmodellek készítése) mellett a műhely teljesen elkészítette a Rozgonyi-raj bútorait.
e) Belső ünnepélyek. Cserkészcsapatunk tagjai a fogadalmat csak egy évre teszik. Szeptemberben mindenkinek, aki cserkész akar maradni, írásban kell kérnie fogadalomújításra való bocsátását. Az ünnepélyes fogadalomújítást — melyet épúgy, mint a jelöltek fogadalomtételét és a táborba szállást, közös szentgyónás és áldozás előzött meg — okt. 4-én tartottuk az iskolaudvaron. A csapat új tagjai pedig a gimnázium dísztermében a gimnázium igazgatója, számos tanára és az érdeklődő szülők jelenlétében február 14-én tették le a fogadalmat. Az ünnepi beszédet a szülők részéről Vajna Győző tábornok mondotta. Megjelent még az ünnepségen Csik Ferenc olimpiai bajnok is, aki rövid beszédében arról szólott, hogy a kiváló sporteredmények elérésében legnagyobb jelentősége a cserkésztörvények megtartásának van.
f) Nyári terveink és segélyezések. Az egész világ cserkészei gyűlnek össze augusztus l-én Bloemendaal-Vogelenzangban az V. világjamboree-ra (Hollandiában). Csapatunkból 12-en Ferenczi Zoltán vezetésével) kerékpáron iparkodunk Hollandiába jutni, 24-en pedig a magyar Jamboree-csapat víziraját fogják alkotni. Ennyi fiú kiküldését az iskola 200, Kornfeld Móric br. 250 és Zimmermann Lajos dr. 100 pengős segélye teszi lehetővé. Fogadják érte hálás köszönetünket.
A jamboreen kívül csapatunk ezen a nyáron még négy táboron vesz részt. A két legfiatalabb raj (a most fogadalmat tett) Csapody Géza-raj és a Vass Tibor-raj Dörgicse-Akalin üti fel sátrait. A Rozgonyi-raj kombinált álló-, vízi- és mozgótábort rendez a Vértes és a Bakony hegyein és a Dunán. A Degré-raj pedig körülevezi a Balatont.
Az elmult évben sem volt könnyű helyzete a parancsnokságnak, mikor állni akarta a régi elvet, hogy t. i. egy jó cserkészt sem hagy itthon anyagi okok miatt a táborozásról. Hála azonban a szülők és más jóakarók szíves támogatásának, az elmúlt esztendőben is sikerült kereken 600 P-t fordítani szegény sorsú cserkészeink táborozási költségeinek fedezésére.
1935–1936
A csapatszervező-testület elnöke Balanyi György dr. igazgató. A szervező-testület tagjai Kanszky Márton dr. piarista tanár és a szülők részéről Degré Miklós dr., a budapesti kir. ítélőtábla elnöke. A csapat alapító parancsnoka Sík Sándor dr. A vezető tanárok és rajparancsnokok: Bátori József dr., Szamek József dr., Ferenczi Zoltán dr., Jochs József, Barta István és Bozi Ferenc. Segédtisztek: Hajós Géza (a Degré-rajban), Lukács Gyula (a Csapody-rajban), v. Nagyselmeczy László (a Rozgonyi-rajban), Janits Iván és Saláta Kálmán (a Vass Tibor-újoncrajban). Őrsvezetők: Gazdik Gyula, Stolmár Géza, Stolmár József, Zimburg Iván VIII. A. o. t.-k, Benkő Antal VIII. B. o. t., Kovács László, Metzger Ernő, Ruszák János, Tomcsányi László VII. A. o. t.-k, Böck Zoltán, Földi István VII. V. o. t.-k, Cholnoky Imre, Juhász Zoltán, Mártha Sándor VI. A. o. t.-k, Kintli Andor, Kormoss István, Petricskó Miklós, Soós Imre VI. B. o. t.-k.
A csapat létszáma 150 cserkész. A már érettségizettekből alakult tisztikar 12. Összesen 162. (A Diákszövetségnek 2. Ö. B. K. D. néven külön csapata van.)
a) Általános munka. Csapatunk az idén is arra törekedett, hogy az átlag kéthetenkint rendezett kirándulások, a hetenkint tartott raj- és őrsi gyűlések, különböző katolikus körmenetek és iskolai szolgálatok keretében a belső munkát, a fiúk nevelését mozdítsa elő. Ezidén is előkészítettük és lebonyolítottuk a karácsonyi, ú. n. jótett-portyázást. Most sem hagytuk el a diákok törött vagy megúnt játékainak összegyűjtését, megjavítását és a szegény gyerekekhez való eljuttatását. A Karitász-Akció, a Szociális Misszió és részben a saját utánjárásunk révén szerzett különböző címeken (ahol az idősebbek helyszíni szemlét is tartottak) 18 őrs rendezett karácsony estét és ezeken szétosztott élelmiszert, ruhaneműt, játékot kb. 400 P értékben.
b) Táborok. A cserkészet koronája a táborozás. Csapatunk az idén is az egyes évfolyamoknak megfelelőleg külön raj táborokat rendezett. A két legfiatalabb raj Barta István és Jochs József vezetésével Heténypusztán táborozott. A gyönyörű táborhelyet még kellemesebbé tette az a körülmény, hogy a két raj a piarista rend vendégszeretetét élvezhette. A Sztrilich Tamás-raj hazánk megismerése céljából hosszabb mozgótáborozásra Indult. A tábor újdonsága a bicikli volt. A tábor útvonala: Budapest–Bánhida (az erőmű megtekintése)–Kisbér–Pannonhalma–Zirc–Veszprém–Keszthely–Sümeg–Sárvár–Szombathely–Nagycenk–Sopron–Csorna–Magyaróvár–Dunaremete. Innen ladikokra szállva Budapestre eveztek. A tábor igazolta, hogy valóban célszerű a kerékpárt cserkész célra felhasználni, ugyanis ez tette lehetővé, hogy a raj közel 800 km-t tehessen meg. A Csapody- és Vass Tibor-raj hosszabb külföldi mozgótábort rendezett. Linzig hajón mentek. A Vass Tibor-raj Salzburgból a Salzach és az Inn folyókon leevezett kajakjain Passauba és onnan a Csapody-rajjal együtt Linz–Bécs–Pozsony–Gönyü–Komárom–Esztergom érintésével Budapestre.
c) Évközi táborok. A karácsonyi szünetben ismét téli tábort rendeztünk Ausztriában, Radstadt mellett. A tábort Bátori József dr. és Szamek József dr. vezették. Gnadenahn-ban laktunk, ahonnan szép túrákat rendeztünk a radstadti Tauern szebb helyeire és csúcsaira. (Südwienerhütte, Seekerhaus, Zehnerkaarspitze.) A Sztrilich Tamás-raj a Mátrában rendezett sítábort. Sajnos, a rossz hóviszonyok miatt a síelésre csak kevés alkalom nyit.
A húsvéti szünet alatt a Csapody-raj a Csepel-szigetet kerülte meg kajakokkal. A Sztrilich Tamás-raj Székesfehérvárt látogatta meg kerékpáron. A Degré- és a Rozgonyi-raj a Pilisben rendeztek kétnapos kirándulást.
d) Műhelymunka. Az apróbb munkáktól eltekintve a Rozgonyi-raj Jochs József vezetésével négy őrsi asztalt és hozzávaló padokat készített.
e) Külső és belső ünnepélyek. Cserkészcsapatunk tagjai a fogadalmat csak egy évre teszik. Szeptemberben mindenkinek, aki cserkész akar maradni, írásban kell kérnie fogadalomújításra való bocsájtását. Az ünnepélyes fogadalomújítást — melyet éppúgy, mint a jelöltek fogadalomtételét és a táborbaszállást, közös szentgyónás és áldozás előzött meg — okt. 13-án tartottuk a megyeri dombokon. A csapat új tagjai pedig a gimnázium dísztermében a gimnázium igazgatója, számos tanára és az érdeklődő szülők jelenlétében február 16-án tették le a fogadalmat. Az ünnepi beszédet a szülők részérül Cholnoky Imre dr. kir. közjegyző mondotta. December 6–8-án rendezte a csapat ezévi ünnepélyét az intézet tornatermében. Színdarabok, szavalókórus, zeneszám tették a műsort változatossá. Május 10-én a csapat résztvett Megyeren a körzeti egységnapon, ahol a szemlében és a felvonulásban a csapat, mint első 238 pontot szerzett (második a 15. csapat 208 ponttal, harmadik a 13. csapat 207 ponttal).
f) Nyári terveink és segélyezések. Csapatunk ezen a nyáron 4 nagytábort rendez. A két legfiatalabb raj Girincsen, a Sajó partján üti fel sátrait. A Degré-raj Dunaalmáson kombinált vizi- és állótábort rendez. A Sztrilich Tamás-raj kerékpáros, evezős mozgótábort a Tiszán, a Csapody-raj pedig kajakos tábort rendez.
Az elmult évben sem volt könnyű helyzete a parancsnokságnak mikor állni akarta a régi elvet, hogy t. i. egy jó cserkészt sem hagy itthon anyagi okokból a táborozásról. Hála azonban a szülök és más jóakarók szíves támogatásának, az elmult esztendőben is sikerült kereken 600 pengőt fordítani szegény sorsú cserkészeink táborozási költségeinek fedezésére.
1934–1935
A csapatszervező-testület elnöke Kisparti János dr. főigazgató. A Szervező-Testület tagjai: Balanyi György dr. és Kanszky Márton dr. piarista tanárok s a szülők részéről Degré Miklós dr., a budapesti kir. ítélőtábla elnöke. A csapat alapítóparancsnoka Sík Sándor. A vezetőtanárok és rajparancsnokok: Bátori József dr., Szamek József dr., Ferenczi Zoltán dr., Jochs József és Barta István. Tisztek, segédtisztek és öregcserkészek: Farkas József (a Rozgonyi-rajban), Maurer Gyula és Pálffy László (a Vass Tibor-rajban), Lukács Gyula (a Csapody-rajban), Hajós Géza és Nagy György (a Degré-rajban), Metzger Lambert (mentőügyek). Őrsvezetők: Janits Iván, Nagy Ernő, v. Nagyselmeczy László, v. Náday Zoltán, Schweiczer Béla VIII. A., Bakay Lajos, Heinrich Frigyes, Kintli Kálmán, Saláta Kálmán, Straub Gyula, v. Verebély László VIII. B., Gazdik Gyula, Stolmár Géza, Stolmár József, Zimburg Iván VII. A., Berger Antal, Hoffmann Pál VII. B., Metzger Ernő, Radó György, Sándor Tibor, Tomcsányi László VI. A., Böck Zoltán, Földi István VI. B. o. t.-k.
A csapat létszáma 154 cserkész. A már érettségizettekből alakult tisztikar 13, összesen 167. (A Diákszövetségnek 2. Ö. B. K. D. néven külön csapata van.)
a) Általános munka. Csapatunk az idén is arra törekedett, hogy az átlag kéthetenkint rendezett kirándulások, a hetenkint tartott raj- és őrsigyűlések, a különböző katolikus körmenetek és iskolai szolgálatok keretében a belső munkát, a fiúk nevelését mozdítsa elő. Ezidén is előkészítettük és lebonyolítottuk a karácsonyi ú. n. jótett-portyázást. A tavalyi év újítását, a diákok törött vagy megúnt játékainak összegyűjtését, megjavítását és a szegény gyerekekhez való eljuttatását, most sem hagytuk el. A Karitász-Akció, a Szociális Misszió és részben a saját utánjárásunk révén szerzett húsz különböző címre (ahol az idősebbek előbb helyszíni szemlét tartottak) húsz őrs rendezett karácsony estét és ezeken szétosztott 50 drb felsőruhát, 76 drb fehérneműt, 24 pár cipőt, 68 csomag (3-4 kg-os) élelmiszert (zsír, húsfélék, cukor, liszt, sütemény) és igen sok, játékot.
b) Táborok. A cserkészélet koronája a cserkésztáborozás. Csapatunk az elmult nyáron az egyes évfolyamoknak megfelelően külön rajtáborokat rendezett. A megelőző év Jamboree-jának hangossága után nagy szükség volt ezekre a csendes, intim magunkbavonulásokra. A két legfiatalabb raj Ferenczi Zoltán dr. és Papp Elemér vezetésével rendi birtokon, a B. Szemes melletti Őszödön táborozott három hétig. Az álló táborok-nyujtotta szokásos élménye mellett három dolog tette ezt a tábort nevezetessé. Először a piarista rend jószágkormányzóságának nagy szívessége és kedvessége, mellyel mindenben előmozdította céljaink valóraválását, másodszor a mindkét raj számára rendezett sűrű portyázások és kirándulások a környékre és a távolabbi vidékre, harmadszor pedig az a lehetőség, hogy a csapat három idősebb raja is együtt tölthetett pár napot a fiatalabbakkal. A Csapody-raj ugyanis Jochs József vezetésével kombinált mozgó- és állótábort rendezett a Bakony és a Balaton környékén. A tábor útvonala volt: Budapest–Pannonhalma vonaton, P.-Halma–Zircz–Bakonybél–Farkasgyepü–Herend–Nagyvázsony gyalog, Badacsony–Szigliget–Keszthely–Őszöd–Tihany–Füred–Győr vasúton, hajón és gyalog, végül Győr–Budapest ladikon. A Vass Tibor-raj ugyancsak három hétig Bátori József dr. vezetésével a Balatont evezte körül. Közben szárazföldi kirándulásokon a környéket is megtekintették. (Badacsony, Tapolca, Gulácsi-, Szt. György-hegy, Szigliget stb.) A Rozgonyi-raj Szamek József dr. vezetésével 24 napos kajakos és gyalogos mozgótábort rendezett a Rábán R.Molnáritól Győrig, a Salzkammergutban bejárta a tavakat, megmászta a Schafberget és a Traunsteint, Salzburgból a Salzach és az Inn folyókon leevezett kajakjain Passauba és onnan Linz–Bécs–Pozsony–Gönyü–Komárom–Esztergom érintésével Budapestre.
c) Évközi táborok. A karácsonyi szünetben ismét télitábort rendeztünk, még pedig Ausztriában Radstadt mellett. Szállásunk az 1300 m magasan fekvő Gnadenalmban volt. A sífutás gyakorlására rendezett külföldi túrán Bátori József, Szamek József és Maurer Gyula vezetésével a csapat 32 tagja vett részt. A csapat tagjai a rendelkezésre álló rövid idő alatt többek között a Zehnerkar (2375) és a Pleislingkeil még magasabb csúcsait is megmászták. A csapat 21 tagja Ferenczi Zoltán dr. vezetésével, mivel a Mariazell-i sítábor a kedvezőtlen hóviszonyok miatt elmaradt, febr. 1-én és 2-án a Mátrában rendezett síiskolát.
A húsvéti szünet alatt a Vass Tibor-raj és a Csapody-raj a Pilisben és a Dunán rendezett négynapos mozgótábort. A Sztrilich Tamás-raj pedig Esztergomot járta meg kerékpárral.
d) Műhelymunka. Az apróbb kézügyességi tárgyakat nem említve, a csapat különböző őrsei az elmult iskolai évben Szamek József dr. vezetésével hat őrsi, egy rajszekrényt és három összerakható gumicsónakot készítettek.
e) Külső és belső ünnepélyek. Cserkészcsapatunk tagjai a fogadalmat csak egy évre teszik. Szeptemberben mindenkinek, aki cserkész akar maradni, írásban kell kérnie fogadalomújításra való bocsátását. Az ünnepélyes fogadalomújítást — melyet éppen úgy, mint a jelöltek fogadalomtételét és a táborbaszállást, közös szentgyónás és áldozás előzött meg — október 4-én tartottuk a Cserkészparkban. A csapat új tagjai pedig a gimnázium dísztermében, a rend főnöke, a gimnázium igazgatója, számos tanára és az érdeklődő szülők jelenlétében február 24-én tették le a fogadalmat. Az ünnepi beszédet Menczer József, a jelöltek osztályfőnöke mondta, a szülők nevében pedig Rajz Károly MÁV igazgató intézett buzdító szavakat az új cserkészekhez.
Dec. 6–8-án rendezte a csapat ezévi ünnepélyét az intézet tornatermében. A műsoron a mult év cserkésztörténetét mutattuk be apró jelenetekkel. Egy alkalommal a hajléktalanok menhelyén rendeztünk műsoros farsangi délutánt.
f) Nyári terveink, segélyezések. Csapatunk ezen a nyáron három nagytábort rendez. A két legfiatalabb raj a Dombóvár melletti Heténypuszta közelében, a piarista-rend birtokán üti fel sátrait. A Sztrilich Tamás-raj kerékpáros és ladikos mozgótábort, a Csapody- és a Vass Tibor-raj külföldi mozgótábort rendez a Salzkammergutban és a Dunán.
Az elmúlt évben sem volt könnyű helyzete a parancsnokságnak, mikor állni akarta a régi elvet, hogy t. i. egy jócserkészt sem hagy itthon anyagi okokból a táborozásról. Hála azonban a szülők és más jóakarók szíves támogatásának, az elmúlt esztendőben is sikerült kereken 500 pengőt fordítani szegénysorsú cserkészeink táborozási költségeinek fedezésére.
1933–1934
A csapatszervező-testület elnöke Kisparti János dr. főigazgató. A Szervező-Testület tagjai: Balanyi György dr. és Kanszky Márton dr. piarista tanárok s a szülők részéről Degré Miklós dr., a budapesti kir. ítélőtábla elnöke. A csapat alapítóparancsnoka Sík Sándor. A vezetőtanárok és rajparancsnokok: Bátori József dr., Fercnczi Zoltán dr., Jochs József, Papp Elemér és Szamek József dr. Tisztek, segédtisztek és öregcserkészek: Farkas József (a Rozgonyi-rajban), Maurer Gyula és Pápai József (a Vass Tibor-rajban), Hajós Géza (a Csapody-rajban), Metzger Lambert és Szüsz András dr. (mentő- és gazdasági ügyek). Próbát tett őrsvezetők: Bátori Ferenc, Czeller György, Halász József, Hellmann Aurél, Pálffy László, Ránky László. Suppan Tibor VIII. B., Fügedi Erich VIII, A., Janits Iván, Náday Zoltán, Nagy Ernő, Nagyselmeczy László, Schweitzer Béla VII. A., Bakay Lajos, Heinrich Frigyes, Kintli Kálmán, Saláta Kálmán, Straub Gyula, Verebély László VII. B., Gazdik Gyula, Stolmár Géza, Stolmár József VI. A., Berger Antal VI. B. o. t.-k.
A csapat létszáma 151 cserkész. A már érettségizettekből alakult tiszti kar 15, összesen 166 fő. (A Diákszövetségnek 2. Ö. B. K. D, néven külön öregcsapata van.)
a) Csapatunk elmúlt esztendei cserkészmunkájára éppen úgy, mint országos viszonylatban, a Jamboree nyomta rá bélyegét. Meglátszott ez már az évközi munkán is, melyről a tavalyi Értesítőben számoltunk be részletesen. Az egyes rajok újjáalakították a csapatotthon különböző helyiségeit. A Rozgonyi-raj az újoncok számára magyaros motívumú bútorokat készített, a legidősebbek összerakható gumikajakokat «gyártottak» a vízibemutatásokra, hatalmasan fellendült a nyelvtanulás stb. De teljesen a Jamboree jegyében, arra való előkészületül folytak le a nyári táborozások is. Mivel a csapat a Jamboree vízitáborának, vízibemutatásainak vezetője volt, különösen a vízirajok készülődtek erősen. A legidősebb raj, a Sztrilich Tamás-raj Bátori József dr. vezetésével kéthetes külföldi tábort rendezett Budapest–Bécs–Passau (hajón) és vissza Budapestre (kajak). Az egész Passau–Budapest útszakasznak, vitorlás kajakokkal való végigvezetése nagyszerű gyakorlásnak bizonyult a Jamboree kajakbemutatóira. A Rozgonyi-raj Farkas József vezetésével Sárospatak (vonat)–Tokaj–Szeged (csónak)–Budapest (vonat) útvonalon a Tiszán tett meg két hét alatt 410 km-es viziutat. A tábor 17 résztvevője saját szemével látta a Tisza áradásának mérhetetlen pusztításait és így borzalmasan felejthetetlen élményben volt része. A Vass Tibor-raj kombinált mozgó- és vízitábort rendezett Maurer Gyula és Pápai József vezetésével Tatatóváros (vonat)–Gesztes–Bodajk–Csesznek (gyalog)–Győr (vonat)–Budapest (ladik) útvonalon 18 fővel. A Csapody-raj Sukorón, a Velencei-tó partján táborozott tíz napig Szamek József dr. és Szentiványi László vezetésével 21 fővel. A legfiatalabb raj rendi birtokon, Dörgicse-Akalin ütötte fel sátrait Ferenczi Zoltán dr. vezetésével 46 fővel. Szemben a Jamboree külsőséges szenzációival, ez a tábor biztosította azt a kedves intimitást, romantikát, fiús világot, amit csak az erdőbe rejtett, látogatóktól messzire bújt álló tábor tud nyújtani a cserkészeknek. Ez a tábor nem is volt előkészület a Jamboreera, a tábor zöme, az őrsök tagjai nem is vettek részt rajta, azonban az idősebbeknek, az őrsvezetőknek még ebből a rajból is be kellett vonulniok, hogy mikor a világtábor kapui megnyílnak, minden vonalon teljes készültségben találják a piarista cserkészeket.
A vízirajok (a Sztrilich Tamás-, Rozgonyi Ödön- és Vass Tibor-raj) 60 fővel Bátori József dr. vezetésével a Jamboree reprezentatív vízicserkésztáborát állították fel és adták annak törzs csapatát. A Csapody-raj viszont 25 fővel Szamek József dr. vezetésével a VII. altáborban képviselte csapatunkat a szárazföldi cserkészek között. Remekbe készült tábori oltáruk a VII. altábor főterére került. Vízirajainknak jutott az a megtiszteltetés, hogy a kormányzó úr Őfőméltósága megérkezésénél mint díszcsapat szerepeltek. Valamennyi vízicserkészünk szerepelt a Csepelen rendezett vízibemutatások alkalmával, ahol őrsi hajó-, kajak- és ladik-gyakorlataikkal nagy sikert arattak. Egy csoportunk a Jamboree-színházban adott elő huszár-verbunkós táncol, egy másik pedig a Sport-téren és az Arénában mutatta be az angol matróz-táncot; valamennyi vízicserkészünk résztvett a nagy jeladó bemutatáson. A reprezentatív vízitábor megszervezésével és fenntartásával csapatunk külön színt vitt bele a Jamboree tarkaságába. Mindezek nagy sikert jelentettek a csapat számára kifelé, de számunkra többet jelentett, hogy a Jamboree forgatagában is megőriztük az igazi tábor hangulatát. Magán csapat-tábortüzeink a reggeli tábori mise és rajmegbeszélések, a régi Jamboreekon leszűrt tanulságok hozzásegítették a parancsnokságot ahhoz, hogy a Jamboreenak csak jó hatásai tegyenek benyomást a csapat tagjainak a lelkületére. Így a fiúknak nagyon nagy hasznára szolgált az idegen nemzetek cserkészetének és cserkészeinek megismerése, amit nagy mértékben segített elő a külföldi vízicserkészek számára táborunkban rendezett uzsonna. A fiúk közül sokan szereztek, maguknak külföldi barátot, akikkel azóta is buzgó levelezést folytatnak. Sőt a Jamboree alkalmából egy angol cserkészt csapatunk kültagjává is avattunk. A piarista testvériség kimélyítését célozta valamennyi piarista cserkész összejövetele. A vizitábort zsúfolásig megtöltő piarista cserkészeket és vezetőket Sík Sándor után Teleki Pál gróf és Papp Antal dr. szövetségi elnök is üdvözölte nemcsak mint táborparancsnok vagy szövetségi elnök, hanem mint piarista tanítvány. Hiszen éppen úgy, mint a magyar cserkészet eddigi megmozdulásain, a Jamboreen is a legfőbb vezetőség számos tagja csapatunk soraiból került ki. Így csapatunk tagjai és piarista öregdiákok: Teleki Pál gróf, a Jamboree táborparancsnoka, helyettese Sík Sándor, a Szövetség országos elnöke, Papp Antal dr., a külügyi főtitkár Molnár Frigyes dr. a vezérkari titkárok Gundrum Kázmér és Degré Alajos dr.-ok; a gazdasági csoport vezetője Major Dezső dr., a szórakoztatási csoport vezetője Sztrilich Pál dr. és Berthóty István. A Diákszövetség öregcsapatának és csapatunknak tagjaiból 77 közszolgálatos került ki, különösen a tolmács, sajtó, gazdasági, szórakoztatási és vízicsoport kereteiben és a VII. altábor parancsnokságában. 19 piarista tanár, 12 növendék és a vidéket is beleszámítva 400-500 fiú képviselte a piarista színeket a Jamboreen. Mindezek alapján meg lehet állapítani: a nagy világtalálkozó a piarista cserkészcsapatot virágzása idejében, ereje teljében, jó megszervezettségben találta és a csapat fenntartás nélkül minden erejével és munkájával odaállt szolgálni a merő cserkészügyeken messze túlnövő nemzeti ügynek, a Jamboree sikerének előmozdítására.
b) Általános munka. Csapatunknak a Jamboree óta lefolyt munkáján be kell vallani, kissé meglátszott a világtábor nagy erőfeszítéseinek visszahatása. Különösen a vezetők érezték az elmúlt év túlfeszített munkájának és a vakáció nélküli nyárnak következményeit. Mindamellett a csapat ezidén is arra törekedett, hogy az átlag kéthetenkint rendezett kirándulások, a hetenkint tartott őrsi-, illetőleg rajösszejövetelek s a különböző katholikus körmeneteken és iskolai szolgálatokon való részvétel mellett a belső munkát, a fiúk nevelését mozdítsa elő. Az évek óta újra és újra megrendezett karácsonyi jótett-portyázást ezidén sem hagytuk el. Az idén is sok-sok ruhát, élelmiszert, édességet gyűjtöttek össze az egyes őrsök, hogy karácsony előtt egy nappal elvigyék a Karitász-akció vagy a Szociális Misszió, vagy saját utánjárásuk révén szerzett szegény család címére. Sőt ebben az évben az eddigi törekvéseket megtoldották azzal, hogy a gimnázium diákjai között propagandát fejtettünk ki abból a célból, hogy a fiúk behozzák törött vagy megúnt játékaikat. Ezeket azután a Csapody-raj cserkészei Jochs tanár úr vezetésével kijavították, újrafestették, megmosták, az egyes őrsök pedig csomagjaikhoz csatolva széthordták. Még talán szociális olajcseppnek sem nevezhető az a pár száz pengő értékű ruha, élelem, játék, amit a fiúk így, névtelenül a nyomortanyákra szállítottak, mégis az iskolai szociális nevelés olyan lehetőségeire világit rá, hogy ezidén is leközöljük az egyik őrs jelentését egy ilyen karácsonyi jótettről: «… tisztelettel jelentem hogy 23-án a parancsnok úrtól kapott cím alapján a ………-utcába vonultunk ki. Résztvett az őrs valamennyi tagja. A következő holmikat vittük magunkkal: 2 db télikabát, egy női ruha, négy pár harisnya, három pár cipő, egy pár tornacipő, két pár kesztyű, egy sapka, két alsónadrág, három ing, két hálóing, öt db könyv, egy kézinyomda, két társasjáték, egy játékautó, két kg kenyér, 1 kg szalonna ½ kg szaloncukor, 2 tábla csokoládé, 3 kg zsír, 3 kg krumpli, 2 kg liszt, karácsonyfadíszek, karácsonyfa. A gramofonos, elegáns jégpályától alig kétszáz méterre a nyomor kiáltó ellentétére találtunk. Kicsiny kis kamrának nevezhető helyiségben nyolcan voltak összezsúfolva. Előre beköszönve kiküldtük egy kicsit a négy kis gyereket. Felállítottuk és feldíszítettük a fát, kiraktuk az ajándékokat, majd énekelni kezdve a Mennyből az angyal-t, behívtuk a gyerekeket. Valami furcsa zavartság, valami nem-enyém hitetlen érzés ragyogott ezekben a szemekben. Talán azt hitték, kirakat előtt állnak, hogy csak a szemnek és nem a kéznek való dolgok ezek. A kislány valami verset hadart el, utána mi hozzáláttunk a barátkozáshoz. Megvallva az igazat, nehezen ment ez a barátkozás. Alig egy ideig játszottunk, amikor az egyik kisfiú felsikoltott, mert ő autót szeretett volna kérni a Jézuskától és most valóban felfedezett egyet a játékok között. Tomboló örömén az anyja annyira elkezdett sírni, hogy mi eltűntünk anélkül, hogy megkíséreltük volna csitítani. — Jó munkát! F. E. őrsvezető.» A csapatparancsnokság 1933 karácsonya után tizenhat ehhez hasonló őrsi jelentést kapott.
c) Évközi táborok. A karácsonyi szünetben ismét télitábort rendeztünk, mégpedig Bad-Aussee-ben. A sífutás gyakorlására rendezett külföldi túrán Bátori József dr., Ferenczi Zoltán dr., Szamek József dr. és Maurer Gyula vezetésével a csapat 57 tagja vett részt. Régebbi téli táborainkhoz viszonyítva nemcsak a terep volt kiválóbb, hanem főleg az ellátása: négy-ötágyas szobák, hideg-meleg víz, ötszöri étkezés aránylag igen olcsón. A csapat idősebb és gyakorlottabb tagjai néhány szép túrát is csináltak a rendelkezésre álló rövid idő alatt.
A húsvéti szünidő alatt — virágvasárnaptól nagycsütörtökig — a Rozgonyi-raj tagjai a Szövetség központi őrsvezetői táborában vettek részt, mint kiképző őrsvezetők. A Vass Tibor-raj a Mátrában rendezett négynapos mozgótábort, a Csapody- és az újoncraj a Dobogókőre mentek fel.
d) Külső és belső ünnepélyek. Cserkészcsapatunk tagjai a fogadalmat csak egy évre teszik. Szeptemberben mindenkinek, aki cserkész akar maradni újból írásban kell kérnie fogadalomra való bocsátását. Az ünnepélyes fogalomújítást — melyet éppen úgy, mint a jelöltek fogadalom tételét és a táborbaszállást, közös szentgyónás és szentáldozás előzött meg — október 5-én tartottuk a Vízitelepen. A csapat új tagjai pedig a gimnázium igazgatója, számos tanára és az érdeklődő szülők jelenlétében, a gimnázium dísztermében február 18-án tették le a fogadalmat. Az ünnepi beszédet Papp Elemér tanár úr a jelöltek parancsnoka mondotta, a szülök nevében pedig Sajó Elemér min. tanácsos intézett buzdító szavakat az új cserkészekhez.
Dec. 7. és 8-án rendezte a csapat ezévi ünnepélyét az intézet dísztermében. A műsoron cserkésztréfák, színdarabok, betlehemes játék és tánc szerepeltek.
e) Nyári terveink, segélyezések. A Jamboree forgataga és külsőséges «kirakat-élele» után csöndes rajtáborokat rendezünk nagyobbrészt a Balaton és a Duna partján. Ismét rendi birtokon, a B.-Szemes melletti Öszödön fog táborozni a két legfiatalabb raj és ugyanide fognak legalább pár napra ellátogatni a mozgótáborozó idősebb rajok is.
A Jamboree és az ausztriai télitábor igen nehéz helyzetbe hozta a parancsnokságot, mikor állani akart a régi elvet, hogy egy jó cserkészt sem hagy itthon anyagi okok miatt a táborozásról. Hála azonban a szülők és más jóakarók szíves támogatásának, az elmúlt esztendőben is sikerült kereken 800 pengőt fordítani szegény sorsú cserkészeink táborozási költségeinek fedezésére.
1932–1933
A csapatszervező testület elnöke Kisparti János dr. főigazgató. A Szervező-Testület tagjai: Balanyi György dr. és Kanszky Márton dr. piarista tanárok s a szülők részéről Degré Miklós dr., a budapesti kir. ítélőtábla elnöke. A csapat alapítóparancsnoka Sík Sándor. A vezetőtanárok: Bátori József dr., Ferenczi Zoltán dr. és Szamek József dr. Tisztek, segédtisztek és öregcserkészek: Farkas József és Réczey Jenő (a Rozgonyi-rajban), Maurer Gyula és Pápai József (a Vass Tibor-rajban), Szentiványi László (a Csapody-rajban), Metzger Lambert és Szüsz András dr. (mentő, raktár és gazdasági ügyek), Bónis György (titkárság). Próbát tett őrsvezetők: Schöller Rudolf VIII. B., Bátori Ferenc, Halász József, Pálffy László, Ránits László, Suppan Tibor, Czeller György, Hellmann Aurél VII. B., Filipek Erich VII. A., Janits Iván, Náday Zoltán, Nagy Ernő VI. A., Straub Gyula, Saláta Kálmán, Verebély László, Bakay Lajos, Kintli Kálmán VI. B. o. t.-k.
A csapat létszáma 120 cserkész. A már érettségizettekből alakult tisztikar 31, összesen 151 fő. (A Diákszövetségnek 2. Ö. B. K. D. néven külön öregcsapata van.)
a) Általános munka. Cserkészcsapatunk ezévi általános munkájában az átlag kéthetenkint rendezett kirándulások, a hetenkint tartott őrsi-, illetőleg raj összejövetelek s a különböző katolikus körmeneteken és iskolai szolgálatokon való részvétel mellett a belső munkára vetett súlyt. Az egész esztendő legtekintélyesebb ilyen irányú eredményének tartjuk a napi jótettek terén tavaly elért eredmények továbbfejlesztését. Különösen a karácsnyi együttes őrsi jótettek emelkednek ki. Annak bizonyítására, hogy mit jelentenek ezek a karácsonyi jótett-cserkészések, nem annyira a nyomoron való, tényleges segítés, hanem sokkal inkább a fiúk szociális nevelése szempontjából, ideiktatjuk az egyik őrs jelentését: „1932. december 22-én d. u. indultunk jó nagy csomagokkal ezévi jótett-cserkészésünkre. Egy szegény munkáscsalád karácsonyának megrendezését vállaltuk magunkra, hogy ajándékainkkal segítsünk rajtuk és közéjük is vigyünk valamit a betlehemi istálló áldott melegéből. Felszálltunk egy 52-es jelzésű villamosra és hosszú út után megérkeztünk a Valéria-baraktelepre. A karácsonyfát egy itt a telepen élő asztalos-család házában díszítettük fel, mert a mi kiválasztott családunk a hiányos öltözék miatt nem tudta gyermekeit a díszítés idejére máshová küldeni. Ez az elég jómódú asztalos-család valóságos áldása a telepnek, amiben lehet, segítenek a szerencsétlen embereken. Most is mindenben a segítségünkre voltak és egy teli kosár élelmet is adtak, hogy azt is vigyük magunkkal. A díszítés befejeztével összeszedtük holmijainkat, fogtuk a fát és átmentünk a közeli . . . jelzésű barakszobába, ahol H. Gy. munkanélküli tüdőbeteg vasmunkás él feleségével és négy kisgyermekével. A szoba mintegy 2×4 m nagyságú lehetett. Bútorzata egy ócska vaskályha, egy üres ágy, egy szék, egy asztal és néhány rongy volt. Úgy látszik, ezen aludtak. Egyik nap a népkonyha, másik nap az ember édesanyja ad valami kevés élelmet nekik. A fát feltettük a kis asztalra, meggyújtottuk a gyertyákat és csillagszórókat és a ragyogó világosságban, mely teljesen elnyomta a pislákoló, kormos petróleumlámpa fényét, elénekeltünk néhány karácsonyi éneket. Énekünk nagyon sok kívánnivalót hagyott maga után; másutt talán derültséget keltett volná, itt azonban a hatás megdöbbentő volt. A férfi szemében könnyek csillogtak, a gyerekek szájtátva bámultak. Első karácsonyuk volt életükben. Ez a meghatottság átragadt ránk is. Önfeledten térdeltünk közéjül, és eljátszadoztunk velük. Egyikünk labdázni kezdett a hároméves csöpp kislánnyal, valaki más az ólomkatonákat vezette rohamra a rongyosruhájú, de csillogószemű elemista előtt. Nagyszerűen elszórakoztattuk őket és körülbelül egy negyedóra múlva, mikor már mindegyik elmerült játékába, eltávoztunk. A gyerekek orgonasípok gyanánt, sorban állva csengő hangon köszöntek el, az ember pedig könnyes szemmel rebegett hálaszót. Emelkedett hangulatban, felejthetetlen élménnyel gazdagabban oszoltunk a villamos megállónál. Jó munkát! Cz. Gy. őrsvezető”. A csapatparancsnokság az elmult karácsony után a fentihez hasonló tizennyolc őrsi jelentést kapott.
b) Táborozások. A cserkészszellemben és gyakorlatiasságban való növekedés igazi tere a táborozás. A nyár folyamán egymástól független rajtáborokat rendeztünk. A csapat legidősebb raja, a Sztrilich Tamás-raj Sima Imre és Szemenyei László vezetésével vizi és szárazföldi mozgótábort rendezett. Útirányuk a következő volt: Budapest–Sió-torkolat–Sió–Balaton (túrázás három napig), Veszprém–Bakonybél (gyalog), Rábamolnári (vonat), Rába–Győr–Budapest (csónak). A Rozgonyi-raj Ferenczi Zoltán dr. és Farkas József vezetésével ugyancsak kombinált vizi és szárazföldi táborozásban vett részt a következő útiránnyal: Budapest–Veszprém–Csopak (vonaton), Balaton (kisebb viziút), Nagyvázsony, Kab-hegy–Bakonybél–Zirc (gyalog), Győr (vonaton), innen Pestig a Dunán ladikokon.
A két legfiatalabb raj Bátori József dr., Gombos Albin dr., Szamek József dr., Metzger Lambert, Szentiványi László, Maurer Gyula és Bónis György vezetésével a Bakonybél melletti Gerence-patak völgyében ütötte fel sátrait. Két főjellegzetessége volt ennek a tábornak. Az egyik a történelmi tradíciókkal való töltekezés. Táborunk a már Szent István király okleveleiben említett Hegyeskő, vagy Szentkő aljában állott; a falubamenet Szent Gellért remeteségéről híres Szentkútból ittunk, vasárnapi misére a Szent István alapította bakonybéli apátságba jártunk. Alaposan áttanulmányoztuk a zirci apátságot, voltunk a veszprémi püspökvárban, a Gizella-kápolnában Szent Imre nyomait kutattuk; megtekintettük a veszprémi piarista gimnáziumot és a városi múzeumot. Elmondhatjuk: árpádházi szent királyaink emléke lebegett táborunk felett. A másik jellegzetesség volt a Bakony csendjébe való elvonulás és a Bakony rengetegeinek tanulmányozása. A legközelebbi vasútállomástól 25-30 km-re igazán a szűz természet csendjében éltünk, a madárcsicsergésen és a Gerence-patak csobogásán kívül semmi más zaj nem jutott el hozzánk. A fáradhatatlan Gombos Albin dr., a fiúk szeretett Albin bácsija vezetésével mindennap más-más őrs indult el „cserkészni”, a természetet igazán megismerni. A félnapi séta eredményeként mindegyik 7-8 fiú között akadt egy-egy, aki 40-50 különböző növényt gyűjtött össze és tanult megismerni az ő ügyes és gyakorlati vezetésével. Ha ezekhez még hozzávesszük a tábor nagy „műszaki építményeit”, a saját magunk készítette gyaloghidakat, a „vizisiklónak” keresztelt alkalmatosságot, melynek segítségével a vízzel telt kanna a forrástól egyenesen a konyhára siklott, a szép tábori oltárt, a falunak rendezett vasárnap délutáni előadást, a romantikus éjjeli és egyéb hadijátékokat, a céllövő és atlétikai, meg úszóversenyeket, a nagy, egésznapra terjedő őrsi cserkészést ismeretlen rengetegeiben a Kőris-hegy vidékének, a nagy málnázásokat, méta- és kézilabda-meccseket, az indián „iskola” romantikus „tantárgyait” stb., stb., megértjük, hogy a tábor minden résztvevője mint életének egyik legszebb emlékére fog visszaemlékezni az itt töltött szép napokra. A tábort kétízben is külön megszervezett autobuszjárattal sok-sok szülő látogatta meg. A látogatók között üdvözölhettük Schütz Antal és Eckhardt Sándor egyetemi tanárokat, Zimányi Gyula kalazantinumi igazgatót, Solarc Hugó tábornokot, a gimnázium igazgatóját képviselő Balanyi György tanár urat, valamint az intézet számos tanárát.
Szokásunkhoz híven — immár tizenegyedszer — karácsonyi vakációban téli táborba indultunk december 26-tól január 5-ig, Bátori József dr., Szamek József dr., Ferenczi Zoltán dr., Maurer Gyula és Farkas József vezetésével, összesen 62 fővel, — még pedig ezidén először a megszállott Felvidékre, a Besztercebánya közelében levő Dóval nevű fátrai falucskába. A hóviszonyok ebben az esztendőben nem voltak a legkitűnőbbek, mégis az 1400 m-es Zólyom és sok más szép túra, a Magas Tátra közvetlen közeléből elénk meredő, napberagyogta csipkézete, a komoly körülmények között rendezett modern lesiklóverseny, a semmeringinél is sokkal jobb síterepek kárpótoltak az előkészítés csaknem leküzdhetetlen nehézségeiért. Azoknak, pedig, akik talán megütköznek azon, hogy magyar cserkészek a megszállt Felvidékre mentek legyen elég annyit mondani: az elzárkózás csak a megszállók szempontjából lehet előnyös, a tényekkel való közvetlen érintkezés n tábor minden résztvevőjében növelte a realitás érzékét, az elszakított területek szépségének látása pedig mindenkiben tüzesre szította a vágyat…
A húsvéti vakációban, virágvasárnap és nagycsütörtök között mozgótáborokat rendeztünk. A Sztrilich Tamás-raj a Csepel-szigetet evezte körül, a Rozgonyi-raj Visegrád–Dömös–Dobogókő–Klastrompuszta–Hűvösvölgy útvonalat járta be. A Vass Tibor-raj Kismaros–Kisinóc–Csóványos–Szokolya–Nógrádverőce–Naszály–Vác; a Csapody-raj a Naszály kivételével ugyanezt a túrát hajtotta végre.
c) Versenyek, műhelymunka. A csapat évközben többször rendezett az egyes rajokon belül őrsi versenyeket. Ezek a versenyek, négy fordulóval egy-egy hónapig tartottak és magukba ölelték a cserkészélet minden mozzanatát, a próbák pontjait épúgy, mint a tanulás terén elért eredményeket.
Jelentősek voltak még Bakonybélen az egész tábor tartama alatt folytatott versenyek. Ezeknek az őrsi versenyeknek a pontjai a következők voltak: 1. általános rend a sátrakban (ezt naponta pontoztuk); 2. a napossági munkák ellátása; 3. őrsi célok megvalósítása; 4. akadályverseny; 5. őrsi cserkészés; 6. melyik őrs tett le a tábor folyamán több próbapontot; 7. melyik őrs ért el legjobb eredményeket az atlétikai versenyben; 8. melyik a pályázatokban. Az összesített eredmények alapján a Vass Tibor-raj vándordíját Turul őrs Pattantyús Á. Ödön vezetésével, a Csapody-raj vándordíját a Kócsag-őrs Ránits László vezetésével nyerte el.
Miután az eddig rendezett országos vizicserkész-versenyeket csapatunk nyerte meg, a Magyar Cserkész Szövetség fölkérésére szeptemberben csapatunk tagjai rendezték és tisztjei bírálták el az idei versenyeket.
A csapatműhelyben Szamek József dr. vezetésével szorgalmasan dolgoztak a fiúk. A fiatalabbak a szerszámok kezelésével kapcsolatos elemi ügyességek elsajátításában tevékenykedtek, az ügyesebb és idősebb fiúkból álló Rozgonyi-raj tagjai pedig különleges munkát is végeztek az asztalos- és lakatosműhelyben. A Rozgonyiak magyaros motívumú öt őrsi szekrényt késztettek és festettek az újoncok új otthona számára, a Sztrilich Tamás-raj pedig három szétszedhető gummikajakot fejezett be a Jamboree vizibemutatásai számára.
d) Külső és belső ünnepélyek. Cserkészcsapatunk tagjai a fogadalmat csak egy évre teszik. Szeptemberben mindenkinek, aki cserkész akar maradni, újból írásban kell kérnie fogadalomra való bocsájtását. Az ünnepélyes fogadalomújítást — melyet éppen úgy, mint a jelöltek fogadalomtételét és táborbaszállást, közös szentgyónás és szentáldozás előzött meg — a Cserkészparkban szeptemberben tartottuk. A csapat új tagjai pedig a gimnázium igazgatója, számos tanára és az érdeklődő szülök jelenlétében, a gimnázium dísztermében, február 18-án tették le a fogadalmat. Az ünnepi beszédet Pusch Ödön dr. piarista tanár mondotta, a szülők nevében pedig Gervay Mihály dr. OTI igazgató intézett buzdító szavakat az új cserkészekhez. A csapatnak ehhez a két legbensőségesebb és leginkább a cserkészideál felé irányuló csendes ünnepségéhez csatlakozott a rajonként rendezett karácsonyeste, melyen a fiúk kölcsönösen megajándékozták egymást. Március 24., 25., 26-án rendezte a csapat ezévi ünnepélyét, teljesen a nyári Jamboree propagandája jegyében. Az előadás első felében a nyáron Gödöllőre várt idegen cserkészek képviselői vonultak fel sajátságos jelmezeikben, második felében pedig egy Jamboree-tábortűz keretében próbáltuk megéreztetni a Jamboree nemzetközi és mégis magyar hangulatát.
e) Nyári terveink, segélyezések. Terveink mind a Jamboree-vel vannak összefüggésben. Csapatunk, mint a vizi tábor és a vizibemutatások törzscsapata veszi ki részét a nagy világtalálkozó rendezéséből. Hogy azonban a fölkészülés teljes legyen és a csapattábor intim értékeit se veszítsük el ebben az évben sem, az egyes rajok a Jamboree-t megelőzően tíz-tizenkétnapos előtábort rendeznek az ország különböző részein. Az újoncraj, melynek csak vezetői vesznek részt a Jamboree-n, három hétre a Balatonhoz megy táborba.
Régi tradíciónkhoz híven a vezetőség ez évben is állotta elvét, hogy anyagi okok miatt egy jó cserkészt sem hagy itthon a táborozáshól. Hála a szülők és a jóakarók nagyarányú támogatásának, ebben az esztendőben a Testvériségi Alapból kereken 750 pengőt fordítottunk szegénysorsú cserkészeink táborozási költségeinek fedezésére.
1931–1932
A csapat szervező testület elnöke Kisparti János dr. főigazgató. A Szervező Testület tagjai: Balanyi György dr. és Kanszky Márton dr. piarista tanárok s a szülök részéről Degré Miklós dr., a budapesti kir. ítélőtábla elnöke. A csapat alapító parancsnoka Sík Sándor. A vezetőtanárok Bátori József dr., Ferenczi Zoltán dr., Szamek József dr. és Kiss József. Tisztek, segédtisztek és öregcserkészek: Virágh Zoltán és Bruck György (a próbaidős öregrajban), Sima Imre (a Sztrilich Tamás-rajban), Farkas József (a Rozgonyi-rajban), Maurer Gyula és Bónis György (a Vass Tibor-rajban), Metzger Lambert és Szentiványi László (a Csapody-rajban), Jencs Árpád dr., ifj. Endrényi Tivadar és Szimonisz László (az irodában). Próbát tett őrsvezetők: Dögl Tibor, Kump Tibor, Pápai József VIII. A., Hammersberg Elemér, László Miklós, Pattantyus Á. Dénes, Réczey Jenő, Rózsa Iván VIII. B., Farkasfalvi Ervin, Jalsovszky György, Karafiáth László VII. A., Schöller Rudolf VII. B., Bátori Ferenc, Halász József, Pálffy László, Ránits László, Suppan Tibor VL B. o. t.-k.
A csapat létszáma 127 cserkész. A már érettségizettekből alakult tiszti kar 27, összesen 151 fő. (A Diákszövetségnek 2. ö. B. K. D. néven külön öregcsapata van.)
Ebben az évben ismét fekete fátyolba kellett hurkolnunk a liliomos jelvényeket: Endelényi László, a Csapody-raj újonca, az iskolaév utolsó napjaiban váratlanul és hirtelen elköltözött az élők sorából. Tragikus halála megdöbbentett mindnyájunkat és megrendült lélekkel kísértük utolsó földi útjára. Kedves egyéniségének emlékét hűségesen fogjuk őrizni.
a) Általános munka. Cserkészcsapatunk ezévi általános munkájában az átlag két kéthetenkint rendezett kirándulások, a hetenkint tartott raj-, illetve őrsi összejövetelek, a különböző katholikus körmeneteken és iskolai szolgálatokon való részvétel mellett a belső munkára vetett súlyt. Az egész esztendő legtekintélyesebb ilyen irányú eredményének tartjuk a napi jótetteknek az eddiginél nagyobb buzgósággal való teljesítését. Karácsony hónapjában az őrsök együttesen is buzgolkodtak. Mivel ezek az őrsi jótettek túlnőttek a csapat keretein, és belekapcsolódtak az iskola Karitász-akciójába, részletesebben ott emlékezünk meg róla.
b) Táborozások. A cserkészszellemben és gyakorlatiasságban való növekedés igazi tere a táborozás. A nyár folyamán egymástól független rajtáborokat rendeztünk. A csapat legidősebb raja, a Sztrilich Tamás-raj Szamek József dr., Metzger Lambert és Virágh Zoltán vezetésével szárazföldi és vízi mozgótábort rendezett. Utirányuk a következő volt: Budapest–Bécs–Linz–Salzkammergut–Mondsee–Altersee–Schafberg–Salzburg–Königs-see–Passau; innen a Dunán saját készítésű kajakokkal Budapestre. A Csapody-raj Sima Imre vezetésével kombinált mozgó- és állótábort bonyolított le a nyugatmagyarországi hegyek és a Duna mellékén a következő útvonallal: Budapest–Fraknóvára–Sopron–Fertőtó–Süly-sziget; innen ladikokon a Dunán Budapestre. A két legfiatalabb raj Bátori József dr., Gombos Albin dr., Ferenczi Zoltán dr., Kiss József, Maurer Gyula, Farkas József, Szemenyei László vezetésével a Magyaróvár vidékén levő Süly-szigeten ütötte fel sátorfáját. Az egészen sajátságos vidék egészen sajátságos jelleget adott ennek a tábornak. Körülbelül száz sziget vett körül bennünket a kisebb-nagyobb Duna-ágaknak rendkívüli változatosságával. Egy darab felfedezetlen magyar világ rejtőzködik itten. A falvakban az ősi települések színtiszta magyarságának vendégszeretete és nemes előkelősége fogta meg lelkünket; a lakatlan szigeteken a szabadjára engedett nagy gólyák és ménesek, a vízpartokon, a kis Dunaágakban az apró kis vízicsirkéktől kezdve a rárókatonák halászó társaságát és a méltóságos, magányos gémekig a vízimadarak gazdag változata, a szigetek erdeit vörösre festő naplementék színpompája — mind, mind a régi, érintetlen és hamisítatlan természetbe vitt vissza bennünket. Előttünk az ott még erős esésű Nagy-Duna hömpölygött és örvénylett pesti szemeknek szokatlan sebességgel. Szemben a csehektől megszállott terület napról napra eszünkbe juttatta csonkaságunkat. A változatos program, a labdajátékok, a sokfajta hadijáték, a vadlesek, a szigetek ismeretlen világába tett felfedező kirándulások, a nagyszerű fürdések, a nagyszabású athlétikai és úszóversenyek, Magyaróvár nevezetességei, különösen Gazdasági Akadémiája, a magyaróvári piarista cserkészek lekötelező segítsége és kezünkre járása — mindez még a szúnyogokkal vívott vérengző csatákat is feledtette és egész életre szóló benyomásokat vésett a tábor minden résztvevőjének a lelkébe. A tábort kétízben is igen sok szülő látogatta meg. A látogatók között üdvözölhettük a gimnázium igazgatóját, a magyaróvári rendház főnökét és számos tanárát is.
Szokásunkhoz híven — immár tizedszer — a karácsonyi vakációban téli táborba indultunk dec. 26-tól jan. 6-ig három csoportban Bátori József dr., Szamek József dr., Ferenczi Zoltán dr. és Sima Imre vezetésével, összesen 50 fővel. Valutáris okokból az idén a Semmering helyett a Mátrát kerestük fel. Almásihuta, Ötházhuta és a galyatetői menedékház adtak szállást, a Galya- és a Piszkés-tető pedig síelési lehelőségeket. Jóllehet ezek a lehetőségek távolról sem voltak olyanok, mint semmeringi táborainkban, mégis különösen a kezdők igen szép eredményeket értek el a sífutásban.
A húsvéti vakációban, virágvasárnap és nagycsütörtök között mozgótáborokat rendeztünk. A Sztrilich Tamás-raj Sima Imre, a Vass Tibor-raj Maurer Gyula vezetésével a Pilis-hegységet, a Rozgonyi-raj pedig Farkas József vezetésével a Vértes-hegység szebb részeit járta be a következő útiránnyal: Budapest–Felsőgalla–a bánhidai Turul és a Centrálé–Tatabánya–Vitánvár–Gesztes-vár–Bodajk–Budapest. A bánhidai erőműtelepet Verebély László egyetemi professzor vezetésével tekintették meg.
c) Versenyek, műhelymunka, különleges kiképzés. A csapat évközben többízben rendezett az egyes rajokon belül őrsi versenyeket. Ezek a versenyek négy fordulóval egy-egy hónapig tartottak és magukba ölelték a cserkészélet minden mozzanatát, a próbák pontjait éppúgy, mint a tanulás terén elért eredményeket. A csapatműhelyben Szamek József dr. vezetésével szorgalmasan dolgoztak a fiúk. A fiatalabbak a szerszámok kezelésével kapcsolatos elemi ügyességek elsajátításán, az ügyesebbek és idősebbek pedig az asztalos- és lakatosműhelyben. A karácsonyi kézügyességi kiállítás az egészen apró tárgyaktól kezdve a székek, asztalok és kajakokig az évközi szorgalmas munkáról adott képet. A Rozgonyi-raj ezenkívül még különleges kiképzést is nyújtott a fiúknak. Bakay Lajos egyetemi professzor úr 15 fiút mentőkiképzésben részesített. Ezek a fiúk vizsgát tettek és hatósági mentőigazolványt is szereztek. A raj többi része Sztrilich Pál dr. indián iskolájában a bumerangozás, nyilazás, pányvavetés stb. ügyességét sajátította el.
d) Külső és belső ünnepélyek. Cserkészcsapatunk tagjai a fogadalmat csak egy évre teszik. Szeptemberben mindenkinek, aki cserkész akar maradni, újból írásban kell kérnie fogadalomújításra való bocsátását. Az ünnepélyes fogadalomújítást — melyet éppen úgy, mint a jelöltek fogadalomtételét és a táborbaszállást, közös szentgyónás és áldozás előzött meg — a Cserkészparkban szeptemberben tartottuk. A csapat új tagjai pedig a gimnázium igazgatója, számos tanára és az érdeklődő szülők jelenlétében a gimnázium dísztermében, február 14-én tették le a fogadalmat. Az ünnepi beszédet Kanszky Márton dr. piarista tanár mondotta, a szülők nevében pedig Solarcz Hugó tábornok intézett buzdító szavakat az új cserkészekhez. A csapatnak ehhez a két legbensőségesebb és leginkább a cserkészídeál felé irányuló csendes ünnepségéhez csatlakozott a rajonként külön rendezett karácsonyeste, melyen a fiúk kölcsönösen megajándékozták egymást. December 8-án rendezte a csapat ezévi táborozási beszámolóját az intézet tornatermében. Komoly és tréfás magyar nóták, tréfás bemutatásuk, Koszterszitz József Palkó barátai című cserkészszíndarabja és a magyar huszártánc voltak a műsor kiemelkedőbb számai.
e) Nyári terveink, segélyezések. A belső munka folytatásaként ezidén ismét rajtáborokat tervezünk. A két fiatalabb raj Bakonybél környékére készül, a Rozgonyi-raj kombinált mozgó- és állótábort készül bonyolítani a bakonyi hegyekben és a Dunán, a Sztrilich Tamás-raj kombinált szárazföldi és vízi mozgótábort rendez a Duna–Sió–Balaton–Bakony–Rába és a Duna vidékén.
Régi tradíciónkhoz híven a vezetőség ezidén is állotta elvét, hogy anyagi okok miatt egy jó cserkészt sem hagy itthon a táborozásból. Hála a szülők is a jóakarók nagyarányú támogatásának, ebben az esztendőben a Testvériségi Alapból kereken 900 pengőt fordítottunk szegénysorsú cserkészeink táborozási költségeinek fedezésére.
1930–1931
A csapatszervező testület elnöke Kisparti János dr. főigazgató. A Szervező Testület tagjai: Balanyi György dr. és Szomolányi József piarista tanárok s a szülök részéről Degré Miklós dr., a budapesti kir. ítélőtábla elnöke. A vezető-tanárok Bátori József dr., Szamek József dr., Kiss József és Ferenczi Zoltán dr.; a gyakorlati munkában segítő fogadalmat tett tisztek, segédtisztek és öregcserkészek: Meszner Tivadar, Metzger Lambert, Farkas József (a Sztrilich Tamás-rajban), Nagy József dr., Sima Imre (a Csapody-rajban), Virágh Zoltán (a Rozgonyi-rajban), Maurer Gyula (a Vass Tibor-rajban) és Jencs Árpád dr. (az irodában). Próbát tett raj- és őrsvezetők: Bónis György, Jalsovszky Jenő, Letenoczki Ferenc, Szentiványi László, Szimonisz László, Valló József VIII A., Giel János, Mannó István VIII. B., Dögl Tibor, Kump Tibor, Pápai József VII. A., László Miklós, Pattantyus A. Dénes, Réczey Jenő, Rózsa Iván VII. B., Jalsovszky György, Rohrböch László VI. A., Hajts Gyula VI. B o. t.-k.
A csapat létszáma 142 cserkész. A már érettségizettekből alakult tisztikar 24, összesen 166 fő. (A Diákszövetségnek 2. ö. B. K. D. néven külön öreg csapata van.)
Első helyen kell megemlítenünk, hogy szeptember 8-án fájdalmas veszteség érte a csapat minden egyes cserkészét és vezetőjét: Zimmermann György őrsvezető, a mindenki számára felejthetetlen „Cimi” váratlan és megrendítő körülmények között elhunyt. Könnyes szemmel kísérte öt az egész csapat utolsó útjára. Kedves egyénisége minden piarista cserkész előtt követendő példaként lebeg. A cserkészideál megtestesítését láttuk benne. Felejthetetlen emlékét szívünkbe zárva őrizzük.
a) Általános munka. Cserkészcsapatunk ezévi általános munkájában az átlag kéthetenként rendezett kirándulások, a hetenként tartott raj-, illetve őrsi összejövetelek, a különböző katolikus körmeneteken és iskolai szolgálatokon való részvétel mellett az otthon berendezésére és ismét a műhelymunkára vetett súlyt. A Sztrilich Tamás-raj tagjai Szamek József dr. vezetésével négy összerakható vászonkajakot készítettek — gimnazista fiúkkal tudomásunk szerint első ízben az országban.
b) Táborozások. A cserkészszellemben és gyakorlatiasságban való növekedés igazi tere a táborozás. A nyár folyamán egymástól független raj táborokat rendeztünk. A csapat legidősebb raja, a Sztrilich Tamás-raj Molnár Sándor piarista tanár kíséretében, Sima Imre vezetésével szárazföldi és vízi külföldi, mozgótábort rendezett. Útirányuk a következő volt: Budapest–Bécs–Linz–Salzkammergut–Mondsee–Attersee–Schafberg–Salzburg–Passau. Innen a Dunán csónakokon Budapestre. A Vass Tibor-raj Szamek József dr., Szüsz András, Metzger Lambert vezetésével kombinált mozgó- és állótábort vezetett a Bakony és Balaton vidékén a következő útvonallal: Budapest–Pannonhalma–Zirc–Bakonybél–Farkasgyepü–Városlőd–Veszprém–Balatonalmádi–Füred–Tihany–Badacsony. A két legfiatalabb raj Bátori József dr., Gombos Albin dr., Nagy József dr., Major Dezső dr., Virágh Zoltán és Bruck György vezetésével gróf Károlyi József Fehérvárcsurgó közelében lévő vadaskertjében ütötte fel sátorfáját. A kedvesen csobogó Gaja-patak völgye nagyszerű alkalmat adott a cserkészügyességekben való gyakorlásra, a tábori élet kemény, de ezer romantikával teli gyönyörűségeinek élvezésére. A változatos program, a labdajátékok, a sokfajta hadijáték, a vadlesek, a mouflonok, a bodajki fürdések, Székesfehérvár nevezetességei, a nagy Prohászka sírjához való zarándoklás, Csókakő történelmi várromjai eltörölhetetlen benyomásokat véstek a fiúk lelkébe. A tábort két ízben is igen sok szülő látogatta meg, köztük a gimnázium igazgatója és a pesti rendház főnöke is.
Szokásunkhoz híven — immár kilencedszer — a karácsonyi vakációban téli táborba indultunk dec. 26-jan. 3-ig három csoportban Bátori József dr., Szamek József dr., Ferenczi Zoltán dr., Kiss József, Nagy József dr., Meszner Tivadar és Sima Imre vezetésével, összesen 60 fővel. Mind a három tábor helye ismét a gyönyörű Semmering (Spital és Steinhaus am Semmering), amelyen már évek óta karácsonykor nagyszerű hóviszonyoknak örvendhettünk. A fiúk a sízés nagy testi ügyességet, kitartást és gyors elhatározóképességet kívánó s így ezeket a tulajdonságokat fejlesztő sportját még jobban megszerették és újra, most már egyszerre több csoportban járhatták be nagyszerű túrákon a Stuhleck (1783 m), a Sonnenwendstein (1523 m), a gyakorlottabbak pedig a 2009 m magas Schneealpét.
A húsvéti vakációban, virágvasárnap és nagycsütörtök között két irányban is rendeztünk mozgótáborokat. A Sztrilich Tamás-raj Metzger Lambert és Farkas József vezetésével Mohács–Pécs és a Mecsek útiránnyal, a Csapody-raj pedig Sima Imre vezetésével a Vértes-hegység szebb részeit járta be a következő útiránnyal: Budapest–Felsőgalla–a bánhidai Turul és a Centrálé–Tatabánya–Vitány-vár–Gesztes-vár-Szentkereszt–Gerencsér-vár–Mór–Budapest. Pünkösdkor a Sztrilich Tamás-raj a Csepel-szigetet evezte körül.
c) Versenyek. Szept. 6–7–8-án rendezte a Magyar Cserkész Szövetség második országos vízicserkészversenyét a főcserkész örökös vándordíjáért. A versenyek két csoportra oszlottak: őrsi és egyéni versenyekre. Az őrsi versenyek pontjai voltak: 7×50 m-es úszóstaféta, jeladás morze, szemafor és kodezászlókkal, vízikirándulás főzéssel, táborozással, akadályverseny 7-8 mesterséges akadállyal (pl. elszabadult csónakot kihúzni stb.). Az egyéni versenyek számai voltak: csáklyázás és molnárevezés, kormányzás, elsősegélynyújtás, csónakjavítás, kötélmunkák (csomók és fonások), vízrendészeti ismeretekés fuldoklónak úszva való kimentése. A versenyszámok tehát az egész víziéletet magukba foglalták. A piarista csapat két őrsöt indított és megnyerte az első és második helyet s így továbbra is birtokában maradt a főcserkész vándordíja, a gyönyörű ezüstpajzs.
A csapat évközben több ízben rendezett az egyes rajokon belül őrsi versenyeket. Ezek a versenyek négy fordulóval egy-egy hónapig tartottak és magukba ölelték a cserkészélet minden mozzanatát, a próbák pontjait éppúgy, mint a tanulás terén elért eredményeket.
Január 2-án rendezte a csapat házi síversenyét a Semmeringen 50 részt vevővel évfolyamok szerint; külön lesikló- és külön műversennyel. Az egyes
kategóriák első három helyezettje emlékérmet is kapott. Elsők voltak: lesiklóversenyben: 18–16 év közt Giel János; 16 éven alul: Gecső Domokos; kezdők között: Ránits László. A műversenyben: 16 éven felül Tariczky Zoltán; 16 éven alul: Gecső Domokos; kezdők: Ránits László.
d) Külső és belső ünnepélyek. Cserkészcsapatunk tagjai a fogadalmat mindig csak egy esztendőre teszik. Szeptemberben mindenkinek aki cserkész akar maradni, újból írásban kell kérnie fogadalomújításra való bocsájtását. Az ünnepélyes fogadalomújítást — melyet éppen úgy, minta a jelöltek fogadalomtételét és a táborba szállást, közös szentgyónás és áldozás előzött meg — a cserkészparkban szeptemberben tartottuk. A csapat új tagjai pedig a gimnázium főigazgatója, számos tanára és az érdeklődő szülők jelenlétében a cserkészpark szomszédságában május 24-én, áldozócsütörtökön tették le a fogadalmat. Az ünnepi Menczer József piarista tanár mondotta, a szülők nevében Heinrich János kereskedelmi iskolai igazgató intézett buzdító szavakat az új cserkészekhez. A Csapatnak ehhez a két legbensőségesebb és leginkább a cserkészideál felé irányuló csendes ünnepségéhez csatlakozott a rajonként külön rendezett karácsonyeste, melyen a fiúk kölcsönösen megajándékozták egymást. December 14-én rendezte a csapat ez évi táborozási beszámolóját az intézet tornatermében. Komoly és tréfás magyar nóták, árnyképek, két cserkész-színdarab voltak a műsor kiemelkedőbb számai.
e) Nyári terveink, segélyezések. A belső munka folytatásaként ezidén ismét rajtáborokat tervezünk. A két fiatal raj Magyaróvár környékére készül a Csapody-raj kombinált mozgó- és állótábort készül lebonyolítani a nyugat magyarországi hegyekben és a Dunán, Sztrilich Tamás-raj a Passau–Budapest evezőstúrát fogja megrendezni.
Régi tradíciónkhoz híven a vezetőség ezidén is állotta elvét, hogy anyagi okok miatt egy jó cserkészt sem hagy itthon a táborozásról. Hála a szülők és jóakarók nagyarányú támogatásának ebben az esztendőben a Testvériségi Alapból kereken 950 pengőt fordítottunk szegény sorsú cserkészeink táborozási költségeinek fedezésére.
1929–1930
A csapatszervező testület elnöke Kisparti János dr. igazgató. A Szervező testület tagjai: Balanyi György dr. és Szomolányi József piarista tanárok s a szülők részéről Degré Miklós dr., a budapesti kir. ítélőtábla elnöke. A vezető-tanárok Bátori József dr. és Szamek József dr.; a gyakorlati munkában segítő fogadalmat tett tisztek, segédtisztek és öregcserkésze: Jellenz Nándor, Mészner Tivadar, Rerrich Ervin és Sima Imre (a Sztrilich Tamás-rajban), Szüsz András, Metzger Lambert (a Vass Tibor-rajban), Virágh Zoltán (a Rozgonyi-rajban), Nagy József dr. és Krémer Ferenc (az őrsvezetői iskolában), Jencs Árpád és Máday István (az irodában). Fogadalmat tett raj- és őrsvezetők: Haraszti Károly, Puria Miklós VIII. A., Domony András VIII. B., Bónis György, Jalsovszky Jenő, Mihályfi Pál, Purt Endre, Szentiványi László, Szimonisz László VII. A., Giel János, Hiesz Dénes, Mannó István VII. B., Kump Tibor VI. A., Dőgl Tibor, Réczey Jenő, Rózsa Iván és Zimmermann György VI. B. o. t.-k.
A csapat létszáma 143 cserkész. A már érettségizettekből alakult tisztikar 33, összesen 176 fő. (A Diákszövetségnek 2. ö. BKD néven külön öregcsapata van.)
a) Általános munka. Amíg az elmult esztendő általános cserkészmunkáját az átlag kéthetenként rendezett kirándulásokon, a hetenként tartott őrsi-, illetőleg rajösszejöveteleken, a különböző katholikus körmeneteken és a különböző iskolai szolgálatokon való részvétel mellett a műhelymunka jellemezte, ebben az esztendőben — jóllehet a műhelymunka is szép teljesítményre tekinthet vissza — a regenerálódás, a kiválóan a jellemnevelésre tekintő belső munka szempontja uralkodott. Ezt a munkát természetesen nagyon nehéz statisztikailag regisztrálni, de talán a decembernek a szeretet, a másokon segítés hónapjává avatása némi fogalmat ad. Ebben a hónapban minden cserkész nemcsak elvégezte, hanem fel is jegyezte és névtelenül beadta napi jótetteit. Karácsony hetében pedig minden őrs és raj együttesen tizenhat felé járt szeretetszolgálatban tettekkel gyakorolván a keresztény felebaráti szereltet parancsát. A többi hónapokban is mindig valamelyik cserkésztörvény kicsiny tettekben való aprópénzreváltása állott a megvalósítandó törekvések homlokterében A gyakorlati dolgokban ebben az évben a lovaglás, a céllövészet és az elektrotechnika jutott szóhoz.
b) Táborozások. A megelőző évek intim kis táborai után ez az év ismét a nagy összejövetelek, az angliai jamboree éve volt. Mindamellett, hogy az igazi cserkésztábor nevelő hatásait a fiatal cserkészek ne nélkülözzék, a csapat két fiatal raja, a Csapody- és Rozgonyi-raj 70 fővel Szamek József, Gombos Albin, Füves Jenő és Mészáros László vezetésével júl. 1–20-ig ez idén is raj táborba szállt, az idősebbeknek hagyván a külföldön való reprezentálást. A tábor helye az Abaújtorna megyében fekvő Senyő völgye nagyszerű alkalmat adott a cserkészügyességekben való gyakorlásra, a tábori élet kemény, de ezer romantikával teli gyönyörűségeinek élvezésére. A közelben lévő Regéc, Füzér és Sárospatak vára, a híres Kollégium, Sátoraljaújhely városa eltörölhetetlen benyomásokat véstek a fiúk lelkébe. A kél idősebb raj, a Sztrilich Tamás- és Vass Tibor-raj itthoni táborai már az Angliára való készülés jegyében zajlottak le. A Vass Tibor-raj tagjai Nagy József dr., Szüsz András, Ranschburg Géza és Virágh Zoltán vezetésével, mint az ötödik számú jamboree-csapat cserkészei Tiszakeszin szálltak táborba júl. 10–20-ig 25 fővel. Előzőleg a raj 10 tagja Szüsz András vezetésével Sárospatakról mozgótábor keretében érkezett meg a Tiszakeszi táborba. A Sztrilich Tamás raj 35 cserkésze Bátori József dr., Schmidt Mihály, Jellenz Nándor, Mészner Tivadar vezetésével, mint a jamboree-vizicsapat tagjai a Badacsony közelében levő Rendesen voltak előkészítő táborban a Balaton partján. Mindkét tábor napjait az angliai jamboree bemutatásaira való készülés foglalta le.
Az angliai jamboree-ról való részletes beszámoló nem fér el az értesítő hasábjain, itt csak rövid áttekintésre szorítkozhatunk. Július 27-én indult el a különvonat a 850 magyar cserkésszel ás Ausztrián, Németországon átszáguldván, 29-én Ostende–Dower között kelt át a Csatornán. Másnap reggel a ringató angol különvonaton London elkerülésével egyenest a tábor színhelyére a Liverpool közelében fekvő Birkenhead városába robogtunk. A tábor óriási méreteiről fogalmat ad, ha meggondoljuk, hogy hatvanezer fiú gyűlt össze az Arrowe-Park tisztásain a szó szoros értelmében az egész világtól: Barbados szigetéről éppúgy, mint Újfundlandról. A tábor programja a különböző ünnepségeken kívül leginkább az ú. n. nemzeti bemutatásokból állott, amelyeken minden nemzet arra törekedett, hogy nemzeti sajátságait minél jobban érvényre juttassa. Hogy a magyar tábornak ez milyen mértékig sikerült, arra vonatkozólag elég lesz a Times egyik szeptemberi számának pár sorát idézni. A lap gyarmati szerkesztője, Eric Peterson többek között így ír: «Ha igaz, amit Spencer mond, hogy minden nemzet életereje ifjúságában nyilatkozik meg, akkor a jamboree megdöbbentő igazságokkal szolgált. Halálra ítélt nemzetek ifjúsága bizonyította itt be, hogy nemzete életképes — erőszakosan összetákolt birodalmak gyermekei mutatkoztak be hazájuk életereje szerint meglepően gyengén. Megbocsátják talán, ha eklatáns példának a magyar tábort említem meg. Ez a nyolcszáz pirospozsgás fiú eleven bizonyítéka mindannak, ami a Nyugat kapujának országában elpusztíthatatlan…». Hogy a piaristacsapatnak milyen szerepe volt ebben a hatásban, arra nézve elég megemlíteni, hogy a nyolcszázötvenfőnyi magyar táborban minden más csapatot messze meghaladó 67-es létszámmal vett részt és hogy az ötvenfőnyi vizicserkészcsapat, amelynek bemutatásairól lord Hampton úgy nyilatkozott, hogy «felnyitották, az angol fiúk szemét a vizicserkészet lehetőségeire» — vezetőségében egészen, a fiúknak pedig kilencven százalékában piaristacserkész volt. Baden-Powell, a világ főcserkésze a westkirbyi bemutatások után külön fölkereste a magyar tábor parancsnokát és megkérte őt, hogy adja át a fiúknak elismerésének kifejezését. A birkenheadi tábor után következett a kilencnapos feledhetetlen londoni tartózkodás. Lord Rothermere jóvoltából saját autóbuszainkon tekintettük meg Londont, sőt az egész Kent grófság nevezetességeit, miután még a birkenheadi táborozás ideje alatt számos kirándulást tettünk Chester, Liverpool, Port Sunlight, New-Brighton, a Manchester melletti Oldhambe stb. Külön fogadott bennünket a londoni lordmayor. Részletesen megnéztük többek között a borzalmas múltú Towert, a St. Paul székesegyházat, Parlamentet, a Westmindter Abbeyt történelmi sírjaival, a British-Múzeumot, kirándultunk a középkori levegőt lehelő Canterburybe, az oxfordi kollégiumokba, Margate tengeri fürdőhelyre stb. Hazafelé egy napot még Bruxellesben is töltöttünk.
Szeptember első napjaiban kb. 15 résztvevővel a hárshegyi cserkészparkban rendezte a csapat vezetői kara szokásos éveleji tiszti táborát. Itt határoztuk el, hogy a nagy külföldjárás után ebben az évben a belső munkát kell hangsúlyozni. Szokásunkhoz híven immár nyolcadízben a karácsonyi vakációban téli táborba indultunk dec. 26-tól jan. 4-ig három csoportban. Külön a Sztrilich Tamás-raj, az őrsvezetők és a Vass Tibor-raj, összesen 60 fővel. Mind a három tábor helye ismét a gyönyörű Semmering, amelyen már évek óta karácsonykor nagyszerű hóviszonyoknak örvendhettünk. A fiúk a sízés nagy testi ügyességet, kitartást, gyors elhatározóképességet kívánó és így ezeket a tulajdonságokat fejlesztő sportját még jobban megszerették és új csoportok járhatták be nagyszerű túrákon a Stuhleck (1783 m), a Sonnwendstein (1523 m), a leggyakorlottabbak pedig a 2009 m magas Schneealpet.
A húsvéti vakációban, virágvasárnap és nagycsütörtök között négy irányban is rendeztünk mozgótáborokat húsz-húsz, tíz és tizenöt, összesen 65 fővel. Az útirányok a következők voltak: Bpest–Abaliget, Pécs és a Mecsek; Budapest–Kőszeg, Nagycenk, Szombathely, Sopron; Bpest–Szob–Bányapuszta, a Börzsöny; Bpest–Nagybátony, Gályatető, Kékes, Parád.
c) Külső és belső ünnepélyek. Cserkészcsapatunk tagjai a fogadalmat mindig csak egy esztendőre teszik. Szeptemberben mindenkinek, aki cserkész akar maradni, újból írásban kell kérnie fogadalomújításra való bocsátását. Az ünnepélyes fogadalomújítást — melyet épen úgy, mint a jelöltek fogadalomtételét és a táborbaszállást közös szentgyónás és áldozás előzött meg — a cserkészparkban szeptemberben tartottuk. A csapat új tagjai, a jelöltek pedig a gimnázium igazgatója, számos tanára és az érdeklődő szülők jelenlétében a Cserkészpark szomszédságában máj. 29-én, Áldozócsütörtökön tették le a fogadalmat. Az ünnepi beszédet Zimányi Gyula kalazantinumi igazgató mondotta, a szülők nevében vitéz békei Koós Miklós alezredes, szárnysegéd intézett buzdító szavakat az új cserkészekhez. A csapatnak ehhez a két legbensőségesebb és leginkább a cserkészideál felé irányuló csendes ünnepségéhez csatlakozott a rajonkint külön rendezett karácsonyeste, melyen a fiúk kölcsönösen megajándékozták egymást. Okt. 13-án rendezte a csapat jamboree-beszámolóját az Ufa-filmszínházban. Sík Sándor beszéde, a színes jamboreefilm, az eredeti jelmezekben bemutatott skót és angol matróztáncok, a hindu-krinolin voltak a műsor kiemelkedőbb számai.
d) Nyári terveink, segélyezések. A belső munka szerves folytatásaként ezidén ismét rajtáborokat tervezünk. A két fiatal raj Fehérvárcsurgóra készül, a Vass Tibor-raj kombinált álló- s mozgótábort rendez a Bakonyban és a Balaton mentén, a Sztrilich Tamás-raj pedig külföldi mozgótábort bonyolít le a Salzkammergutban és csónakokkal jön le a Dunán.
A csapat vezetőségének régi elve, hogy t. i. anyagi okok miatt egy jó cserkészt sem hagy itthon a táborozásról, még sosem állított olyan óriási nehézségek elé, mint az angliai jamboree előtt. Hála a szülők, jóakarók és a Cserkészszövetség nagyarányú támogatásának, az elvet ezidén is meg tudtuk tartani. A csapat Testvériségi Alapjából közel 3000 P-t fizettünk ki táborozási segélyekre, úgyhogy a Cserkészszövetség 2000 P-jével is támogatva, húsz szegény sorsú fiúnak vált lehetségessé az angliai jamboreen való részvétel. A nagylelkű adakozók, akiket a multévi értesítőnkben név szerint is felsoroltunk, fogadják újólag a fiúk és az intézet háláját.
1928–1929
A csapatszervező testület elnöke Kisparti János dr. igazgató. A Szervező testület tagjai: Balanyi György dr. és Szomolányi József piarista tanárok s a szülők részéről Degré Miklós dr., a budapesti kir. ítélőtábla elnöke. A vezető tanárok Bátori József dr. és Szamek József dr., a gyakorlati munkában segítő fogadalmat tett tisztek, segédtisztek és öregcserkészek: Jellenz Nándor és Mészner Tivadar (a Sztrilich Tamás-rajban), Nagy József dr., Metzger Lambert és Virágh Zoltán (a Vass Tibor-rajban), Mészáros László (a Rozgonyi-rajban), Hesz István gépészmérnök (a Csapody István-rajban), Jencs Árpád és Máday István (az irodában). Fogadalmat és próbát tett raj- és őrsvezetők: Sima Imre, Szemenyei László VIII. A., Farkas József, Hajós György, Maurer Gyula VIII. B., Puria Miklós, Haraszti Károly VII. A., Bruck György, Lini Gyula VII. B., Bónis György, Jalsovszky Jenő, Mihályfi Pál, Oláh Ákos, Purt Endre, Szentiványi László, Valló József VI. A., Agárdy Jenő, Gerencsér István VI. B. o. t.-k.
A csapat létszáma 138 cserkész. A már érettségizettekből alakult tisztikar 34. Összesen 172 fő. Ebben a létszámban nincsenek benne az öregcserkészek, mivel a nagyobb fejlődési lehetőségek úgy kívánták, hogy külön csapatba tömörüljenek. Így február havában megalakult a Piarista Diákszövetség öregcserkész csapata az anyacsapattal, a 2. BKG-vel való kapcsolatok kifejezésére 2. Ö. B. K. D. névvel. Szervező testületük a Budapesti Piarista Diákszövetség. A csapat parancsnoka Degré Miklós dr., a budapesti kir. ítélőtábla elnöke, raj parancsnok Fináczy Ernő szigorló orvos.
a) Általános munka. Cserkészcsapatunk ezévi általános cserkészmunkájában az átlag kéthetenként rendezett kirándulások. a hetenként tartott raj, illetve őrsi összejövetelek, a különböző katholikus körmeneteken és iskolai szolgálatokon való részvétel mellett a műhelymunkára vetett különösebb súlyt. A fiúk a gimnázium jóvoltából újra feléledt asztalos- és lakatosműhelyben végzett munkájuknak a karácsonyi segítőegyesületi kiállításon szép bizonyságát adták.
b) Táborozások. A cserkészszellemben és gyakorlatiasságban való növekedés igazi tere a táborozás. A nyár folyamán épúgy, mint az előző évben is, egymástól független raj táborokat rendeztünk. A csapat legidősebb raja, a Sztrilich Tamás-raj Bátori József dr. tanár, Zsembery István és Szemenyei János vezetésével 35 fővel négyhetes vizi mozgótábort rendezett a Dunán, Sión és Balatonon. Utirányuk a következő volt: a Dunán le Fadd-Tolnáig, ennek a tájékán be a Sió-torkolatba, Sió-Agárd, Simontornyán át föl a Sión Siófokig, innen a Balatonon Bélatelepig, át Szigligetre, onnan Badacsony, Révfülöp, Dörgicsén keresztül Tihanyba, majd utóbb Alsóőrse, innen vasúton haza. A közel 400 km út rendkívüli változatosságánál fogva folytonosan új és új feladatok elé állította a fiúkat. A Dunán kedélyes vitorlázás, a megduzzadt Sió sodrával szemben kemény evezés, majd később vontatás, a Balatonon ismét vitorlázás és evezés. De épen ezek az akadályok adták meg a rajnak azt az edzettséget és keménységet, melyek segítségével a tábor végén Tihanyban rendezett vizi cserkészversenyeket megnyerhette. A Vass Tibor-raj Nagy Iván és Degré Alajos vezetésével ugyancsak csónakokon a Balaton egy részét evezte körül táboruk nagyobbik felében a Sztrilich Tamás-rajjal együtt. A Rozgonyi- és Csapody-raj Schmidt Mihály, Gombos Albin, Sztrilich Pál, Hesz István, Mészáros László, Nagy József, Krémer Ferenc, Virágh Zoltán vezetésével a két raj együtt 70 fővel egymástól kb. egy kilométer távolságra a Felsőtárkány melletti gyönyörű Barát-réten ütötte fel táborát. Az egyes táborok Szmrecsányi Lajos egri érsek jóvoltából csobogó patak partján, hatalmas fák árnyékában, a Bükk egyik gyönyörű völgyében rejtőzködtek. Maga a táborhely és a környékre tett kirándulások (Tarkő, Lillafüred, Görömböly-Tapolca) a természet szépségeiben való elmélyülést biztosították; a közelben levő Eger várának dicső multról tanuskodó falai, a kathedrális, a lyceum, Gárdonyi sírjának meglátogatása az igazi honismeretet segítette elő.
Szept. 8–9-én Sík Sándor parancsnok vezetésével 25 résztvevővel a hárshegyi cserkészparkban rendezte a csapat vezetői kara szokásos éveleji tisztitáborát. A multak tanulságait és a jövő terveit beszélte itt meg a vezetőség.
Szokásunkhoz híven — immár hetedízben — a karácsonyi vakációban téli táborba indultunk dec. 26-tól jan. 3-ig, illetve 8-ig, három csoportban. Külön az öreg-raj, a Sztrilich Tamás-raj és az őrsvezetők, összesen 64 fővel. Mind a három tábor helye a gyönyörű Semmering, a két fiatal rajé Spital, az öregeké pedig Steinhaus am Semmering-en. Az idei nagyszerű hóviszonyok lehetővé tették, hogy a síelés nagy testi ügyességet, kitartást, gyors elhatározó képességet kívánó és így ezeket a tulajdonságokat fejlesztő sportját a fiúk megszeressék és elsajátítsák és nagyszabású túrákon élvezhessék a téli természet szépségeit. Így bejártuk a Stuhleck (1783 m), a Sonnwendstein (1523 m), a Kamp-Alpe (1535 m) és a környék kisebb kirándulóhelyeit, sőt az öregek a 2009 m magas Schneealpét ezidén újra megmászták.
c) Versenyek. A cserkészet a harmonikus életre akar nevelni s épen ezért nem barátja az egyoldalú tehetségeket fejlesztő, sokszor meg tisztulatlan indulatokat feltámasztó versenyzésnek. Mindamellett az olyan versenyekben, ahol a csapatért kellett kiállni és amelyekben nemcsak egyesek kiválósága, hanem az általános jó cserkészmunka jutott szóhoz, szívesen részt vettünk. Két ilyen nagyszabású cserkészverseny volt az idén, az egyik a síelésre, helyesebben a télen is ki a szabadbajárásra szoktató síverseny, a másik a III. nemzetközi vízi cserkészversenyekkel kapcsolatos magyar vízi cserkészverseny. A síversenyben a csapat 57 fővel indult. Első lett a másodosztályú műversenyben, a harmadosztályú műversenyben, második a másodosztályú futóversenyben, harmadik a negyedosztályú műversenyben és második helyen végzett a főcserkészi vándordíjért folyó csapatversenyben.
A vízi cserkészversenyeket júl. 23-tól aug. 5-ig rendezte a Magyar Cserkészszövetség Tihanyban. A külföldiek közül nagyobb számban voltak képviselve az angolok, németek, lengyelek, osztrákok, kisebb számmal a dánok, norvégek, bolgárok, brazíliaiak. A nemzetközi versenyekben, mivel a magyarok voltak a rendezők, ezidén nem vettünk részt, azonban szembe került csapatunk a külföldieknél jóval erősebb magyar vízi csapatokkal és épen annak kellett eldőlni, vajon a tavalyi dániai nemzetközi versenyeken Magyarországot olyan szép sikerrel képviselő piarista vízi cserkészek elsők maradnak-e a magyar vizi cserkészek között is. Az alapos kiképzés és a vízi élet minden csínja-bínjaira megtanító duna–sió–balatoni tábor valóra váltották reményeinket.
A főcserkész vándordíjért kiírt versenyek két csoportra oszlottak. Az őrsi versenyek a következő számokból állottak: evezős-cserkészés, jeladás, 7×50 m úszó staféta, vizbőlmentés, buvárkodás; szabadon választott gyakorlatok, fegyelem. Az egyéni versenyek: első segély, kötélmunkák, csónakjavítás, kormányzás, csáklyázás, becslés, vízi rendészeti ismeretek. Külön versenyeztek az öregek, külön a fiatalok. Az eredmények a következők: A fiatalok versenyében első, harmadik és ötödik helyet nyerte a három versenyre benevezett piarista őrs és így Sasich Szvetozár őrse nyerte a főcserkész úr vándordíját, a gyönyörű ezüstpajzsot. Az öregek benevezett két őrse az első és második hely megszerzésével megnyerte a Magyar Cserkészszövetség vándordíját, a Harmsworlh-serleg kicsinyített mását. Az ú. n. különleges versenyekben (csónak-akadályverseny; összetett kajak-verseny, csónakkötélhúzás) csak a kajak-versenyben lettünk másodikak, a másik kettőben öregek és fiatalok is elsők.
d) Külső és belső ünnepélyek. Cserkészcsapatunk tagjai a fogadalmat mindig csak egy esztendőre teszik, Szeptemberben mindenkinek, aki cserkész akar maradni, újból írásban kell kérnie fogadalomújításra való bocsátását. Az ünnepélyes fogadalomújítás a cserkészparkban szeptemberben tartottuk. A csapat új tagjai, a jelöltek, pedig a gimnázium igazgatója, számos tanára és a kedves érdeklődő szülők jelenlétében Sík Sándor alapító parancsnok kezébe a Cserkészszövetség vízi telepén máj. 26-án tette le a fogadalmat. A csapatnak ehhez a két legbensőségesebb és leginkább a Cserkészideál felé irányuló csendes ünnepségéhez csatlakozott a rajonként külön rendezett karácsonyeste, melyen a fiúk kölcsönösen megajándékozták egymást. Dec. 20-án rendezte a csapat tábori beszámolóját, Herczeg Ferenc Két ember a bányában c. egyfelvonásosa és egy nagy tábortűzi jelenet voltak a műsor kiemelkedőbb számai.
e) Nyári terveink, segélyezések. A világ cserkészete ezen évben lesz 21 éves. Ebből az alkalomból a négyévenként szokásos jamboreet Angliában, Liverpool közelében rendezik. A sokszáz magyar fiú között cserkészcsapatunk 56 fiúval és 22 vezetővel jelentkezett. A magyar vízicserkészetet 12 más csapatbeli cserkésszel kiegészítve csapatunk, vízicserkészei fogják képviselni. Az angliai jamboreet megelőzőleg a csapat négy rajtábort tervez, a Senyő völgyében, illetve a Balaton mellett.
Régi tradíciónkhoz híven a vezetőség ezidén is állotta elvét, hogy anyagi okok miatt egy jó cserkészt sem hagy itthon a táborozásról. Hála a szülők és jóakarók nagyarányú támogatásának, ebben az esztendőben a Testvériségi Alapból kereken 1000 P-t fordítottunk szegénysorsú cserkészeink táborozási költségeinek fedezésére. Különösen nagy szükség volt a Testvériségi Alapra angliai készülődéseinknél. A Cserkészszövetség kilátásba helyezett támogatásán kívül a következő szülők járultak hozzá a Testvériségi Alapba juttatott adományaikkal terveink megvalósításához: Budapest Székesfőváros 500 P-t, gr. Teleki Pál, özv. Zerkowitz Oszkárné 300-300 P-t; Floderer Vilmos 200 P-t; Domony Endre, Luczenbacher Pál, Zimmermann Lajos 100-100 P-t; Bálint Béla, Manno István 50-50 P-t; Erődi-Harrach Tihamér, Pattantyús-Ábrahám Géza 40-40 P-t; Dubovitz Hugó, Fóti Imre, Vermes Nándor, Jutassy Ödön, 30-30 P-t; Dőgl Adolf, Karafiáth Jenő, Puria László, Purt Ernő, Sajó Elemér 20-20 P-t; Bónis Pál 15 P-t; Kovács Dénes, Maurer Gyula, Somogyi Béla, Wohryzka József 10-10 P-t; Dr. Körmöczi Emil, a budapesti Önkéntes mentőegyesület igazgatója 12 Elsősegély füzetet adományozott a cserkészeknek. Fogadják ezúton is a fiúk és az intézet háláját.
1927–1928
A csapatszervező testület elnöke: Kisparti János dr. igazgató. A Szervező Testület tagjai: Balanyi György dr. és Szomolányi József piarista tanárok s a szülők részéről: Degré Miklós dr., a budapesti kir. Ítélőtábla elnöke. A vezetőtanárok: Sík Sándor dr. és Bátori József dr. A gyakorlati munkában segítő tisztfogadalmat tett tisztek és segédtisztek: Fináczy Ernő és Sabáthiel József (a Sztrilich Tamás-öregrajban), Zsembery István és Gundrum Kázmér (a Sztrilich Tamás-rajban), Krémer Ferenc, Nagy József és Ranschburg Géza (a Rozgonyi-rajban), Hesz István gépészmérnök (a Csapody István-rajban), Nagy Iván és Degré Alajos (a Vass Tibor-rajban). Fogadalmat és próbát tett raj- és őrsvezetők: Csapody Csaba, Metzger Lambert, Virágh Zoltán, Virter Pál VIII. A., Szakváry János VIII. B., Sima Imre, Szemenyei László VII. A., Farkas József, Hajós György, Maurer Gyula VII. B., Bónis László, Fridrich Gyula, Hodinka László, Szabó, Zoltán VI. B., Mihályfi Pál, Szentiványi László V. A. o. t.-k. A csapat létszáma 148 cserkész. A már érettségizettekből alakult tisztikar és öregrajé 52. Összesen 200 fő.
Cserkészcsapatunk az elmúlt évben a szokott cserkészmunkán, az átlag kéthetenként rendezett kirándulásokon, a hetenként tartott raj-, illetőleg őrsi összejöveteleken, a különböző katolikus körmeneteken és iskolai szolgálatokon kívül több nagyobb szabású teljesítményre is visszatekinthet.
Szemben az előző évvel, mikor a csapat egységesen, vett részt a Nemzeti Nagy táborban, ezidén egymástól független rajtáborokat rendeztünk. Mégpedig a Sztrilich Tamás-raj Fináczy Ernő cserkésztiszt vezetésével s előbb Dragos Károly, majd Kiss József tanárok kíséretével, 35 fiúval négyhetes külföldi mozgótábort rendezett Ausztriában. Útirányuk a következő volt: Budapest-Linz hajón; innen vasúton a Salzkammrrgutba, Sanct Gilgenen át Salzburgba. Innen csónak okon a Salzach és Inn folyókon át Passaunál a Dunába és ezen Budapestre. A tábor legnagyobb és legszebb emlékei a Schaf-berg (1780 m) és a Dachstcin (2996 m) megmászása, valamint a rendkívül gyors folyású, egészen ismeretlen Salzach és Inn folyókon való leevezés.
A Vass Tibor-raj Bátori József tanár, Krémer Ferenc és Nagy József vezetésével, 28 fiúval hajón ment a Passau alatti Wesenuferig és onnan ladikokon ereszkedett le a Dunán. Az egészséges víziélet nyújtotta kemény élvezeteken kívül a gyönyörű Wachau festői vár romjaival, a hunnokig visszanyúló hagyományaival, Melk, Krems, Linz és Bécs nevezetességei, a Csalló-köz vadregényes tájai, a megszállt Felvidék partjairól felénk hangzó üdvözlő kiáltások ma is élnek a lelkünkben.
A két fiatal raj, a Rozgonyi Ödön- és a Csapody István-raj Sík Sándor, Ferenczi Zoltán és Gombos Albin tanárok vezetésével a dunántúli Somlóváron táborozott 76 fővel. A somlóvári park erdejével, rétjeivel, tavával, patakjával, az alig 2 km-re lévő gyönyörű somlóvári romok történelmi romjaikkal pazarul ontották mindazt, ami egy tábor romantikájához, egészségéhez és jókedvéhez szükséges, gr. Erdődy Sándor bőkezűsége pedig az anyagiakról gondoskodott. Ezt a tábort számos szülővel és előkelőséggel együtt a gimnázium igazgatója is meglátogatta.
Alig érkeztek haza a fiúk a különböző táborokból július 27-én a csapat öregcserkészei és 20 válogatott cserkésze, összesen 33-an, ennek az esztendőnek legnagyobb cserkészeseményére indultak, a dániai Nemzetköz Tengericserkész összejövetelre. Itt csak megemlítjük, hogy a tíz versenyszámból három első és négy második díjat hozva haza, derekasan megállták helyüket.
Teljesítményük részleteiről az értesítő külön helyén számolunk be.
Szept. 7. és 8-án Sík Sándor tanár vezetővel 23 résztvevővel a hárs-hegyi Cserkészparkban tartotta a csapat vezetői kara a szokásos év eleji tiszti-táborát. A múltak tanulságait is a jövő terveit beszélte itt meg a csapat vezetősége.
Régi tradíciónkhoz híven a vezetőség ezidén is híven állotta elvét, hogy anyagi okok miatt egy jó cserkészt sem hagy itthon a táborozásról. Hála a szülök és jóakarók nagyarányú támogatásának, ebben az esztendőben a Testvériségi Alaphól kereken 1000 p-t fordítottunk szegény sorsú cserkészeink táborozási költségeinek fedezésére.
Október folyamán a kedves szülők, novemberben pedig a budapesti cserkészcsapatok számára vetítettképes előadást rendeztünk a nyári táborokról. A dániai tengeri versenyeken győzelmes őrstik mutatványai, szavalatok, dán és angol dalok szerepeltek még a műsoron. Karácsonykor a rajok bensőséges karácsonyestéket rendeztek, melyeken a fiúk kölcsönösen megajándékozták egymást.
Ugyancsak a karácsonyi szünetben, dec. 26-jan. 3-ig, illetőleg 8-ig rendezte a csapat hatodik sí táborát a Semmeringen három csoportban. A Sztrilich Tamás-öregraj Fináczy Ernő vezetésével 18 fővel Steinhaus am Semmeringen, a Sztrilich Tamás-raj Bátori József tanár vezetésével 24 fővel Spital am Semmeringen, az őrs vezetői kar tábora ugyanott Hesz István vezetésével 17 fővel. Összesen tehát közel 60 piarista cserkész élvezte a természet téli szépségeit s hozzá a gyönyörű Semmeringen. A csapat egyes tagjai által már a múlt esztendőben is megtett 1783 m magas Stuheck, az 1500 m Kamp-Alpen kívül, a Sztrilich Tamás-öregraj a gyönyörű Sonnwendstein és a hatalmas 2009 m magas Schneealpet is megmászta. Sőt a javarészt 1500-2000 m magasságban nem egyszer óriási viharban és 20 fokos hidegben filmfelvételeket is készített Cserkészek a havasok közt címmel. A saját erejükhöz mérten igen jól sikerült két felvonásos filmet februárban mutatták be a szülőknek.
Január végén rendezte a Magyar Cserkészszövetség harmadik országos síversenyét. A csapat 44 fővel indult rajta és a következő eredményeket érte el.
Első lett az 1. korosztály (18–21 évig) futó-, első ugyanezen korosztály műversenyében, megnyerte a honvédelmi miniszter: A legjobb sífutó járőrnek feliratú vándordíját. Második lett a II. korosztály (16–18 évesek) műversenyében és a III. korosztály (16 évig) futóversenyében. A csapatversenyben 11½ ponttal végzett a 13 pontot szerző Bocskay-csapat mögött.
A húsvétot megelőzően a Sztrilich Tamás-öregraj számára Zimányi Gyula kalazantínumi igazgató tartott lelkigyakorlatot. Ez a lelkigyakorlat volt befejezője annak az előadássorozatnak, melyet a Piarista Diákszövetség előkelő tagjai egész éven át tartottak öregcserkészeinknek. A húsvéti vakációban több irányban is rendeztünk mozgótáborokat.
A Sztrilich Tamás-öregraj 17 fővel Csonka-Zemplén megyét kereste fel. Az útirány a következő volt: Sárospatak–Sátoraljaújhely, Bányácska–Széphalom, Füzérkomlós, Radvány, Regőczke–Boldogkőváralja–Tálya–Budapest. A sárospataki Rákóczi-emlékek, Kazinczy Széphalma, Waldboth báró és a sátoraljaújhelyi piarista házfőnök vendégszerzete mindmáig emlékezetesek maradnak. A Sztrilich Tamás- és Vass Tibor-raj összesen 39 fővel ugyanezen idő alatt a Vértes-hegységet járta be Bánhida–Vitány-vár–Gesztes-vár–Gerencsér-vár–Mór–Csókakő–Bodajk útiránnyal.
Június 3.-án tett fogadalmat nagyszámú és díszes közönség jelenlétében a csapat 39 jelöltje. Sík Sándor parancsnok szavai után a szülök részéről Karafiáth Jenő államtitkár mondott nagyhatású beszédet. A fogadalommal kapcsolatban keresztelte a csapat új csónakait. A szertartást Kisparti János dr., a gimnázium igazgatója végezte; a szülőkhöz és fiúkhoz intézett gazdag tartalmú beszéde után a csónak-anyák: Karafiáth Jenőné, Kovács Dénesné, Kuncz Ödönné, Ruszinkó Béláné, Szentiványi Edéné, Szüsz Istvánné, Vajna Edéné és Zerkowitz Oszkárné a piarista vizicserkészzászló feltűzésével átadták a csónakokat az egyes őrsöknek. A csónakok vízre bocsátása után vizicserkészmutatványok szórakoztatták a megjelent nagyszámú közönséget.
Az idei nyáron a csapat két helyen öt rajtábort tervez. A két fiatalabb raj az Eger melletti Felsőtárkányra, a három idősebb raj Tihanyba, a Balatonhoz megy táborozni. A tavalyi dániai magyar győzelem után következtébe ugyanis ezidén a Magyar cserkészszövetség rendezi a Nemzetközi Vízicserkész versenyeket Tihanyban. A három idősebb raj tábora ezekbe fog bekapcsolódni.
A csapat tagjai közül jó munkájukért könyvjutalomban részesültnek: Mészner Tivadar VIII. B. o. t., Szemenyei László VII. A. o. t., Farkas József VII. B. o. t., Szabó Zoltán VI. B o. t.
CSERKÉSZEINK A NEMZETKÖZI TENGERI-
CSERKÉSZ ÖSSZEJÖVETELEN DÁNIÁBAN
A piarista pedagógiát kezdet óta gyakorlati érzék, a kor követelményeivel számoló rugékonyság, nevelés és tanítás viszonyának kiegyensúlyozottsága jellemzi. Calasanzius elemi iskolával kezdi, de a viszonyok változásával áttér a gimnáziumra is; az istenfélelemre nevel, de siet az oktatásba illeszteni a matematikát és a reális ismereteket; tízezer szerzetes se volna sok neki, de mert minden nemes eszmét szolgálni akar, akad piaristája, akit éjjel-nappal a nagy Galilei támogatására rendel. A magyar piaristák hívek maradtak hozzá. A modernebb filozófia legelőször a piarista iskolákban jut szóhoz. A hazai történelem tanításával, a tudományoknak magyar nyelven való megszólaltatásával messze megelőzték a többi hazai iskolát. A piarista hagyományokból következik tehát, hogy mikor a zseniális Baden Powell cserkészmozgalma hódítani kezd világszerte, a piarista iskola illeszti legelőször nevelési tényezői közé. A rend vezetőségének kezdeményzeni-hagyásával Sík Sándor 1912 végén, alig négy esztendővel az első angol csapat után megalapítja az első magyar iskolai cserkészcsapatot. Iskolánk cserkészcsapata. A 2. sz. B. K. G. (Budapesti Kegyesrendi Gimnázium), az alakulás óta a magyar cserkészet minden nagy próbálkozásából kivette részét. Elhatározóan befolyt annak fejlődésébe, Sík Sándorral az élén, 13 tisztje dolgozott a Nemzeti Nagytábor vezetőségében és így nem volt véletlen, hogy 1927 nyarán, mint a Magyar Cserkészszövetség reprezentatív csapata indult ki Dániába, nemzetközi tengeri cserkész összejövetelre.
Mit kerestek a tengernélküli magyarok a tengerek fiainak összejövetelén? Mi volt ott Dániában? Elsősorban rengeteg látni- és tanulnivaló. Július 27-én indultunk, augusztus 19-én már itthon voltunk, közben részt vettünk egy sok számból álló világverseny izgalmaiban, mégis azt kell mondanunk, hogy nincs tér a látott és tanult dolgok részletes leírására. A fő szenzáció kétségkívül a tenger volt. A közel ötszáz fotográfiáról meg lehet állapítani, mi érdekelte a fiúkat elsősorban. A fényképek háromnegyed részben a tengert, csatahajókat, vitorlásokat, szóval a vízzel kapcsolatos dolgokat ábrázolják. A hatalmas tengeri sirályok etetése a hajóról, a vonatokat magába fogadó tengeri komp. Az éppen a koppenhágai kikötőben tartózkodó amerikai és holland csatahajó óriások, a tiszteletükre díszlövéseket adó dán haditengerészet. A nyílt tengeren előttünk fel-lebukó s később személyesen is össze-visszajárt tengeralattjárók, a különböző tengerészeti múzeumok, melyekben a vikinghajón kezdve a legmodernebb dreadnoughtok modelljeit is láthattuk. De nem mosódtak el emlékezetünkben a szép Helsingőr nevezetességei sem. Hamlet dán királyfi gyönyörű szobra és állítólagos sírja, az Ofélia-forrás, Kronbor történelmi nevezetességű vára, az egykori dán és svéd csaták színhelye. Állandó emlékezetünkben van a nagyszerű svédországi kirándulás. Az egész nemzetközi társaság 30-40 embert magába fogadó kis vitorlásokon. A véletlenül Helsingborgban időző magyar zenészcsoport, a svéd trónörökös előtt való megjelenés. Keppler mesterének, Tycho Brachenak, a híres csillagásznak szigete. Több mint egy hetet töltöttünk a kereskedők kikötőjében, Koppenhágában (Kőbenhavn, Kaufmannhafen). Megnéztük Marmor és Frauen kirche-jét, a Glypthotek világhírű szobrait, a Thorwaldsen múzeum csodálatos egyiptomi, görög és római gyűjteményeit; a dán Nemzeti Múzeumot. Hillerőt és Frederiksborg múzeumait. Megmutogatták a dánok — mindenütt szakavatott vezetőkkel — nagy gyáraikat. Jártunk a hatalmas dokkok, hajógyárak gőzkalapácsainak fülsiketítő zúgásában, elmagyarázták és megmutatták a Szabadkikötő hatalmas raktárait, megcsodáltatták a kétfelé felnyíló és oldalt elforgatható hídjaikat.
Hazafelé jövet már csak két napot tölthettünk Berlinben. Potsdam, a Sans Souci; a világhírű ZOO-t Középeurópa legnagyobb aquáriumával. Egy Rundfahrt az autóbuszon és különböző múzeumok (jellemző, hogy a fiúk legnagyobb része a tengerészetire volt kíváncsi), Berlin forgalmának a tanulmányozása a Wertheimer-áruházban volt a programunk, a gyönyörű Collegium Hungaricum a szállásunk. A szász Svájcon átutazva egy nap Drezdában: a Zwinger, a Grünes Gewölbe, egy negyed óta Rafael Madonna Sixtinája előtt — s ezzel elmondtuk idegenben járásunk állomásait és a látottak címeit.
De nemzetközi vízi cserkész-összejövetelről, sőt versenyekről beszéltünk. A dán vízi cserkészet tizenöt éves jubileuma alkalmával a versenyekkel egybekötött második nemzetközi tengericserkész összejövetelt ezidén Shakespeare híres Hamletjének szülőföldjén, Helsingörben rendezték. Ott voltak rajta a dánokon kívül az angol, skót, német, osztrák, lengyel, svéd, norvég, lett, litván és belga vizicserkészek kiküldöttei. Magyarországot az esztergomi bencés gimnázium tíz Holló-ján kívül harminchárom piarista cserkész képviselte. A versenyekben — amelyekben egy-egy országot egy vagy több, nyolc fiúból s egy vezetőből álló, meghatározott életkorú őrs képviselt — négy dán, egy angol, egy skót, egy német, egy lengyel és három magyar őr, összesen tehát tizenegy csoport vett részt. Magyar részről a hét esztergomi Holló-ból álló őrsöt Werner Gyula testnevelési tanár és Mattyasovszky Kasszián dr. bencés igazgató vezette; a piarista őrsök a következők voltak: A Gémek. Vezetőjük Fináczy Ernő, tagjai: Huber Miklós, Szemenyei János, Zerkowitz Ferenc VIII. A., Sömjén János VIII. B., Rerrich Ervin VII. B., Szemenyei László VI. A., gr. Teleki Géza VI. B., Szentiványi László IV. A. o. t. 2. A Vöcsök. Vezetőjük Gundrum Kázmér. Tagjai: Kleiner Endre VIII. A., Metzger Lambert, Virter Pál VII. A., Sasics Szvetozár VII. B., Farkas József, Maurer Gyula VI. B., Manno Sándor VI. A Haraszti Károly V. A. o. t. És az esztergomi Hollók kiegészítésére Friedrich Gyula V. B. o. t. A három versenyőrs közös parancsnoka Bátori József dr. volt. A többi itt nem említett magyar a litván stb. kiküldöttekkel együtt a kísérőket alkotta.
Milyenek voltak a versenyek? A csapatversenyek elseje és legfőbbje volt a «Fellépés». Pontozás járt a pontosságért, az általános megjelenésért (egyforma ruházat), fegyelemért, szellemért. Ez a szám az egész verseny ideje alatt folyt. Dicsekvésnek látszanék sokat beszélni róla, hogy a cserkészszellemet bíráló versenyszámban miért lettünk elsők, hogy jóllehet felszerelés tekintetében az angolok és dánok messze megelőztek bennünket, a bíróság mégis miért ítélte nekünk a verseny fődíját, a Viking-hajót. Magyarázatul csak egy esetet említünk. Egyik ebédnél a táborparancsnok ismételten figyelmezteti az egész tábort a tisztaságra, ilyen módon: «Az egész táborban olyan rendnek és tisztaságnak kell uralkodnia, mint a magyarok táborában.»
2. Csónakverseny. A feltétel szerint négy váltott evezőjű tengeri mentőcsónakban kellett evezni 800 méteres távon. Az együttes kornak 64 éven alul kellett lennie. Összesen 11 csónak indult. Több előfutam után a végeredmény: első egy dán őrs, második Fináczy Ernő piarista őrse, a Gémek.
3. Csónakkötélhúzás. Ugyanolyan csónakok, mint az előző számnál. A verseny abból állt, hogy a csónakok két végét egy jó vastag kötéllel összekötötték és adott jelre evezve kellett áthúzni az ellenfelet a középvonalon. A legszebb küzdelem — sajnos — a két piarista őrs egymásközti versenye volt. Végeredményben elsők a piarista Gémek, nyerik a Dán Cserkészszövetség ezüst serlegét; második egy dán őrs.
4. Vitorlás-regatta. Ez volt a verseny egyik legnehezebb száma. Nagy kieles (tőkesúlyos) hajókkal háromszögű pályán (tehát egyik oldalon szél ellen!) kellett megkerülni ki horgonyzott hajókat és bójákat s összesen kb. 9–10 km-es távon. Óriási, időnként a hajón is átcsapó hullámok, szakadó eső, előttünk ismeretlen tengeráramlatok. Tíz csapat indult. Tíz viharruhába öltözött kormányos között sorsolták ki az előfutamokat. Magyar részről csak a piarista Gémek indultak, a harmadik futamba osztották őket. A döntőbe került három dán és az egy magyar hajó. Izgató küzdelemben elsőnek jött be az egyik dán vitorlás és másodiknak a magyar. Végeredményben tehát a magyar hajót csak a helyi tengeráramlatokkal ismerős egyik dán hajó tudta megelőzni, az angolok, németek és a többi tengerésznemzet csapatát legyőzte Fináczy Ernő piarista versenyőrse. A tengernélküli Csonka-Magyarország leverte az óceáni nemzeteket.
5. Hajózási verseny. A feladat abból állt, hogy adott maximális időn belül hét, az induláskor kapott tengeri térképen megjelölt bója közül négy megnevezett bóját kellett megtalálni Ez az egyetlen versenyszám, melyben sajnálatos félreértés következtében nem értünk el helyezést.
6. Jelzés. Ebben a versenyszámban az őrs minden tagja együtt szerepeit. Négy részre osztották őket. Az első állomásnak (két fiú) a nemzetközi zászló-abc segítségével kellett egy hatszor öt betűből álló táviratot leadnia. A második állomásnak az így felvett üzenetet morzezászlóval kellett eljuttatnia a harmadik állomáshoz, mely azt szemaforzászlókkal közölte a negyedik csoporttal. Az utolsó két fiú azután a távírdában használt sürgöny kulccsal kopogtatta le a távirat szövegét a versenybíróságnak. Elsők lettek az esztergomi Hollók, második Anglia, harmadik a piarista Vöcskök.
7. Kenuverseny. Ebben a versenyben csak a piarista Vöcskök indultak a németek és angolok ellen. A versenyzőket már reggel 5-kor elvitték ismeretlen vizekre és csak este 7-kor kerültek haza. Ez volt a legérdekesebb verseny. Itt csak megemlíthetjük, hogy szerepelt benne 800 méter gyors evezés, nyílt tengeren ki kellett ugrani a csónakból és visszamászni, mintha hajótörést szenvedtek volna, a csónakot elsüllyeszteni és a ruhákat mégis szárazon kihúzni, utána ebédet főzni stb. A fiúk — Viter Pál és Sasics Szvetozár — mindent végig csináltak és Angliát megelőzve másodikak lettek.
8 és 9. A tábortűzi szórakoztatás és mutatványok c. versenyszámban megengedték, hogy az egész magyar csapat együtt szerepeljen. A Politiken dán napilap erről a szereplésről 1927. aug. 13-i cikkében így ír: «A magyarok, nyitották meg az estét - egyúttal meg kell mondanunk, hogy joggal viselik a «legvidámabb vendégeink» nevet. Gyors egymásutánban pergett le egyik szkeccsük a másik után. Humoros cirkuszt és boxolást mulattak be, parodizálták a népszerű svéd fűrészjátékot és végül egy bikaviadalt oly módfelett vidáman rendeztek, hogy a közönség majdnem gurult a neveléstől...». Bírói eredmény: tábortűzi szórakoztatásban elsők a skótok, másodikak a magyarok. Színpadi és vízi mutatványokban elsők a magyarok, másodikak az angolok.
Az ú. n. egyéni versenyekben voltak a legcserkészszerűbb számok. Nemcsak azért, mert az őrsök tagjai sorsot húztak, hogy melyikük milyen versenyszámban indult, hanem az egyes versenypontok is igen ügyesen és cserkészszerűen voltak összeválogatva. Kézügyesség, első segélynyújtás, kötélmunka (kötélfonás különböző módokon, «babázás», hurokfonás stb.) vitorlafoltozás és felszerelés, távolság és magasságbecslés, megfigyelés és következtetés, 100 méteres gyorsúszás, búvárkodás (50 kg-os babát kellett 4 méter mélyről felhozni), életmentés (25 méterre kellett a «hullát» menteni). A legtöbb pontszámot és így a legjobb eredményt a piarista Vöcsök-őrs érte el. Megnyerte vele a dán Cserkészszövetség kristályserlegét.
Végeredményben tehát a tíz versenypontcsoport közül a két piarista őrs nyert 3-3 első, 4, illetőleg 3 második díjat, hazahozva a verseny fődíját a remekbe készült Viking-hajó modelljét, a dán Cserkészszövetség egy ezüst és egy kristály serlegét és maga mögött hagyta az angolok, németek, lengyelek, dánok, skótok versenyőrseit,
Hogyan volt ez lehetséges? Hiszen mikor kimentünk, csak, az volt a célunk, hogy életjelt adjunk a magyar vízicserkészet létezéséről. Hasznosnak tartottuk volna Magyarország számára azt is, hogy egyáltalán részt tudunk venni valamennyi versenyszámban. Búcsúztatóink — a gimnázium részéről Kisparti János dr. igazgató úr, a Cserkészszövetség részéről Papp Antal államtitkár úr — is csak ezt kötötték a lelkünkre. És másként történt
Segített a piarista diák magyarsága. Nem sporteredményért, hanem Magyarországért küzdöttek.
Segített a magyar fiúk győzni akarása. Az a lefojtott dac és elszántság, az a csonka határokat áttörni készülő győzni akarás, melyet megéreztek ott kint is s melyet a dán vízicserkészet 15 éves jubileumi ünnepélyén a főbíró csudálkozva emlegetett. Segített a magyar cserkészet, mondhatjuk, a piarista cserkészet mélyebb megalapozottsága és magasabbratörése, a mi Veni Sancte-val, szentáldozással kezdett, Te Deum-mal végzett táborbaszállásunk, ami imádságos komolyságunk, az emberebb ember és magyarabb magyar piarista cserkészideálja.
A most növekvő nemzedéknek sok mindent a szemére lehet hányni, — mi éjjel-nappal vele lévő vezetői látjuk legjobban hibáit, — mégis a kint tapasztaltak arról győztek meg bennünket, hogy itt a kezünk között új generáció nő, melynek számára Vörösmarty szava: Előttünk egy nemzet sorsa áll, eleven valóság. Becsüljük meg ezt a nagy értéket és neveljük olyan erővé, melynek segítségével nemcsak visszaszerezni tudjuk a régi határokat, de meg is tartani.
1926/27; A Piarista Gimnázium évkönyvében megjelent éves beszámoló
A csapatszervező testület elnöke Kisparti János dr. igazgató. A Szervező Testület
tagja Balanyi György dr. és Szomolányi József piarista tanárok, s a szülők részéről
Degré Miklós dr. a budapesti kir. ítélőtábla elnöke. A vezetőtanárok: Sík Sándor dr.,
Ferenczi Zoltán dr., Kiss József és Bátori József dr. A gyakorlati munkában segítő
tiszti fogadalmat és próbát tett tisztek és segédtisztek: Major Dezső dr. és Horváth
György dr. orvosok, Finánczy Ernő és Sabáthiel József, Krémer Ferenc, Nagy József
és Ranschburg Géza. Zsembery István, Dán György. Fogadalmat és próbát tett raj- és
őrsvezetők: Degré Lajos, Liber Endre, Nagy István, Szemenyei János, Zerkowitz
Ferenc, Semjén János, Csapody Csaba, Metzger Lambert, Virágh Zoltán, Virter Pál,
Szakváry János, Manno Sándor, Sima Imre, Szemenyei László, Thomka Kálmán,
Farkas József, Hajós György, Maurer Gyula, Szabó Zoltán. A csapat létszáma 162 cserkész. A már érettségizettekből alakult tisztikar és öregrajé 13. Összesen 205 fő. Cserkészcsapatunk az elmúlt évben a szokott cserkészmunkán, az átlag 2-3 hetenként rendezett kirándulásokon, a hetenként raj- illetőleg őrsi összejöveteleken, a különböző katolikus körmeneteken és iskolai szolgálatokon kívül több nagyobb szabású teljesítményre is visszatekinthet. Legnagyobb eseményünk a megyeri dombokon júl. 2–23-ig rendezett. Nemzeti Nagytábor. Az egész magyar cserkészet bemutatkozása és hatalmas erőpróbája volt ez az óriási vállalkozás, elsősorban azzal a céllal, hogy a mozgalmat egységesebbé és az egyes csapatoknál elért eredményeket közkinccsé tegye. Csonkamagyarország mintegy 70 városából 8000 magyar fiú vett rajta részt és 11 nemzet képviseltette magát kisebb-nagyobb portokkal (dánok, olaszok, angolok, osztrákok, németek, svájciak, lettek, izlandiak, hollandok, bolgárok, lengyelek). Az egyetemes magyar cserkészetnek ezt a hatalmas megmozdulását csapatunk tőle telhetően előremozdította. 108 fiúval és 24 vezetővel vett részt benne, más négy csapattal együtt elvállalta és teljesítette az előkészítés és a versenyrendezés bonyolult munkáját. Az egész tábor elnöke csapatunk parancsnoka, Sík Sándor volt, a központi vezetőségben 13 tisztünk és segédtisztünk működött. A nem kötelező versenyekben való sikeres részvétel (35 különböző díj, közöttük 11 első díj éppen a külön próbákból) szép képet nyújtott a csapat előző évi munkájából. Különösen a vízi cserkészmunkában tűntek ki a fiúk. A kötelező versenyeket mi rendeztük, ezekben azért nem indultunk. — Csapatunk táborát látogatásával tisztelte meg a Főméltóságú Kormányzó Úr, Hám Antal dr., a piarista rend főnöke, Kisparti János dr., a gimnázium igazgatója, a gimnázium számos tanára és igen sok szülő. Hosszabb ideig is táborunkban tartózkodott Lord Hampton, a világ főcserkészének Baden Powellnek helyettese, a magyar, német, svájci és osztrák főcserkész. A Nemzeti Nagy tábor városi élete után a nyár folyamán még több tábort rendeztünk: 14 fiú Bátori József tanár vezetésével Miskolcról Egerbe gyalogolt. A nyolc napig tartó mozgótábor nemcsak a Bükk-hegység hatalmas rengetegeit és messze tekintő hegycsúcsait, tavait, vízeséseit és patakcsobogástól hangos mély völgyeit gyönyörködtük végig, hanem még a város nevezetességeit is áttanulmányozta (katedrális, líceum, a vár, Dobó és Gárdonyi sírja, uszoda). Szeptember 2-től 6-ig 16 cserkészünk Bátori József tanár vezetésével Esztergomból csónakon jött le a Dunán. Ugyanezen idő alatt Kiss József tanár vezetésével 12 cserkész Pécs városának környékének nevezetességeit nézte meg (székesegyház katakombák, múzeum, Zsolnay-gyár. Mecsek-hegység szebb részletei, ezenkívül kirándult Pécsváradra, a Zengőre és megtekintette az abaligeti cseppkőbarlangot is. Mohácson tavaly húsvétkor volt a csapat 10 tagja.) Szeptember 7–8-án Sík Sándor parancsnok k vezetésével 18 résztvevővel rendezte meg a csapat az Esztergom melletti Vaskapunál tiszti táborát. Nemzeti Nagytábor tanulságait és a jövő év terveit beszélte meg itt a csapat vezetősége. Régi tradíciónkhoz híven a vezetőség ez idén is híven állotta elvét, hogy anyagi okok miatt egy jó cserkészt sem hagy itthon a táborozásból. Hála szülők és jóakarók nagyarányú támogatásainak, ebben az esztendőben Testvériségi Alapból kereken 8 millió K-t fordítottunk szegény sorsú cserkészeszeink táborozási költségeinek fedezésére. November hóban jól sikerült ünnepély keretében vetített képes beszámoló-előadást rendeztünk a nyári nagytáborról. A különböző cserkész-számok mellett Harsányi Kálmán: Páter Benedek c. drámai miniatűrjét előadta a csapat. A szereplők közül ki kell emelnünk Nagy Iván játékát. Karácsonykor a rajok bensőséges estéket rendeztek, ahol a fiúk kölcsönösen megajándékozták egymást.
1925/26; A Piarista Gimnázium évkönyvében megjelent éves beszámoló
A csapatszervező testület elnöke Kisparti János dr. igazgató. A Szervező Testület
tagjai Balanyi György dr. és Szomolányi József piarista tanárok s a szülők részéről
Degré Miklós dr. a tábla másodelnöke. Vezetőtanárok: Sík Sándor dr., Neuhauser Frigyes, Bátori József dr. és Kiss József. A csapat létszáma három rajban 143 fő. A már érettségizettekből alakult tisztikar 41 fő, összesen 184 fő. Cserkészcsapatunk az elmúlt évben a szokott cserkészmunkán, az átlag 2-3 hetenként rendezett kirándulásokon, a hetenként tartott raj és őrsi órákon, a különböző katolikus körmeneteken való szolgálatokon kívül is eleven cserkészéletet élt. Legnagyobb eseményünk a július 1–23-ig Nagymaros közelében a budapesti csapat által rendezett egységes piarista nagytábor. Méreteiről némi fogalmat ad, hogy valamennyi iskolánk cserkészcsapata részt vett rajta összesen 340 fiúval. 16 piarista tanár mellett két orvos és húsznál több egyetemi hallgató látta el a vezetés bonyolult munkáját. Eredményei a minden táborban célzottakon kívül az egységes piarista cserkészszellem kifejlesztése, az egyes csapatok jó oldalainak közkinccsé tevése, a vezetők egymásközti szeretetének elmélyülése, a fiúkban a piarista öntudat szemmel látható erősödése. A tábort a főtisztelendő Rendfőnök úr képviselőjén, Sebes Ferenc dr. asszisztens úron kívül a rend, a szülők és a társadalom részéről igen számosan fölkeresték. (Látogatók száma az első vasárnap 200,a másodikon 300.) Régi tradíciókhoz híven a parancsnokság ez idén is híven állotta elvét, hogy anyagi okok miatt egy jó cserkészt sem hagy itthon a táborozásról. Hála a szülők és jóakarók nagyarányú támogatásának, a múlt évben a Testvériségi alapból kereken hatmilliót fordítottunk szegény sorsú cserkészeink táborozási költségeinek fedezésére.
A csapat szellemének és munkájának színvonaláról adott tájékoztatást a szeptember
első napjaiban az új pesti Népszigeten rendezett kerületi Jamboree, a budapesti
cserkészcsapatok nagy, versennyel egybekötött összejövetele. Csapatunk három rajjal,
teljes létszámmal vette fel a versenyt a többiek válogatott versenyrajaival és minden
versenyszámban az elsők között végzett, számos nyeremény tárggyal gyarapítva a
csapat trófeumait. November hóban jól sikerült ünnepély keretében vetítettképes beszámoló előadást tartottunk a nyári nagytáborról. Karácsonykor a rajok bensőséges karácsonyestéket rendeztek, melyeken a fiúk kölcsönösen megajándékozták egymást. Ugyancsak a karácsonyi szünetben, december 26-tól január 1-ig, Bátori József dr. tanár és Fináczy Ernő orvostanhallgató vezetésével a Sztrilich Tamás-raj 40-es létszámmal sikerült téli tábort rendezett a Börzsönyhegységben, Leányapusztán. Az egészséges sífutás megtanulása mellett alkalmunk nyílt a gyönyörű börzsönyi hegyek bekalandozására. Több ízben voltunk a Csóványoson, a Nagy- és Kishideghegyen, bejártuk a Várbükk (Salgó), Oltárkő, Pintérhegy, Háromhárstető, Kurucbérc és Magas Tax vidékét. Ezúton is köszönetünket nyilvánítjuk Huszár Tibor magyaros vendéglátásáért. Január 24-én csapatunk rendezte a Magyar Cserkészszövetség második országos cserkész-síversenyét. A piarista csapat indította a legtöbb versenyzőt (49), számos értékes járőr és egyéni díjon kívül megnyerte a legjobb sífutó járőrnek kijáró Honvédelmi Miniszter-vándordíjat és holtversenyben érdemelte ki a Főcserkész örökös vándordíját: A legjobb síelő cserkészcsapatnak. A verseny sikere főleg Fináczy Ernő érdeme. A húsvéti vakációban a Sztrilich Tamás-raj Fináczy Béla min. tanácsos és Fináczy Ernő vezetésével 40 fővel négynapos mozgó tábort rendezett Mohács–Pécs–Abaliget útiránnyal. A mohácsi vész 400 éves évfordulója alkalmával II. Lajos emlékművét a Cselepatak partján az egész magyar társadalom részéről a piarista cserkészek koszorúzták meg legelőször a Verbőczy reálgimnázium cserkészcsapatával együtt rendezett ünnepély keretében. Pécs városában a cisztercita cserkészek kalauzoltak, velük együtt jártuk be a Mecsek szép részeit és az abaligeti cseppkőbarlang útjait is. Ezen a nyáron a Magyar Cserkészszövetség Nemzeti Nagytábort rendez, ahol együtt fog táborozni minden magyar cserkész. A Nemzeti Tanács elnöke, parancsnokunk, Sík Sándor. Csapatunk más négy csapattal együtt a versenyzés lebonyolítására készül.
1924/25; A Piarista Gimnázium évkönyvében megjelent éves beszámoló
A csapatszervező testület elnöke: dr. Lóky Béla c. főigazgató. A Szervező Testület tagjai dr. Balanyi György és Szomolányi József piarista tanárok s a szülök részéről dr. Degré Miklós, a Kúria másodelnöke. Vezető tanárok: dr. Sík Sándor, Neuhauser Frigyes, Richter Pál és dr. Bátori József. A csapat létszáma három rajban 126 fő. A már érettségizettekből alakult tisztikar 48 fő, összesen 174. Cserkészcsapatunk az elmúlt évben, jóllehet Sík Sándor, a csapat főparancsnoka, Olaszországban tartózkodott, a szokott cserkészmunkán, a havonként rendezett kirándulásokon, a hetenként tartott raj- és őrsi órákon kívül is eleven cserkészéletet élt. Ennek bizonyítéka, hogy a nyár folyamán két jól sikerült nagy tábort is rendezett. A csapat 70 tagja Neuhauser Frigyes és Richter Pál k. r. tanárok vezetésével csapatunk bőkezű támogatójának Károlyi József grófnak nyirbátori birtokán, az oláh demarkációs vonaltól 3 km.-re, táborozott. Legidősebb rajunk 30-as létszámmal dr. Bátori József k. r. tanár és dr. Zsembery Gyula vezetésével vízi mozgótáborozás keretében Passautól a gyönyörű Wachau-n keresztül Budapestig jött le csónakon (Kb. 600 km!) miközben Linz, Pöchlarn, Melk, Dürnstein, Aggstein, Greifcnstein, Bécs, Győr és Pannonhalma nevezetességeit is megtekintették. Mindkét tábor 3-3 hétig tartott és a sötétbarnára sült és megerősödve megérkező fiúk nagy örömet okoztak szüleiknek.
Az egész magyar cserkészmozgalomnak s egyúttal a piarista csapatnak is legkimagaslóbb eseménye augusztusban zajlott le Koppenhágában a négy évenként rendezett cserkész-világbajnokságon, a „Jamboree”-n. Ezen az „összejövetel”-en 33
nemzet versenyében a hatalmas Amerika és a gazdag Anglia után Magyarország lett a
harmadik és ezáltal a kontinensen a magyar cserkészetnek vezetőhelyet szerzett. Ebben
a dicsőségben igen jelentős része van intézetünk csapatának is. amelyből Sztrilich Pál cserkésztiszt és Hesz István segédtiszt a versenycsapat négy tagú parancsnokságában, Degré Alajos. Gundrum Kázmér, Ghimessy László, Holl Albert, Horváth Szabolcs, Károlyi Garibaldi és Koós Ádám a 48 főnyi versenycsapatban vettek részt. Sőt, Holl Albert a versenycsapat egyik őrsvezetője egyénileg is első lett az „Éjjeli nyomkeresés” versenyszámban, s elért egy értékes díjon kívül a dán cserkészszövetség „Jamboree”- érmét nyerte, melyet a cserkészek közül más nem kapott meg. A versenycsapatban levő kilenc cserkészünk derekas szereplésén kívül nem kevésbé volt fontos, hogy csapatunk dr. Lóky Béla főigazgató úr jóvoltából otthont és kiképző helyet nyújtott a versenycsapatnak s csapatunk vezetősége Sík Sándor k. r. tanárral az élén állandóan tevékenyen közreműködött a kiképzésben. A messze földre induló s onnan visszaérkező cserkészek a reménykedő Veni Sanctén és az alázatos Te Deumon kápolnánkban járultak a szentáldozáshoz. Így voltaképpen három táborozáson vett részt csapatunk, s a parancsnokság a régi tradíciókhoz híven most is állta elvét, hogy „anyagi okok miatt egy jó cserkészt sem hagy itthon” a táborozásról. Hála a szülők és jóakarók nagyarányú támogatásának, a múlt évben a Testvériségi Alapból kereken kilencmillió koronát fordítottunk szegénysorsú cserkészeink itthoni és külföldi táborozási költségeinek fedezésére. A kisebb tételek mellett különösen kiválik Maróthy Kálmán ezredes 2.000.000 K-ás adományával.
Decemberben vetítettképes beszámoló előadást tartottunk a nyári táborunkról.
Karácsonykor a rajok jól sikerült karácsonyestéket rendeztek. melyeken a fiúk
kölcsönösen megajándékozták egymást, a parancsnokság pedig kb. egymillió korona
értékű ruhaneműn kívül N. N. úr pénzadományát, egymillió koronát is kiosztott az arra
érdemesek közt. Ugyancsak a karácsonyi szünetben, december 26-jan. 3-ig dr. Bátori József k. r. tanár és Fináczy Ernő orvostanhallgató vezetésével a Sztrilich Tamás-raj 35-ös létszámmal sikerült téli tábort rendezett a Mátrában. Minden fiú megtanulta az egészséges síkfutást. Kár, hogy a kedvezőtlen időjárás miatt a Budapesten tervezett cserkész-síversenyt nem lehetett megtartani. Húsvéthétfőn valamennyi piarista gimnázium cserkészvezetői feljöttek Budapestre, és tanácskozásukon elhatározták, hogy az egységes piarista-cserkész szellem kifejlesztése, továbbá az egyes csapatok jó oldalainak közkinccsé tevése céljából ezen a nyáron egységes, nagy piarista tábort rendeznek Nagymaros közelében. A rendezést a pesti csapat vállalta. Jelenleg ennek a tervnek a megvalósításán dolgozunk.
1923/24; A Piarista Gimnázium évkönyvében megjelent éves beszámoló
Intézetünk cserkészcsapata ebben az iskolai évben ünnepelte tízéves (tkp. 11)
fennállását. Az ebből az alkalomból megjelent Tíz év c. három íves füzet felment a
részletezéstől. Megtalálható benne képekkel illusztrálva a csapat egész története:
évközi és tábori munkák, jótevők stb. Bamberger Istvánné az I. B. osztály
adományával együtt 100.000 K-t adott a cserkészet céljaira.
1922/23; A Piarista Gimnázium évkönyvében megjelent éves beszámoló
Intézetünk cserkészcsapata ez év tavaszán fennállásának tizenegyedik évébe lépett. Létszáma 160 fő. Az elmúlt nyáron Nógrádverőce közelében táboroztunk 160-an. Augusztusban mintegy tízen egyhetes mozgó-táborozáson bejárták a Mátra és Bükk vidékét. Augusztus végén a Szentendre közelében fekvő Stara-Vodánál tiszti táborozáson beszélte meg a vezetőség az elkövetkező iskolaév munkatervét. Ez alkalommal Szentendrén a parancsnokság tizenkét tagja egy éjszakai tűzvész eloltásában vett részt. A karácsonyi szünidőben a csapat 30 cserkésze tíznapos sítábort rendezett a Bükk-hegységben. Vállalkozásuk úttörő volt ezen a téren: Ez volt a magyar cserkészet első téli sítábora. A csapat az elmúlt évben öt rajra oszolva végezte szokott munkáját dr. Sík Sándor és Neuhauser Frigyes kegyesrendi tanárok, dr. Major Rezső, Sztrilich Pál szigorló orvos, Scherer István, Ivanich Ferenc és Hesz István egyetemi hallgatók vezetésével. November 1-én csapatunk egy évre megújította a fogadalmat. December 17-én és 18-án előadást rendeztünk a tornateremben. Az előadás műsora: két színdarab, szavalatok, majd a főparancsnok vetített képek kíséretében előadta a csapat múlt évi táborát. Az előadáson befolyt összeget (65.000 K) a szegénysorsú cserkészek táborozásának költségeinek fedezésére fordítjuk. A karácsonyt csapatunk december 21-én szűk körben, karácsonyfával, betlehemes játékkal, énekkel és uzsonnával ünnepelte. Az V. raj 32 jelöltje 1923. március 25.-én tett fogadalmat, az ünnepi beszédet dr. Balanyi György k. r. tanár mondta. Az áprilisban tartott jubileumi cserkészhéten csapatunk múltjához méltóan vett részt. Teljes számmal kivonult a vérmezői díszszemlére, a Rudas-fürdőben rendezett úszóversenyen mentőmutatványokkal aratott elismerést, díjat nyert a futó, úszó- és vívóversenyeken, ez utóbbin a tőrvívó csapatbajnokságot is (Fináczy Ernő, ifj. Lovrich József és Benedict János); a Németutcai iskola tornatermében értékes műsoros előadást rendezett.
1921/22; A Piarista Gimnázium évkönyvében megjelent éves beszámoló
Intézetünk cserkészcsapata az idén fennállásának tizedik évébe lépett. Létszáma
170 főre emelkedett. Az elmúlt nagy vakációban (július 1–20.) a fehérmegyei Csurgón
táborozott 130 fiúval. Az iskolaévben rendesen végezte szokásos munkáját
A cserkészek öt csapatban dr. Sík Sándor, Neuhauser Frigyes, Zimányi Gyula és dr.
Walter János tanárok vezetésével működtek. Segítségükre voltak dr. Mócsy János
Major Dezső. Sztrilich Pál, Spillenberg György, Engel Ágoston, Fritz László és
Scherer István cserkésztisztek, illetve segédtisztek, a diákok közül pedig Hesz István VIII. o. tanuló. Szeptember 8-án cserkészeink egy évre megújították fogadalmukat. A karácsonyt csapatunk december 23-án a tanári karral, a szülőkkel és a cserkészet barátaival együtt az intézet tornatermében karácsonyfával, betlehemes játékkal, színí előadással és uzsonnával ünnepelte. Az ünnepi beszédet Zimányi Gyula, a III. raj parancsnoka mondotta. Április 10-én naptávírók segítségével a csapat morse-táviratot küldött az esztergomi bencés fiúgimnázium cserkészcsapatának és annak válaszát intézetünkbe közvetítette. A vállalkozáson résztvettek a Regnum Marianum cserkészei is postagalambjaikkal. A vállalkozás sikere az illetékes körökben is nagy feltűnést és elismerést aratott. A csapat ezévi munkájának jelentős eseménye volt a gimnáziumban az elmúlt 10 év alatt leérettségizett volt cserkészeknek az „öreg cserkészek” csapatába való tömörülése. Ezek a 19–25 éves ifjak diáktestvéreikkel karöltve fogják végezni munkájukat a cserkészideálért. A 40 öreg cserkész a 29 jelöltnek fogadalomtételekor, május 21-én újította meg a liliomos zászlóra tett fogadalmát. Az ünnepi beszédet dr. Tomek Vince tanár mondotta. A május 25-i megyeri országos cserkészjátékon csapatunk 80 fiúval vett részt és a játékvezetőség teljes elismerését érdemelte ki. Az országos cserkészkiállításon csapatunk méltóképen szerepelt festményekkel, fényképekkel és kézügyességi tárgyakkal, ami elsősorban az év folyamán működő lakatos és könyvkötő műhelynek köszönhető. A csapat az idei nyáron július első három hetére Nógrádverőczére készül táborozni 150 cserkésszel. Csapatunk derekasan kivette részét a Magyar Cserkészszövetség munkájából is, aminek legszebb bizonyítéka, hogy az újabb magyar cserkészirodalom tekintélyes számú terméke csapatunk tisztjeitől került ki. (Sík S. Magyar Cserkészvezetők könyve, Major D.: Őrsvezetők könyve, Sztrilich-Mócsy: A cserkészsegítségnyújtás kis kátéja, Sztrilich-Mócsy: Tábori munkák, Dr. Mócsy: Cserkészfizika és kémia, Spillenberg Gy.: A magyar cserkész daloskönyve.)
1920/21; A Piarista Gimnázium évkönyvében megjelent éves beszámoló
Intézetünk cserkészei idén, 160-an, Sík Sándor, Neuhauser Frigyes, Erczbrucker
Aladár és Dragos Károly tanárok vezetése alatt négy csapatban működtek. A rendes
őrsi és csapatmunkán kívül lakatos-, asztalos- és könyvkötő-műhelyben is dolgoztak a
fiúk és számos intézeti és külső szolgálatot teljesítettek (rendezés, rendfenntartás, főleg
első segítségnyújtás, stb.). Az iskolában állandóan készen tartott mentőszekrény
lehetővé tette, hogy az osztályonkint külön kiképzett mentőcserkészek száznál több
esetben segítettek a rászorultakon. — Áprilisban az Uránia-szinházban tartott
vetítettképes előadás 10.000 K tiszta jövedelmet hozott a táborozási alapra. A mult
nyári bakonyi táborozáson 90 cserkész vett részt. Az idén a csapat (júl. 1–20.) a
fehérmegyei Csurgón fog táborozni, 130 fiúval.
1917/18; A Piarista Gimnázium évkönyvében megjelent éves beszámoló
Ötödik táborozásunkat a nyáron a Vértesek lábánál a környei tó partján tartottuk, két hétig; 60 fiúval. Csapatunk ez évben 119 tagból állott; vezette Sík Sándor tanár,
Neuhauser Frigyes, Zimányi Gyula és Sebes Ferenc tanárok, Sztrilich Pál, Spillenberg
György, Bátori József, Merkl Ferenc, Szerb Antal, Engel Ágoston, Mezey Vilmos és Horváth György diáktisztek segítségével. A munka a szokott mederben folyt, szolgálatokat a Szociális Missziótársulatnál teljesítettünk. — Szegényebb sorsú fiúk
táborozási költségeinek fedezésére a következő jószívű adományokat kaptuk: Pavlinovics Bernárd úr 220 K, Benedict Henrik úr 110 K, özv. Wetl Sándorné úrnő
110 K, Mezey Vilmos 50 K és Székely Endre 20 K.
1917; Cserkésztábor; Környe
1916/17; A Piarista Gimnázium évkönyvében megjelent éves beszámoló
Intézetünknek immár ötödféléves cserkészcsapata a múlt nyáron Szobon, az Ipoly partján (Hontm.) táborozott két hétig, 50 fiúval. E nyár folyamán az erdélyi menekültek segélyezésének munkájában segédkeztünk a ferencvárosi pályaudvaron és
Az Est tudakozódó irodájában, amelyet magunk láttunk el. Az év folyamán a Szociális
Missziótársulatnál végeztünk szolgálatokat. A munka a megszokott mederben folyt. A
csapat 75 főből áll, 8 őrssel és SÍK SÁNDOR intézeti tanár vezette, ZIMÁNYI GYULA és WALTER JÁNOS tanárok, FELLNER FERENC, SZÉKELY ENDRE, LANDAUER BÉLA, SZTRILICH PÁL, OLÁH JÁNOS és BÁTORI JÓZSEF diáktisztek segítségével.
1916; Cserkésztábor; Szob
1915/16; A Piarista Gimnázium évkönyvében megjelent éves beszámoló
Intézetünk cserkészcsapata, mely immár negyed féléves múltra tekinthet vissza, ez
évben is a már megszokott keretek közt folytatta munkáit. Még a nagy vakációban,
július első felében, tizenegy napig táboroztunk a szentjakabi tó mellett (Mogyoród és
Gödöllő közt); a táborozáson 35 fiú vett részt. Az elmúlt nyáron is folytatódtak a
szolgálatok: a Szociális-Missziótársulat könyvtárát rendezte a csapat, azonkívül a
Hadsegélyzőben teljesítettünk szolgálatot (az előbbit az egész éven át). A csapatnak
jelenleg 14 tagja teljesít katonai szolgálatot, közülük 10 a harctéren. A csapat életének jelentős mozzanata volt októberben A piarista cserkész kis kátéjának megjelenése, amely az eddigi gyakorlat alapján szabályozza a csapat szervezetét és munkarendjét. Ez évben 6, egyenként 7-8 tagból álló őrsre volt osztva a csapat, később a 3 jelöltőrssel a létszám 9 őrsre emelkedett, több mint 70 taggal. A csapatot SÍK SÁNDOR intézeti tanár, parancsnok vezette, SCHÜTZ ANTAL, ZIMÁNYI GYULA tanárok közreműködésével. Segítségükre voltak a diáktisztek: KŐRŐSY JÁNOS, GERŐ ZOLTÁN, STESSEL NÁNDOR egyetemi hallgatók, az intézet volt növendékei, azonkívül FINÁLY PÁL, PETHES LÁSZLÓ, WODECZKY IMRE VIII. oszt. tanulók, majd májustól kezdve, Finály és Pethes hadbavonulása után KÜRTHY SÁNDOR VII. oszt. tanuló. Az őrsök hetenkint őrsi órákra gyűltek össze, amelyeken praktikus és erkölcsi megbeszéléseket folytattak, különpróbákra készültek. Minden 2-3 hónapban tanártiszti őrsi-órát tartottunk, melyen az egyes őrsök valamelyik tanártiszt vezetése alatt a jellem és önnevelés körébe vágó dolgokról beszélgettek. Kéthavonként volt csapatösszejövetel, melyen a parancsnok vezetésével a csapat ügyeit beszéltük meg. A januárin 8 jelölt fogadalmat tett. A kirándulások közül nevezetesebbek: a szept. 19-iki, mikor cserkészeink, egy évre megújították fogadalmukat; a karácsonyi 3-napos csapattanácstáborozás Gödöllőn, elsősorban a további tervszerű munka megbeszélése végett; továbbá a május 7-i, melyen ZIMÁNYI GYULA tanártiszt úr ünnepi beszéde után 14 új cserkész tette le a fogadalmat. A karácsonyi szünidőben sikerült karácsonyestét rendeztek cserkészeink, amelyet BARTOS JÓZSEF kir. tanácsos, főgimn. igazgató úr, továbbá ZIMÁNYI GYULA és MAGAS MIHÁLY tanát urak is megtiszteltek látogatásukkal. Az iskolaév gyors befejezése nem vetett véget a munkának, amely a nyáron a kirándulásokkal és szolgálatokkal együtt folytatódni fog. Június második felében kéthetes álló táborozást rendezünk Szobon (Hontm.), amelyen kb. 50 fiú vesz részt.
1914/15; A Piarista Gimnázium évkönyvében megjelent éves beszámoló
Intézetünk cserkészcsapata, mely immár 2 éves múltra tekinthet vissza, a háborús
esztendőben még több oldalú és nagyobb tevékenységet fejtett ki, mint az előző
esztendőkben. Még a háború kitörését megelőző időben, júl. 3. és 20. között, a
csapatunk mintegy 50 tagja, a Regnum Marianum cserkészeivel közösen, a Magas- és
Alacsony-Tátrában táborozott. Végigjárta a Magas-Tátra fürdőit, tengerszemeit,
megtekintette a Barlangligeti cseppkő- és a Dobsinai jégbarlangot, majd Breznóbánya
mellett ütötte fel állandó táborát és sátrait és itt tíz napig élt szervezett cserkészéletet. A háború kitörésekor azonnal fölajánlotta segítségét a katonai hatóságoknak s a térparancsnokságon, különféle pályaudvarokon és jótékony mozgalmakban teljesített szolgálatot. Később a csapat arra való tagjai a mentőknek segédkeztek a sebesültszállításnál, a Vöröskereszt budai kórházában, a Kasselik-féle és a Révészutcai hadikórházban, továbbá a patronázsnál és a hadsegélyző hivatalban tevékenykedtek; részt vettek a Szociális-Missió-Társulat kezdeményezte könyv gyűjtésben a lábadozó katonák számára, szolgáltak az Orsz. Hadsegélyző Hivatalnál stb. A szolgálatokat addig és olyanmértékben, amint tehettük, mindvégig folytattuk. A csapat belső munkája részben folytatása volt az előző évinek. Ez évben is 10, egyenként 7-8 tagból álló őrsre volt osztva a csapat, melyet SÍK SÁNDOR, majd az ő távollétében két hónapig SCHÜTZ ANTAL intézeti tanár vezetett, ZIMÁNYI GYULA, MAGAS MIHÁLY, POZSGAI REZSŐ piarista és ZIMÁNYI MIHÁLY premontrei tanár urak közreműködésével. Segítségökre voltak a diáktisztek: MÓCSY JÁNOS állatorvos tanhallgató, FINÁLY LAJOS, GYERTYÁNFFY LÁSZLÓ, ROZGONYI ÖDÖN, SZTRILICH TAMÁS műegyetemi hallgatók, az intézet volt növendékei és MAJOR DEZSŐ, STESSEL NÁNDOR, VASS TIBOR, BRAUNER FRIGYIES VIII. o. tanulók. Minden őrs hetenként, majd a szolgálatokban volt elfoglaltságuk miatt kéthetenként egyszer őrsi gyakorlatra gyűlt össze, melyen a jellem- és önnevelés körébe vágó kérdésekről előadásokat és megbeszéléseket folytattak, szorgalmasan tanulták és gyakorolták a különböző cserkészismereteket és ügyességeket és előkészültek az egyes próbákra. Körülbelül havonként egyszer közös csapat összejövetel volt, melyeken a vezető tanárok elméleti és gyakorlati előadásokat tartottak vagy beszélgetéseket és vitákat folytattunk. A csapat és egyes őrsök — főképen a budai hegyekbe — több egész- és félnapos kirándulást tettek, melyeken gyakorolták a tanultakat, megfigyelték és élvezték a természetet. A kirándulások közül nevezetesebb volt a nov. 1-jei, melyen 20 új cserkész tette le a fogadalmat a jelenvolt szülők és ZIMÁNYI, SCHÜTZ, VAJNÓCZKY, POZSGAY és MAGAS tanár urak jelenlétében, továbbá a háromnapos gödöllői, melyet karácsonyi szünidőben tettünk, elsősorban a további tervszerű munka megállapítása végett. Az iskolaév gyors
befejezése rövid időre véget vetett az intenzív cserkészmunkának, mely azonban a
nyáron a szolgálatokkal együtt folytatást nyer. Tervbe van véve július első felére a
Velencei-tó környékére egy 8–10 napos álló táborozás, melyen mintegy 25-30 fővel
vesz részt.
1913/14; A Piarista Gimnázium évkönyvében megjelent éves beszámoló
Intézetünk cserkészcsapata, mely a múlt tanévben alakult, ez idén is sokoldalú és
eredményes munkát végzett. Ez évben tíz (egyenkint 6, illetőleg 7 fiúból álló) őrs
dolgozott, öt csapatba osztva, melyeknek élén Mócsy János állatorvos növendék, az
intézet volt tanulója, továbbá Gyertyánffy László, Rozgonyi Ödön, Sztrilich János
VIII. o., Major Dezső és Wass Tibor VII. o. tanulók álltak. A csapatot Sík Sándor
intézeti tanár vezette. Pozsgay Rezső és Magas Mihály tanárok közreműködésével.
Minden őrs hetenként egyszer őrsi gyakorlatra gyűlt egybe, melyen a jellem és az
önnevelés körébe vágó kérdésekről előadásokat és megbeszéléseket tartottak, tanulmányozták és magyarázták a cserkésztörvényt, szorgalmasan tanulták és
gyakorolták a különböző cserkészismereteket és ügyességeket és előkészültek az egyes
próbákra. A haladás főként a műszaki ismeretek, a főzés és az elsősegély nyújtás terén szembetűnő. A csapat tagjai valamennyien elvégezték az újoncpróbát, 25-en letették a másodosztályú, 18-an az első osztályú próbát. Az utóbbiak közül 9-en dr. Pákozdy Károly iskolaorvos előtt a mentővizsgát is kiállották. Körülbelül havonkint egyszer közös csapat összejövetel volt, melyeken elméleti és gyakorlati előadásokat,
beszélgetéseket és vitákat tartottak. Az előadásokat dr. Schütz Antal, a három vezető
tanár és az idősebb fiúk tartották A csapatok és egyes őrsök több egész- és félnapos
kirándulást tettek a budai hegyekbe, melyeken a természetben is begyakorolták a
tanultakat, megfigyelték és élvezték a természetet. A kirándulások közül
nevezetesebbek: a háromnapos gödöllői tiszti-kirándulás, melyen — a tervszerű és
egyöntetű munka megalapozása végett — a karácsonyi szünidőben a vezető tanár és a
két felső osztályból nyolc fiú vett részt; valamint a májusi, melyen a cserkészek
védőszentjének, szent György Lovagnak ünnepét ülték meg és Magas Mihály mondott
ünnepi beszédet. Az idei cserkész-év legemlékezetesebb napja azonban május 24.-e
volt, amikor a csapat új zászlóját áldotta meg a templomban Bartos József kir.
tanácsos, intézeti igazgató. A remek fehérselyem-zászlót, (melynek egyik oldalát a
piarista címer, a másikat a cserkészliliom díszíti) Őnagysága özv. dr. Székely Ádámné
úrnő, a hozzávaló szép fehér selyemszalagot («Légy résen!» felirattal és az ünnep
dátumával) Őnagysága Klimes Ottóné úrnő ajándékozta a csapatnak A szertartás után
az intézet udvarán cserkészünnepély volt, melyen az intézet igazgatója átvette és bölcs, meleg szavakkal adta át a fiúknak a zászlót, Zimányi Gyula kegyesrendi tanár mélyen járó, gondolatokban gazdag ünnepi beszédet mondott, Bátori József Radványi Kálmán alkalmi költeményét szavalta, a csapat énekkara pedig Magas Mihály vezetésével
három művészies cserkészdalt adott elő. E számokat cserkészmutatványok (mentés,
kötélhíd-verés, szabadgyakorlatok) követték, majd az egész csapat a cserkésztábort
mutatta be nagy hatással, (három sátorral, két tűzhellyel, főzéssel, sütéssel, tábori
telefonnal, naptávíróval stb.) Az ünnepélyen, mely a Himnusszal végződött, több mint
ötszáz főnyi díszes közönség gyűlt össze, melynek főként dr. Hénap Tamás piarista
rendfőnök, Fekete Endre, Takács József, Farkas József, Szölgyémy János, dr. Jászay
Rezső házfőnök, dr. Acsay Antal kormánysegédek, Bakács József belvárosi apátplébános, Tolnay Kornél, Molnár Viktor volt államtitkár, dr. Hültl Dezső műegyet.
tanár, dr. Parall Ferenc nyugalmazott kúriai bíró stb., továbbá a budapesti cserkészcsapatok megjelent tisztjei adtak díszt. A múlt nyáron több kisebb kiránduláson kívül a csapat 14 tagja a vezető tanárral részt vett a Vágon a Zászlónk
rendezte tizenhét napos kiránduláson. Az idén július első felében a fiúk egy része a
vezető tanárokkal Breznóbánya vidékére tervez a Regnum Marianum cserkészeivel
közösen kéthetes táborozást (kirándulásokkal a Magas-Tátrába, a dobsinai jégbarlangba stb.)
1912/13; A Piarista Gimnázium évkönyvében megjelent éves beszámoló
Az intézeti Sportkörön belül megalakult az idén gimnáziumunk Boy-Scouts-csapata
is. Az életrevaló mozgalom, amelyet Baden-Powell generális alapított és amely
Angliából kiindulva ma már az egész művelt világon virágzik. Immár nálunk is
elkezdte sokoldalú munkáját az ifjúság jellembeli, testi és praktikus irányban való
nevelésére. — Intézetünkben ez évben kilenc (egyenkint 7-7 fiúból álló) őrs alakult,
akiknek élén három csapatvezető áll (Gyertyánffy László VII. o. t., Major Dezső VI. o.t., és Wass Tibor VI. o. t.). — A csapatot SÍK SÁNDOR intézeti tanár vezette,
SCHÜSSLER ALBERT és HÁMOS NÁNDOR tanárok közreműködésével. Minden őrs hetenként egyszer őrsi gyakorlatra gyűlt egybe, amelyen a jellem és az önnevelés körébe vágó kérdésekről felolvasásokat és beszélgetéseket tartottak, tanulmányozták és magyarázták a cserkésztörvényt. Szorgalmasan tanulták és gyakorolták a különböző cserkészismereteket és ügyességeket (hordágy és szabad tűzhely-készítés, Morse-jelzések, csomókötések, térképolvasás, megfigyelés, fegyelmezett menetelések, stb.) A csapatok és egyes őrsök — mindig tanári vezetés mellett — több egész és félnapos kirándulást tettek a budai hegyekbe, melyeken a természetben is begyakorolták a tanultakat. A vezetők részt vettek az első magyar cserkészőrsvezetői tanfolyamon is. A fiúk valamennyien kiállották az újoncpróbát és
június 8-án du. a Farkasvölgyben szép ünnepség keretében tették le a hármas
cserkészfogadalmat. Az ünnepségen, mely az intézeti tanárok, szülők és a budapesti
cserkészcsapatok jelenlétében folyt le, dr. SCHÜTZ ANTAL mondott ünnepi beszédet;
MAJOR DEZSŐ VI. o. t., csapatvezető, a cserkészekre kötelező mindennapi jótettről
adott elő, a fiúk pedig hazafias és cserkészdalokat énekeltek, majd a fogadalom letétele után nagy tetszés között cserkészgyakorlatokat mutattak be. — A fiúk egy része a vezető tanárokkal részt vesz nyáron a Zászlónk rendezésében a Vágon történendő tizenhét napos első magyar cserkésztáborozáson is.
1913; Vági tutajút; Kralován-Komárom
A Vadgalamb nevű tutajon 14 cserkész és 3 vezető utazott.
1913. június 8.; Az első fogadalomtétel; Farkasrét; írta: Pipics Zoltán
Most következett a fogadalomtétel. A kilenc őrs egymás mögötti arcvonalban felállt, mindegyik csapatvezető megtette a jelentését a csapatparancsnoknak, hogy kik akarnak fogadalmat tenni. Tisztelgés után Sík Sándor tanár úr felolvasta a fogadalom szövegét, amit az egész csapat utána mondott. Azután sorban végig járt az őrsök között, mindenkivel kezet fogott, átadva a kalapot és a boto, mondván: "Foglald el helyedet!" Ezzel az első piarista csapat fogadalmas cserkésszé lett.
1912; Az első csapattagok
1912-ben budapesti piarista diákok azzal a kéréssel fordultak osztályfőnökük, Sík Sándor felé, hogy alapítsanak egy cserkészcsapatot. Sík Sándor komolyan foglalkozott már addig is cserkészettel, így megalakult a 2. sz. BKG, a Budapesti Kegyesrendi Gimnázium cserkészcsapata. Második, mert az országban a második hivatalosan megalakult csapat volt. Első parancsnoka Sík Sándor volt.
1910; A kezdet; Nagybecskerek
A cserkészetről először a negybecskereki piarista gimnázium évkönyve számolt be 1910-ben. Röviden ismerteti Baden Powel 1908-ban megírt Scouting for boys (Cserkészet fiúknak) című könyvét. Új, izgalmas kalandokat ígért a cserkészélet, így hamar teret hódított az akkori ifjúság köreiben.
Page updated
Report abuse