Blog

Újabb program valósult meg a menekültszállókon csapatunk szervezésében

Nagy várakozás előzte meg a a bánya utcai menekültszállóra tervezett november 13-ai látogatásunkat, melyet a kósza portyánk keretein belül valósíthattunk meg. Az érkezésünkre egyből rohantak a gyerekek a közösségi térbe és nagy lelkesedéssel várták az elkövetkező történéseket.

Ismerkedés gyanánt egy lánccal kezdtünk, ahol mindenkinek az előzők nevét és kedvenc mozdulatát, majd a sajátját kellett bemutatnia. Ebből óriási nevetés lett, hiszen a gyerekek miatt extrémebbnél extrémebb pörgőrúgásokat kellett volna abszolválnunk, amik többnyire nem sikerültek. Ezután jöttek az energizáló játékok, mint például a japán foci, a célbadobás és a személyes kedvencem erről a napról, a mire 10-ig számolok, hiszen ezalatt a játék alatt a gyerekek is bevonódtak, segítettek kitalálni mi legyen a következő feladat és ekkor hangzott el az is, hogy mindenki érintsen meg valakit, akit szeret. Nagyon jó volt látni azt, ahogy mindenki rohan és ölelgeti egymást és minket is. Ezután a lányok és a fiúk kettéváltak. A fiúk nindzsáztak, fociztak, míg mi lányok hajat fontunk, rajzoltunk, énekeltünk. Kis idő múlva, mikor újra együtt volt mindenki, nekikezdtünk a kézműves programnak, ahol lehullott levelekből és termésekből készítettünk alakzatokat. Volt aki hercegnőt, pillangót, más teknőst vagy sárkányt készített. A nyugis blokk után következtek a szabadban éneklős, tábortűzi játékok. A gyerekek kedvence, amit többször egymás után sem untak meg, “a gyertek ide ludaim” népijáték volt.

A nap végén kézenfogva kísértek minket a kapuig, ahol még az utolsó utáni pillanatokban is ölelgettek minket. Összességében sok nevetés és önfeledt játék képezte a napunkat, nagyon jó élményekkel gazdagodtunk. Rendkívüli gyerekeket ismertünk meg, akik rengeteg szeretetet adtak abban a rövid kis időben is, míg mi ott voltunk. Mindenkinek ajánljuk, aki csak teheti, hogy menjen és tartson programot nekik. Biztosak vagyunk benne, hogy nem fogjátok megbánni.

Varga Liza

Évnyitó csapatkirándulás

Október 16-án sor került az év első csapatprogramjára. Sok "régi arc" is előkerült, de az újak is rengetegen voltak, hiszen egy új fiú és egy új lány őrs is indult idén szeptemberben. Krándultunk egy jót, majd kisportoltuk magunkat. Méta, nyakkendőharc. Ez volt a tökéletes recept. A napot egy szülőkkel közös misével, majd agapéval zártuk.

Jota-Joti 2022. október15.


Egy szép szombati napon részt vettük a Jota-Joti (World Scout Jamboree On The Air) nevű programon, aminek keretein belül skypon tudtunk beszélgetni cserkészekkel a világ minden tájáról. Összefoglalónkat alább olvashatjátok.

Délelőtt 11- re ott is voltunk a Piarista Gimnáziumban, véleményem szerint jól lett időzítve a program, aludni is lehetett, viszont még maradt időnk a JOTI-ra. Eleinte kevesecskén voltunk, és senki nem mert odaülni a géphez, úgyhogy miután a két legjobb angolosunk elment valahova jobb híján nekem Csonginak és Gabinak kellett bejelentkeznünk. Csongi, mivel szervező volt elég gyorsan le kellett lépnie, így én és Gabi (aki németül tanul) maradtunk ott. Még ebéd előtt sikerült beszélnünk (beszélnem) Lengyelekkel, Malájokal és nem utolsó sorban Csehekkel. Közben a lányok nagy része átment a másik terembe, és ott folytattak beszélgetést cserkésztestvéreikkel a világ másik feléről.

Elkövetkezett az ebéd ideje, ahol mindenki az otthonról hozott finomságait fogyaszthatta el, (akinek nem volt ilyen az lement a KFC-be...). Mindezek után még beszélgettünk egy kicsit, majd különféle hadijátékok jöttek, amik nagyon izgalmasak és változatosak voltak. Közben pedig egyre több ember jelent meg. Még több beszélgetés következett, és sikerült nagyon sokat megtudnom bizonyos keleti kultúrákról a JOTI kapcsán, de nem csak mi gyarapítottuk tudásunkat, Miki elkezdett néptáncolni, hogy azt mutassa be, mint hungarikumot. Már közeledett az este és eléggé elfáradtunk, lassan a kisebbeknek menniük kellett haza. Gondolom nem kell mondanom, hogy mindeközben eléggé fogytak a mindenféle nasik, de egy finom pizzának mindig van hely úgyhogy abból lett a vacsora.

Szerencsére most is volt lehetőségünk a bentalvásra, de előtte azért Munchkin-oztunk egyet. Majd mind le- (vagy fel) terítettük hálózsákjainkat és bár az utcák kicsit zajosak voltak, mindannyiunkat elnyomott az álom. Másnap reggel egy remek ébresztő után egy még remekebb reggeli torna következett egy még annál is remekebb futkorászással a folyosókon. Miután felpörögtünk, mint tisztességes cserkészek nekiláttunk a takarításnak, ami gyorsabban ment, mint gondoltam. Remélem még nagyon sok ilyen jó programunk lesz az elkövetkezendő években.

Garzó Gergő,
Vidra őrs

Kettesek Ravennában: Csapattábor 2022

Júliusban tíz fantasztikus napot töltöttünk a Siklós melletti "Ravennában". Alább olvashatjátok beszámolónkat és tekinthetitek meg videónkat a csapat nyári attrakciójáról.

Az első nap a leutazással telt 2.sz Sik Sándor cserkész csapat tagjai számára. Budapestről indulva koradélutánra érkeztek meg Siklósra, ahol az előtáborozók tárt karokkal fogadták őket. Mindenki üdvözölte rég nem látott barátait, és indulhatott is az építkezés. Mivel a közös építmények nagy részét (konyha, ebédlő, latrina, fürdősátrak,stb) már az előtáborozók megépítették a gyerekeknek csak az őrsi körletükre kellett koncentrálniuk. Felkerültek a sátrak, a függőágyak és különleges építmények is elkezdtek épülni, Africa provincia (Vidra őrs) például egy torony felhúzásába kezdett bele, bejáratnál pedig még az előtábor alatt épült egy kisebb vár. A vacsora otthonról csomagolt szendvics volt. A napot pedig egy varázslatos tábortűzzel zártuk.

Miután mindenki változó kedvvel és sebességgel felkelt, a második napi lelkességi szinttel vett részt a reggeli tornán, zászlószeren majd jó étvággyal látott hozzá a reggelihez. Utána neki lódultunk az építkezésnek, befejeztük az őrtornyunkat, ráadásul meg létrát is kötöztünk hozzá. Ezzel el is készült a körletünk. Az ebéd után megindultunk a vár felé, amit a Tenkes alján a hozzá méltó lelkesedéssel fedeztük fel. Majd miután elterjedt a hír hogy a várudvaron kötelező jelleggel ismerkedős játékok zajlanak néhányan még a vár további rejtelmeit kezdték el kutatni, mások pedig boldogon integrálódtak az ismerkedésbe. A misén megérkezett Donát is így már teljessé vált az őrs. Este a tábortűznél már némileg megbomlott figyelemmel de annál több lelkesedéssel vettünk részt a KJK- án. A tűz körül ott maradottakat, pedig a Százholdas pagony lakói szórakoztatták . Végül a holnap felvirradó nap iránti várakozással eltelve hajtottuk álomra a fejünket.

Takács Levi

Africa provincia helytartója (Vidra őrs)


Aznap reggel minden őrs magának készítette a reggelit. A barbár testvér népünkkel együtt főztünk és fogyasztottuk el ételeinket. A munkamegosztás abszolút jól működött, mindenki tudta mi a dolga és hol kell segítenie. A különleges az volt a reggeliben, hogy előre meghatározott alapanyagokból lehetett csak sütni, főzni. A hangulatos sütögetés után jöhetett az étel elfogyasztása, melyet általunk meghívott Szenátor jelenlétében tehettünk meg. A hosszadalmas reggeli után, több állomáson extra tudásra lehetett szert tenni. Én a Szergely által tartott programon voltam ahol először arról volt szó, hogy ha külföldiek közé keveredünk milyen helyzetek állhatnak elő és azokra hogyan reagáljunk. Ezeket el is játszottuk + egy része megtörtént eset volt. Aztán arról beszéltünk hogy Magyarország világviszonylatban hol helyezkedik el szegény, közepes vagy gazdag ország. Beszéltünk még a NATO, EU, és hasonló szervezetek mivoltáról. Hogy mikor alapították, miért, hogyan stb. A nap későbbi rész sportolással telt. Volt méta és scout ball. Mi csak métáztunk és pokoli nagy hőség volt, megszámlálhatatlan marmonkannányi víz fogyott el.

Bényi Dávid

Gallia provincia helytartója (Ocelot őrs)

A tábor negyedik napja igen eseménydúsra sikeredett. Délelőtt a katasztrófavédelem emberei érkeztek előadni és foglalkoztatni minket. Egy kicsit hosszúra nyúlt lelki beszéd után mindenki választhatott a neki tetsző játékok közül. Különböző fejtörők és ügyességi játékok mellett lehetőség volt megbabrált biciklikkel és ún. drogos szemüvegekkel ismerkedni. A szemeket megtréfáló szemüvegek osztatlan sikert arattak, az emeletes bicikli azonban okozott némi kellemetlenséget három darab törött lábközépcsont formájában. Délután korosztályos program következett, ahol a cserkészek jót játszottak, a kószák agyában pedig sok értelmes és még több kevésbé szalonképes ötlet fogant meg a jövő ideális társadalmáról. A napot egy nagyon tartalmas lelki tűz zárta, ahol mindenki hálát adhatott valamennyi cserkésztestvérének, hogy együtt tölthetik az időt a táborban.

Janitsáry Ágoston

Britannia provincia helytartója (Rozsomák őrs)

Reggel, mikor a napostiszt felkeltett minket, még nem tudtuk, hogy milyen klassz programunk lesz aznap. A napunk egy reggeli tornával indult, majd zászlófelvonás következett. Ezután Bori (az őrsvezetőnk) mondta nekünk, hogy ma lesz a portya, és hogy ehhez most menjünk, és pakoljunk össze a kis táskánkba. Miután ez megvolt, lementünk a pizzériába (ebédlőbe), és mindegyik őrs kapott pár kiló kenyeret, húst, párizsit, krumplit, egy bográcsot, egy öt literes kannát és fűszereket. Indulás előtt még gyorsan szereztünk egy kisbaltát és egy gyalásót is. Ezek után nekiindultunk a túrának. Ahogy elindultunk, elkezdtük hangosan énekelni. Olyan népdalokat, amiket táborban tanultunk. A faluban a cserkészindulót énekeltük, így minden járókelő felfigyelt ránk. Hogyha ettől még nem lettünk volna feltűnőek, akkor attól biztosan, hogy a Luca kezében a gyalásó volt, Fanninál a bogrács, Borinál az öt literes kanna, és Petra táskájának az oldalában a balta volt. Siklóson Bori kezéből kiesett a térképünk, így pár perc múlva a vezetőség elküldte neki online. Miután újra tudtuk az utat, hogy merre menjünk, újra nekiindultunk utunknak. Egy idő után kiérünk a faluból egy kereszteződéshez, ahol Luca az egyik útra mutatva elkiáltotta magát, hogy „a maci ösztönöm azt súgja, hogy erre kell menni”. De sajnos a térkép mást mutatott, így nem a maci ösztönt követtük. Mentünk egy darabig ezen az úton, mikor egy újabb elágazáshoz értünk. Itt kerestük a sárga jelzést, de hiába. Ezért vissza kellett menni egy kicsit, és azt hittük, hogy a „maci ösztön” szerint kell menni, de mégsem. Kis idő múlva megtaláltuk a majdnem tökéletes táborhelyet, ahol gyorsan a polifomokat kiterítve pihentünk, beszélgettünk egy kicsit, majd Lillát hirtelen megcsípte egy földi darázs, így gyorsan szóltunk Borinak. Kis idő múlva már nem is fájt Lilla keze, így elkezdtünk vacsorához tüzet rakni. Kicsit féltünk, hogy valaki arra jön, emiatt Dóri a baltát el sem engedte. Vacsora után ledőltünk a polifomokra, csak mivel egy hegyoldalon voltunk, nagyon ferde volt a talaj. Emiatt mindig egymásra csúsztunk a ponyván. Ennek ellenére a kilátás gyönyörű volt, még a táborhelyet is elfeledtük. Mivel kicsit megijedtünk, amikor egy-egy madár lépteit hallottuk, Bori éjszakára egyik oldalára rakta a baltát, a másik oldalára pedig a kését. Így aludtuk végre el egy újabb izgalmas nap után...

Meskó Lelle

Achaia provincia tagja (Menta őrs)

Miután a provinciák visszatértek portyáikról a Senatus és a római birodalom lakói újra találkoztak. Megosztották egymással útjaik izgalmait, kihívásait élményeit, A provinciák helytartói is egymás között osztották meg tapasztalataikat. A nap további része nyugodtan telt, kipakoltunk táskáinkból és visszahúzódtunk a tábor életébe. Este vacsoránál minden provincia pár mondatban elmesélte kalandjait Ravenna népének, ezután pedig a jól megérdemelt és várt alvás következett. A hetedik nap a zászlófelvonás, és reggeli után kezdetét vette a hadijáték. Ez egy különleges, jegyrendszeres hadijáték volt. Ez azt jelentette, hogy két csapat volt, mindkét csapatnak voltak pontjai, anyacsavarok formájában. Ezeket a másik csapat tagjainak legyőzésével lehetett zsákmányolni, majd mindenféle finomságokat vásárolni belőle. Szerencsére a hadijáték végén Császár urunk, és Odoaker jóvoltából a legyőzöttek is jól lakhattak. Az ebéd után kézműves program volt az esedékes, ahol lehetett fát faragni, festeni, babákat és szütyőket varrni, paracord karkötőt készíteni és még indiáncsomózni is. Este pedig nagyszerű tábortűz körül élvezhettük a hűvös nyári estét.

Kollarik Bercel

Pannonia provincia helytartója (Tigris őrs)


A nyolcadik napon, a cserkészek részt vehettek, egy újabb lelki programon. Ennek a fókuszában az állt, hogy a korosztályokat és nemeket, a saját módjukon fogjuk meg. A legkisebbeknél a szeretetről volt szó. Az került megfejtésre, hogy mit jelent a szeretet, mi kell hozzá, és mit gondolnak egyáltalán róla a gyerekek. A kicsit nagyobbak, már komolyabb témákba mentek bele, felolvasásra került a szeretet himnusz ami alapján ment tovább a beszélgetés. A cserkész korosztálynak volt még egy olyan feladata hogy 10 perc alatt a természetben keresniük kellett három dolgot ami istenre emlékeztette őket, és utána egyesítve, egy valamit létrehozni a gyűjtött dolgokról. A gimnazista, kószáknak, egyedül kellett elvonulniuk egy pár bibliai idézettel, és összekötni a saját életükkel, valami párhuzamot, esetleg tanulságot keresni a részletekben. Ezek után, egy közös szentmisén vettünk részt. A Siklósi plébános látogatott el hozzánk, ahol a réten, teljesen nomád körülmények között bemutatott egy szentmisét. A mise alatt különböző gitáros énekek hangzottak el, nagyon meghitt szép hangulata volt. A következő programpont pedig, egy fényképezkedés volt, ahol elkészültek a teljes csapatot ábrázoló csoportképek.

Jász Erzsébet

Achaia provincia helytartója (Dália őrs)

A 2022. július 16-a, tábor 8. napja nem mindennapi eseményeket tartogatott a táborozók számára. A nap különlegessége abból is látszott, hogy csapatunk korábbi tagjai közül néhányan le is látogattak Siklósra, hogy tanúi legyenek a történelmi eseménynek, nevezetesen a csapatparancsnokság átadásának. Ilyen utoljára 2017-ben történt a csapat életében. Most jómagam, öt évnyi szolgálat után Szergelynek adtam át a parancsnokságot. Az átadásra egy közös tábortűz után került sor. A sokaság elvonult a szertartás helyszínére, a tűz körül csak Szergely és én maradtunk. Néhány jótanács, bátorítás és élmények megosztása után egyesével vonultunk végig azon az ösvényen, amit a csapat őrseinek egy-egy képviselője alkotott. A kis út során meghallgathattunk egy-egy személyes történetet azzal kapcsolatban, hogy ki miért lett cserkész, mit jelent számára csapat és a cserkésztörvény. Az ösvény végén a többiek már szépen felállva várták megérkezésünket. A szertartás keretében sor került a csapatzászló átadására az új parancsnoknak, illetve vezetőségének. Ezen kívül sor került néhány ajándék és útravaló átadására. Szergelynek egy szimbolikus jelentésű görögdinnyét ajándékoztam, én pedig, Dáviddal együtt egy-egy csapat logóval ellátott kést és a csapattagok által aláírt magyar zászlót, valamint egy üzenetekkel teli befőttes üveget kaptam. Az alkalom nagyon meghitt és személyes volt, képviselve volt a csapat múltja, jelene és jövője. A szertartás végén az új parancsnok egy felnőtt cserkész nyakkendőt adott át nekem, ami a csapatban való aktív tevékenykedésből való visszalépést szimbolizálja. A szertartás végén a GH jóvoltából egy kiváló fánk lakomán vehettünk részt. Ez egyben ennek a nagy jelentőséggel bíró napnak a zárása is volt.

Tirczka Sebestyén

Flavius Romulus Augustulus, a Római birodalom császára (Táborparancsnok)

Szalay Gergely Andrásnak hívnak, 2013 óra vagyok cserkész, az utóbbi években Viza őrsöt, majd pedig a Sztrilich Tamás rajt vezettem. Ezeket a sorokat most azért írom mert az a megtisztelő, de cseppet sem könnyű feladat ért, hogy az elkövetkező években én vezessem a csapatunkat. Rendkívül jó helyzetben veszem át a csapatot Sebitől, hiszen sok kiváló cserkésszel és vezetővel gazdagodott közösségünk az Ő parancsnoksága alatt. Nekem az elkövetkezendő években az lesz a célom, hogy ugyanezt a felívelő, növekvő pályát tarthassuk. Ugyanakkor fontosnak érzem a csapatunk eddigi identitásának, családias, befogadó közösségének a megtartását, sőt megerősítését is. Szerintem ezt leginkább a csapat eddigi hagyományainak ápolásával, a raji rendszer további erősítésével, és egy ideális taglétszám elérésével lehet megvalósítani.

Szalay Gergely András

Odoaker, germán hadvezér (2. Sík Sándor Piarista cserkészcsapat parancsnoka )


A napot szokásosan reggeli tornával kezdtük, ezután Reggeli matutinum (zászlófelvonás) következett. A 9. nap Lupus Szenátor (Farkas) volt a Censor. A mensa matutina különleges rántotta volt szalonnával és paprikával. A délelőtti program Kalmár Játék volt, ahol különböző állomásokon lehetett kereskedni nyersanyagokkal, valamit bizonyos műhelyekben különböző portékákat készíttetni. A játék akkor ért véget, amikor valaki megcsináltatta és eladta Poszeidon szigonyát. Jött a cena (ebéd) amin a keretmeséhez hűen (lemondatták a császárt) császármorzsa volt a gyerekek által hozott lekvárokkal. Ezután egy különleges program következett, ami keretében minden provincia (őrs) önállóan főzött egy-egy tésztaszószt, amihez a cibórium (GH) szolgáltatott különböző tésztákat. Ezeket együtt fogyasztottuk el, így mindenkinek lehetősége volt megkóstolni a többi küldöttség főztjét. Ezután balantio (fürdés) következett, majd a Nap fénypontja következett a Lux in tenebris (tábortűz). Ez volt az idei tábor utolsó Vespertinája, amit a leköszönő és az új csapatparancsnok közösen tartott. Ezután a többi naptól eltérően nem volt Vespera (zászlólevonás), hanem aki szeretett volna még kint maradhatott a tűznél. Itt még sokáig játszottunk, énekeltünk, de pihenni is kellett mert másnap már tábort bontani kellett.

Somogyi Marica

Hispánia provincia Helytartója (Ribizli őrs)

Ravenna népe sok közös kalandon esett át. Midőn a szenátorok felkeltek kúriájukban belátták, eljött a búcsú ideje. Búcsút kellett venni a vízvezetéktől, mely hűsítően ontotta szomjuk, búcsút a pizzériától és a sok finom falattól. Búcsút a fórumtól a bolondos balneától és még a latrinától is. Új idők jönnek, új idők Rómának, a császárnak és legfőképp a népnek. A senatus segítkezett a helytartóknak, küldöttségeknek összepakolni a nagy útra. Hazatérnek, bár eme szó vegyesen vonzó és taszító is, hisz Ravenna is otthonunkká vált. Midőn az éjszaka leszállt a város nem volt többé, a provinciák küldöttei távoztak épp csak eleget otthagyva, hogy Ravenna emléke soha el ne vésszen.


Simon Benedek

Senator, A cibórium ura

A táborban készült videónkat pedig ide kattintva tekinthetitek meg.

Összefoglaló: Somogyi Marica

Képek, videó: Borka János

Új parancsnok a csapat élén

A 2022-es siklósi nyári táborban, ünnepélyes keretek között, öt éven át tartó szolgálat után Sebi átadta Szergelynek a csapatparancsnokságot. Szeptembertől már az új vezetőség viszi tovább nagy lendülettel a csapat ügyeit. Sebivel együtt Dávid, a csapatparancsnok korábbi helyettese is visszalépet az aktív csapat életből, de a háttérből továbbra is támogatják a csapat működését.

Isten áldását kérjük az új vezetők munkájára!

Tavaszi portya 2022. április 22-24. Drégelypalánk

Kirándultunk, megáztunk, bővültünk...

Gyönyörű napra ébredt a Nyugati-pályaudvar április 22-én, hiszen délután 5-kor, több mint 50 dolgos cserkész látogatta meg a 4-es vágányt, ahol gyorsan fel is szálltak a Vác felé tartó emeletes vonatra.

Vácon egy régebbi, kisebb szerelvény várta őket, így alig fértek fel a 'kisvasút'-nak kikiáltott járgányra, de - ha sokan állva is - végül felfért mindenki. A cserkészek közelében ülő utasok a vidámság, móka és kacagás levegőjét, avagy a 'cserkész levegőt' szívhatták magukba egészen Sáferkút állomásig, ahol cserkészeink elbúcsúztak a felvidított utasoktól és a szerelvénytől. Egy rövid sétát követően megérkeztek a Josef's Nomad Kempingbe, ahol szinte azonnal megkezdődött a táborépítés. A sátrak tüneményes gyorsasággal felverődtek, majd Isten jelezvén, hogy nem hiába vertek sátrakat a cserkészek, kinyitotta az égi csapokat és eleredt az eső. A sátrak nagy része jól vizsgázott, bírta az esőt, azonban néhány sátor beázott. A pórul járt sátorlakók a konyhául és raktárul szolgáló ház nappalijában kerestek menedéket ékszakára. De ne rohanjunk előre, az alvás előtt még rengeteg izgalom várta a cserkészeket.

Az este az otthonról hozott elemózsia elfogyasztásával kezdődött, amit persze élénk beszélgetések kísértek. Miután mindenki jóllakott kisebb csoportokra oszlottak a gyermekek és egymás jobbani megismerésére szolgáló játékokat játszottak, hiszen sokan most találkoztak először az újonnan érkező tagokkal. Mivel már későre járt és az eső ellehetetlenített minden további tevékenységet, nem maradt más hátra, mint az alvás. Természetesen nem volt meleg éjszaka, de minden derék cserkész hősiesen kihúzta reggelig, amikor is mindenkinek a mosdó előtt volt jelenése. Az ajtót hirtelen kirúgta Shrek és számonkérte a cserkészeket, hogy mit keresnek a mocsarában. A meneküléshez gyorsan bemelegített a csapat, de egy fogó keretein belül Shrek elkapott mindenkit. Végül sikerült megbékélni a zöld lénnyel és békésen folytatódott a nap. Egy gyors cserkész ing osztást után, ünnepélyesen felvonták a zászlót a cserkészek. A zászlószer után rögvest, egy finom reggeli várta a őket, de az emésztésre nem maradt sok idő, hiszen a táplálkozás után negyedórával már meg is indult a menet a Drégelyi Vár maradványi felé.

Felérkezvén, egy ügyes kósza szólott, aki egy óriási várfoglalós számháborúra hívott mindenkit. A vár védelmi és támadási szerepét fordulóról fordulóra cserélgették a csapatok. Az aktuális várvédők mindkétszer sikeresen megvédték a zászlót a betolakodóktól. Végül egy harmadik, mindent eldöntő fordulón vívtak meg az Aranyoskák és a Bájoskák. Itt csak az számított, hogy melyik csapatból hányan halnak meg. Végül szoros küzdelemben az Aranyoskák csapata győzött.

A háború maradványait eltakarító, hátramaradt kószák egy rövidebb utat választva mindenki elé kerültek a várból lefelé tartó úton. Jó cserkészhez méltóan énekkel várták be társaikat, majd mindannyian visszatértek a táborhelyre. Egy ebéd következett, majd egy óra csendes pihenő. Gyülekezés után, méta vette kezdetét és egyéb sportos vagy nem sportos játékok, a nagy réten, miközben az újoncok Fiona megmentésén ügyködtek. A játékok több óra hosszat eltartottak és a párhuzamosan zajló mentőakció is sikerrel zárult. Egy finom vacsora jött a játékok után, ami a Simonoknak hála két fogásos volt. Egy barackleves és egy csilisbab. Egy kis pihenő, készülődés, tábortüzi szám ötletelés után következett a nap fénypontja, a várva várt tábortűz, ami rengeteg nevetéssel, énekléssel és minden féle jósággal telt. Az este folytatásaként a 2. sz. Sík Sándor Piarista Cserkészcsapat immáron hivatalosan is bővült 21, azaz HUSZONEGY taggal. Ez mindenkinek hatalmas öröm volt, és ennek megfelelően cserkészes módon ünnepelték meg a jeles alkalmat. A mozgalmas nap végén, már csak egy jó alvás hiányzott. Ebből ki jobban, ki kevésbé, de mindenki részesült. Vasárnap kelés, reggeli torna, reggeli. Egyszóval a szokásos procedúra. Reggeli után táborbontással és pakolással telt az idő. A portya zárásaként levonták a zászlót, majd csapat- és őrsi fotózásokra került sor.

Végül, a már idefelé megtapasztalt körülmények között visszatértek a Nyugati-pályaudvarra. A nagy búcsúzkodást követően, a maradék kenyereket a kószák egy segélyszervezetre bízták, ezzel segítve a Magyarországra érkező ukrán lakosok élelmezését.

Összességében mindenki élvezte ezt a két és fél napot, a folytatás pedig majd júliusban a nyári táborral.

Összefoglaló, képek: Borka János

Csapatunk új tisztekkel bővült

Bár az utóbbi hónapokban vírus volt, meg karantén, ez nem gátolta meg Bandit és Janit, hogy a BiPi által kijelölt úton haladjanak és cserkész tisztekké váljanak. Ezzel elvégezték a legmagasabb fokú vezetőképzést a cserkészetben. Nyakukban a ropogós tiszti nyakkendő és a woodbadge látható.

Ez úton is gratulálunk nektek!
Jó munkát kívánunk a csapat és a kerület nevében!

2020. november 3.

„A piarista múlt jelene” címmel tartottak könyvbemutatóval, könyvtár- és múzeummegáldással, valamint kiállításmegnyitóval összekötött rendezvényt a budapesti Piarista Központban 2019. április 25-én a Piarista Rend Magyar Tartományának központi gyűjteményei.

A rendezvényen részt vettek csapatunk képviselői is.


Sík Sándorról elnevezett
cserkészcsapatok találkozója Tardoskedden

A Magyar Lelkipásztori Szolgálat Irodája Sík Sándor születésének 130. évfordulója alkalmából Sík Sándor-emlékfélévet szervezett, melynek egyik pontja a Kárpát-medencében élő, a piarista cserkészről elnevezett cserkészcsapatok találkozója volt. Az eseményre a felvidéki Tardoskedden került sor, és három csapat, az 51-es szombathelyi, a 60-as tardoskeddi és 2-es budapesti Sík Sándor cserkészcsapat gyűlt össze, hogy együtt emlékezzenek meg névadójukról. Csapatunk delegációja külön busszal érkezett a határon túli községbe, ahol egy szentmise után egy gálaműsor keretében mutatkozott be, illeve tekintette meg a többi csapat produkcióit. A helyi televízió interjút is készített a résztvevőkkel. Ezen tartalmas nap után szonettes kötetek és emlékplakettek birtokában tértek haza a pesti Sík Sándorosok.

Az eseményről készült néhány cikk: Felvidék Ma, Magyar Kurír, Katolikus Ma